A hacking, mint ige korunk egyik kulcsszava. Amolyan mindenes kifejezés. Nemcsak a hekkerek ártalmas tevékenységére utal. Akik hekkelnek, azok megbuherálják, megszerelik, javítják, módosítják a dolgokat. Vonatkozhat ez sok mindenre. Van productivity hacking is. Ami a termélekenység, a munkavégzés hatékonyabbá tétele. A „planet hacking” bolygónk orvoslása. A legújabb 21. századi technológiákkal. Alkalmasint kísérleti módszerekkel, melyek hatása nem egészen ismert. Ezért óva intenek megfigyelők: csak óvatosan duhajkodjunk a bioszféra szerelgetésével.
A legegyszerűbb módja a klímaválság megoldására persze az lenne, ha holnaptól kezdve leállnánk a fosszilis energiahordozók elégetésével, és 100 százalékban áttérnék a megújuló energiákra. Ezt azonban – ismerve a gyártási és energiatermelési módszereinket, infrastruktúráinkat, a gazdasági és politikai érdekeket s a bürokrácia tétlenségét – egy szempillantás alatt kivitelezni lehetetlen.
Felhő és napsugár
A tudósok és a feltalálók tehát alternatív eszközökhöz és módszerekhez kénytelenek folyamodni, hogy a nagyvárosokat ne lepjék el az emelkedő tenger hullámai, a hurrikánok ne váljanak erősebbé (a felmelegedő tengerekből szedve energiájukat), s a sivatagosodás ne töröljön ki egész régiókat az élhető, lakható területek térképéről.
A geoengineering egyik módszere a karbon kiszivattyúzása és a világűrbe való exportálása, a másik a tengerek trágyázása vassal, amire egyesek még karbonkvótát is szeretnének szerezni, mivel a bioszféra karbonmegkötő képességét növelik elvileg. A Science szakfolyóiratban most a harmadik alternatívának az életképességét elemezték, mely nem más, mint a felhők módosítása. (Ennek egyik módja az esőcsinálás.)
A felhők azért lehetnek potenciálisan hatékony eszközei a klímavédelemnek, mert képesek visszaverni a napsugarakat az űrbe, csökkentve ezzel a földi atmoszféra felmelegedését.
Vulkáneffektus
Ha telenyomjuk az eget kénnel, a felhők jobban tudják visszaverni a nap fényét, amivel hűteni tudnák a földi légkört.
A repülőgépeknek naponta 6700(!) felszállást kellene megejteniük, hogy ként injekciózzanak a légkörbe. Ennek éves összköltsége 20 milliárd dollár. Agyament és abszurd ötletnek tűnik? Igen. Mert az.
Tulajdonképpen a technológia még nem is létezik a légkör aeroszoltartalmának módosítására, teszik hozzá a tanulmány szerzői. Ráadásul a tudósok nem győzik eléggé hangsúlyozni jelen tanulmányukban, hogy még közel sem ismerjük alaposan, milyen rizikókat hordoz ez a művelet. És hogy egyáltalán kivitelezhető-e.
Hizlalni a pehelyfelhőket
A másik módszer a pehelyfelhők (cirrus clouds) módosítása. Ezek vékony, háló- vagy rácsszerű, vékony felhőképződmények, úgy néznek ki, mint halvány ecsetvonások a festő vásznán; nem olyan bodrosak és plasztikusak, mint bárányfelhők.
A pehelyfelhők nem sok napfényt vernek vissza, ezért még vékonyabbá kellene tenni őket. Ha apró részecskéket (pl. vegyi anyagok, sivatagi homok, pollen stb.), ez talán sikerülhet. De ennek is megvannak a maga veszélyei.
A felhők nemcsak a napsugarak visszaverésére képesek, de meg is tudják tartani a hőt. Ez esetben ugyanolyan üvegházhatásuk van, mint a szén-dioxidnak. Ha túlzásba visszük a pehelyfelhők permetezgetését, illetve nem jó helyre permetezünk, akkor éppen a kívánttal ellentétes hatás érvényesülhet: új pehelyfelhők képződnek, melyek magukban tartják a meleget. Ezzel éppenséggel erősödne az üvegházhatás.
Elterelő hadművelet
Amit még inkább kellene hangsúlyozni, az az, hogy az alapproblémát a kénszórás és a felhők machinálása sem oldja meg. A karbon ott marad a levegőben, és továbbra is üvegházhatást okoz. Mi csak a napsugarakat visszaverő felületekhez nyúltunk hozzá. A felhőkhöz.
Az óceánok is továbbsavasodnának, mert túl vannak telítve, túl sok karbont nyelnek el a légkörből. Egyre erősebbek lennének a hurrikánok, a trópusi monszunok, s más régiókban jelentősen csökkenne a csapadék. (Indiában lehetséges ilyen hatás például.)
Ki engedné?
A szakemberek körében nagy(on reális) a félelem, hogy a bioszféra manipulálása nemzetközi konfliktust idézhet elő. A légkör, a vizek, a talajvíz, a felhők, a tengerek nem ismernek országhatárokat. Ha belenyúlunk, az egész régiókat érint, sőt az egész planétára kihatással van. A nemzetközi közösség – a kormányok és az ezeket tömörítő nemzetközi szervezetek – politikai szinten még meg sem fogalmazták azt az igényt, hogy szükség lenne valamiféle egységes jogi környezetre a geoengineering szabályozásához.
Az sem kizárható, hogy egy ország a szomszédos állam ellen vesse be a bioszféra manipulálását – hogy például aszályt okozzon a kedves szomszédnak. Ha pedig valamilyen terrorista szervezet jut ilyen eszközökhöz, felhasználhatja pusztításra. Mi ebből a tanulság? Inkább folytassuk a gazdaság dekarbonizációját, és térjünk át a megújuló energiákra.
