“A szükséges negatív kibocsátást csak a BECCS, a közvetlen leválasztás vagy a természet alapú megoldások révén érhetjük el, azonban nem biztos, hogy ezek elegendőek. Ennél nagyobb erőfeszítésekre van szükség a közvetlen megkötés terén, mert a kormányzati ígéretek és a szükséges mennyiség között jelentős szakadék tátong: akár 8,9 Gt/év. E szakadék áthidalása érdekében a vállalatoknak stratégiájukban el kell mozdulniuk a közvetlen leválasztási technológia irányába” – mondta el Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.

A kis és nagy vállalatok kulcsszerepet játszhatnak a következőkben

A közvetlen leválasztás piacának fő mozgatórugója ma az önkéntes CO₂-eltávolítás (CDR) piaca. Ez az önkéntes piac messze nem elegendő ahhoz, hogy a közvetlen leválasztási technológiát a szükséges technológiai szintre hozza, ezért a vállalatoknak lépniük kell. A cégek befektethetnek kutatásba, indíthatnak kísérleti projekteket, részt vehetnek a szabályozási politika kialakításában és támogathatják a technológiák elterjedését.

Kormányzati ellenőrzés a szakadék áthidalásában

Jelenleg nincsenek kormányzati célok, szabályozási keretek vagy támogatási mechanizmusok a negatív kibocsátás elérésére. Ennek oka az a kockázat, hogy az ilyen ösztönzők aláásnák a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Pedig egyértelmű, hogy az 1,5 °C-os vagy akár a 2,0 °C-os határértékek eléréséhez negatív kibocsátásra van szükség. Itt az ideje, hogy a negatív kibocsátások napirendre kerüljenek. A kormányok két kulcsfontosságú mechanizmuson keresztül segíthetnek áthidalni a szakadékot: egyrészt kötelező kvóták előírásával a közvetlenül elnyert CO₂ végtermékekben való felhasználására vonatkozóan, másrészt a negatív kibocsátások beépítésével a szabályozásba és az éghajlati célkitűzésekbe.