A kormány által még 2011-ben meghirdetett Egyszerű Állam Program célja összességében éves szinten mintegy 500 milliárd forinttal csökkenteni a vállalkozások adminisztrációs költségeit. Erre szükség is van, hiszen amíg amíg a bürokratikus költségek az EU-ban 3,8 százalékot tesznek ki, addig Magyarországon 10,5-öt. A program bemutatóján Cséfalvay Zoltán, a parlamenti és gazdaságstratégiáért felelős államtitkár elmondta, hogy egy átlagos magyar cég évente 3 millió forintot költ adminisztrációra, ez a kormány tervei szerint mintegy 500 ezer forinttal fog csökkenni a program végére. A spórolás azonban nemcsak a vállalkozói oldalt érinti, hiszen a nemzetközi elemzések alapján 20 forintnyi adminisztratív költséggel előállított adatszolgáltatás állami ellenőrzéséhez, illetve regisztrációjához 1 forint költségvetési kiadás párosul. Így könnyen kiszámolható, hogy a kormány által tervezett 500 milliárdos csökkentés 25 milliárdos állami kiadáscsökkenést hordozhat magában.
Az MGYOSZ ugyan üdvözli a terveket, mivel, mint írják a magyar vállalkozói szektor versenyképességének egyik legkomolyabb gátját a felesleges adminisztratív terhek jelentik, ugyanakkor megjegyzik, hogy sajnálattal tapasztalják, hogy a bürokráciacsökkentés terén Magyarországon a vállalatoknak újabb nehézséggel kell megküzdeniük.
A problémát az okozza, hogy idén egy, a környezetvédelmi termékdíjjal összefüggő módosító indítvány a törvény hatályát az Európában megszokott „csomagolás" helyett a „csomagolószerek" körére helyezte, az alanyi hatályt pedig ennek megfelelően a csomagolószereket előállító társaságokra terjesztették ki. Az eredetileg bürokráciacsökkentő célú módosítás következtében ma olyan áruk is a termékdíjas szabályozás hatálya alá tartoznak, melyek korábban nem voltak érintettek, és nem származik belőlük csomagolási hulladék az ország területén. Jó példa erre - írja a szervezet - a fóliasátrak mezőgazdasági célú létrehozása, mely kapcsán a felhasználóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy nem csomagolási célra használják a fóliát. Mindez lényegében azt jelenti, hogy minden olyan anyag esetében, mely alkalmas lehet csomagolásra is, mind a felhasználót, mind a gyártót jelentős többlet adminisztráció terheli. Ugyanakkor a hazai vállalkozások döntő részének üzleti folyamatai nem korlátozódnak belföldre, hanem kiterjednek a közvetlen importra és exportra. Ezekben az esetekben továbbra is kötelezettek maradnak a csomagolószert és csomagolást importáló és exportáló vállalatok is, azaz a módosítás nem eredményezte a kötelezetti kör jelentős csökkenését. (Folyamatos problémát okoznak a vállalkozásoknak a késedelmes fizetések is, amelyek közül az állami megrendelések sem jelentenek kivételt, így már több milliárdra rúg az efajta tartozás.)
Versenyhátrányt is jelent
További problémája a jelenlegi szabályozásnak az MGYOSZ szerint, hogy a belföldi csomagolószer-gyártók hátrányba kerültek a külföldi versenytársaikkal szemben, mivel előbbieknek a jelentős adminisztrációs és finanszírozási többletköltségek mellett a termékdíjat már az értékesítés alkalmával fel kell számolniuk, szemben az importtal. Ez utóbbi esetében csak a csomagolt termék értékesítése után keletkezik termékdíj kötelezettség. Ezt az anomáliát a törvényhozó bonyolult visszaigénylési, illetve átvállalási eljárás lehetőségének megteremtésével kívánta orvosolni, amely azonban csak korlátozottan alkalmazható és érvényesítéséhez számtalan adminisztratív lépésre van szükség a vállalati oldalról. Ezzel összefüggésben, az adminisztráció pontos elvégzése miatt sok cégnél napi szintű nyilvántartás vezetése vált szükségessé, ami jelentős és felesleges terheket ró számos hazai vállalkozásra.
