A Vasverő vállalkozást Kulcsár Bence és Buti Zsófia hívta életre. Céljuk, hogy a műhely termékein keresztül, a kovácsoltvas mesterség hagyományos értékeit és a mai kor igényeihez igazodó formakultúrát is megismertessék megrendelőikkel. A város szívében már közel fél évszázada működő műhely, különböző tulajdonosváltások után, folyamatosan üzemel.
Kép: vasvero.hu
Kiktől kap megbízásokat, kovácsként? Lovat nem túl sokat patkoltatnak az emberek manapság…
A legkülönbözőbb munkákkal bíznak meg, a kis szuvenír patkóktól a nagy kapukig mindent készítek. Magánszemélyek sokkal kevesebbszer tévednek be a műhelybe, lelkesek, érdeklődőek, de nehéz mindenki pénztárcájához igazodni.
Ennyire drága a kovácsoltvas?
Nem olcsó, de ahhoz képest, hogy a saját kezemmel csinálok mindent, nem drága. Egy kétágas gyertyatartó 7500 forint, könyvespolckonzol 3500 forint, kovácsoltvas szék 27 500 forint, egy ajtó 90 000-100.000 forintnál kezdődik, de sajnos azért mert egy jobb, biztonságosabb zár 10 000 forintnál kezdődik. Próbálok minőségi anyagokból dolgozni. Volt olyan ügyfél, aki három napig idejárt a műhelybe, hogy ellenőrizze a munkafolyamatokat, mert nem hitte el, hogy tényleg minden a tűzben, az üllőn és a kalapáccsal készül. Nyilván vannak olyanok, akik megveszik előre gyártottan a különböző elemeket, az persze olcsóbb. Ugyanakkor én már rájöttem, hogy nekem igazából az ő kicsinyességük jó lehetőség üzletileg. Az olcsó, előre gyártott dolgok eltörnek, és aztán hozzám hozzák azokat javításra. Persze utólag észreveszik, hogy olcsóbb lett volna, ha velem csináltatják meg, de ez nekik a tanulópénz. Bízom benne, legközelebb egyből hozzám fordulnak majd ezek az emberek.
Alapvetően megmaradtam a hagyományos technika mellett. Van persze nekem is flexem és fúróm. De ugyanúgy kézzel ütöm be az illesztést, szerszámokkal, melegen. Az a célom, hogy ezt a kihalóban lévő mesterséget életben tartsam, és továbbörökítsem, de egy korhű, dizájnszemléletű módon.
Miért lett kovács?
Nézze, én is grafikusnak indultam. Miskolci vagyok, és ott a művészeti iskola vezetője jóban volt édesapámmal, ő javasolta, hogy legyek inkább kovács, azzal jobban járok. Tény, hogy grafikusból több ezer van az országban, de kovácsból nincs túlkínálat. Amúgy is vasból mindent el lehet készíteni. Csináltam már melltartót, lópatkót, sárkány kompozíciót, a kreativitás egyáltalán nincs korlátok közé szorítva
Milyen tervei vannak a kovácsműhellyel a jövőre nézve?
Egyrészt azt kell elérnem, hogy folyamatosan legyenek megrendeléseim, ehhez dizájn termékeket szeretnék készíteni. Nyilván ehhez meg kell találnom a dizájner boltokkal a hangot, és olyan termékkel kell előállnom, ami számukra érdekes. Gondolkodom apróbb ékszerek, mint például gyűrű készítésében is, de lehet dizájn termék egy könyvespolc is.
Vállalkozóként mennyire veszi komolyan a marketinget, és hogyan kezd neki a kapcsolatépítésnek? Valahogy a kovács és a dizájnboltos az én szememben nagyon másmilyen emberek.
Nem vagyunk olyan nagyon különbözőek (mosolyog). Vannak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett barátaim, akiknek ki fogom kérni a tanácsát, és velük előzetesen elmegyek ezekbe a dizájner boltokba is, hogy elvégezzük a mindent megalapozó piackutatást. Viszonylag nehéz üzleti tervet készíteni, de a tervezhető részeket szeretném magam előtt látni. A marketing amúgy már megvan. Van arculatom, logóm, kint van a bolt előtt a klasszikus cégérem is. Van a műhelynek Facebook-oldala, ahova hetente töltök fel képeket a munkáimról, de működik a Twitter, a Trumbl és az Instagram is. Kovács vagyok, de a mai korban, és jó ez így.
