Kép: PP archív
Ezeréves történelmünkben talán először fordult elő, hogy a tőkebefektetők számára megfelelő országok között az első tíz közé kerülhettünk. Ezt megelőzően legfeljebb egyszer, a kiegyezés és az első világháború között Budapest és környéke élvezhetett ilyen rangot. A közvélemény boldog békeidőknek nevezte ezt a kort. Ez azonban nem az akkor még meglévő történelmi Magyarországra vonatkozott, hanem a vasúthálózat centrumává és a magyar zsidóság által ideális terjeszkedésű hellyé vált Budapestre volt igaz. A történészeink sem hangsúlyozzák, hogy a következő ötven évben a holokauszt szinte kipusztította a békeidők motorját. Nemcsak a trianoni Magyarországban, de egész Európa keleti felén az európai zsidóság fénykora volt az. Nem késztettek róla tudományos felmérést, de szerintem, ami a vasúthálózat példátlanul gyors kiépülésének alig fél évszázada alatt az Európában élő zsidósággal történt, csoda volt. Három generáció alatt az európai zsidóság egy lakosra jutó vagyona, iskolázottsága megtöbbszöröződött. A vasút százada ugyan a világgazdaság egészének is nagy ugrása volt, de ez elsősorban az Európa keleti felén élők sikere volt.
A zsidóság máig ezt az európai sikerét az egész etnikumára jellemzőnek tartja. Bármennyire elsősorban az addig alig polgárosult társadalmakban élő, viszonylag elmaradott etnikumot emelte a magasba. Vagyis a zsidó etnikum ott villogott, ahol a hiányzó nemzeti polgárságot pótolta. Ezen belül a viszonylag széles társadalmi spektrumú Közép- és Kelet-Európán belül is ideális helyet jelentett a Nyugathoz képest félig fejtett, a tőle keltre lévőkhöz képest a fejlődésre alkalmasabb Magyarország. Ezen belül is a valóságos centrummá vált Budapest térsége. A 20. század küszöbén Budapest és környéke volt a legnagyobb számú zsidósággal rendelkező, virágzó élettér. Itt élt viszonylag a legtöbb zsidó nagytőkés, művész, tudós és politikus.
Nem véletlenül jelentette ki a nemrég itt járt izraeli miniszterelnök, hogy ők tudják igazán, hogy mennyit köszönhetnek annak, hogy a magyar zsidók vetették fel először, hogy legyen végre újra saját államuk. A magyar zsidóság történelmi szerepét hangsúlyozták a Nobel-díjasok is azzal, hogy a századfordulón itt születtek a zsidó zsenik, a marslakók. Az európai zsidóság történelmében játszott pozitív szerepünket aztán örökre elrontottuk a zsidóüldözésünkkel. Azóta gondosan vigyázunk annak feltárásával, mit vesztett a magyar társadalom azzal, hogy elvesztette a zsidósága öthatodát.
A kormány elsősorban a siker okaként arra hivatkozik, hogy lényegesen javult a foglalkoztatás. Ez tény, de ennek is az elsődleges létrehozója, hogy leértékelődött a forintunk. Az euró ára 260-ról 310 forintra emelkedett, vagyis a külkereskedelmünk és a turizmusunk ötödével gyengébb devizában történik. Eleve nagy szerencsénk volt, hogy az EU bürokratái nem tartottak elég érettnek arra bennünket, hogy azonnal az euróövezet tagjai legyünk. Ezért azzal akartunk vigasztalódni, hogy a hitelezésekben bevezettük az eurónál is keményebb valutát, a svájci frankot. Az a Fidesz kormány érdeme, hogy ettől megszabadított bennünket. Ezt hamarosan követte az euró fokozatos felértékelése a forintunkhoz képest. Ha ezt elmulasztjuk, nem lennénk az első tízben. Jelenleg a forint ötödével leértékeltebb, mint a Fidesz kormányra kerülésekor volt, a svájci frankban történő hitelezés pedig gyakorlatilag megszűnt. Ennek köszönhetően a magyarországi vállatok exportja ötödével jövedelmezőbb, az importja pedig ötödével drágább lett. Az euróövezet megalakulásakor 350 forintos eurót tartottam kívánatosnak, de már a 310-es árfolyam is csodát tett. A külföldi vállalatok számára a magyar bérek ötödével olcsóbbak lettek. Az export ára pedig ennyivel emelkedett. Ezzel párhuzamosan a magyar beszállítók előnye az importálókkal szemben ötödével olcsóbb lett.
A forint leértékelődése azonban fájdalmakkal is járt, mert ötödével megnövelte az ország külső adósságát. Márpedig a külső adósság csökkenthetőségének egyetlen feltétele van, a valuta leértékelése. Ez következett be Magyarországon: nem várt mértékben javult a külkereskedelmünk és a turizmusunk mérlege. Ennek során ennyivel nőtt forintban a külső adósságunk. Az is igaz, hogy a turizmusunkon sokat segített a közel-keleti bevándorlóktól való megszabadulásunk. a közbiztonságunk megőrzése is. A helyzetünk javulásának azonban az elsődleges oka a forint leértékelődése volt, és maradt.
Elég lett volna, ha az azonos költségvetési hiány, az azonos infláció és mindenekelőtt a közös valuta bevezetése előtt, felmérték volna, hogy melyik nép országában mekkora volt a második világháborút követően az infláció, a költségvetési hiány. Kiderült volna, hogy a megelőző évtizedekben melyik országban mekkora volt az infláció, mekkora a költségvetési hiány. Egyértelművé vált volna, hogy már a maastrichti követelmények is eleve teljesíthetetlenek voltak. Nemcsak a mediterrán országoknak, de még Franciaországnak is mindig nagyobb szüksége volt a fedezet nélküli pénzteremtésre, mint a Max Weber által puritán erkölcsűnek nevezett népek országainak.
A témával kapcsolatban itt olvashatja a szerző korábbi írását!
Ezért nem lehet az európai országokra azonos felépítményt erőltetni. Európa országai csak akkor lehetnek versenyképesek, ha szuverén államok formájában működhetnek. Aki ebben kételkedik, nézze meg milyen erkölcsű országok első tíze közé kerülhetett Magyarország. Ebbe a közösségbe csak olyan országok kerülhettek, amelyekben a lakosság viselkedése puritán. Közéjük a nem puritán lakosú kis Magyarország csak azért kerülhetett, mert a felépítményét, a valutáját, a foglalkoztatását a lakossága viselkedési kultúrájához igazította.
Szerző:
Kopátsy Sándor
