Az alapvető digitális készségekkel rendelkezők aránya 50 százalék körüli a magyar lakosságban – derült ki az Európai Bizottság által készített DESI (Digital Economy and Society Index) 2018-as adataiból. Tehát nagy a lemaradásunk a modern technológiák alkalmazásában, és ez az ország és a vállalatok versenyképességének is árt. Az elmúlt években születtek előremutató kezdeményezések, de most már többre van szükség – hangsúlyozta Andorka Miklós, a MAPI Zrt. stratégiai igazgatója a Piac & Profitnak.
Ennyire rossz a helyzet?
– A 28 tagországból a 23. helyen állunk digitális fejlettség terén. Nem fényes helyezés. De az igazi baj, hogy a helyzet nem javul. A magánszemélyek körében azok aránya, akik felhasználói szinten képesek kezelni a világhálót, most 76 százalék. Ez nem rossz, mert az uniós átlag 81 százalék. De tavaly az eredményünk 78 százalék volt.
Nem torzíthat a statisztika?
– Egyes esetekben előfordulhat, de a valószínűbb válasz, hogy emögött az áll, hogy az új technológiákat mind kevesebben hajlandók megtanulni. Ebben a kategóriában az uniós átlagban a 15. helyről a huszadikra estünk vissza egy év alatt. De ami igazán szomorú, az a lakosság teljes körében a digitális készségek hiánya. Az embereknek csupán az 50 százaléka az, aki rendelkezik a legalapvetőbb digitális kompetenciákkal, tehát be tud kapcsolni és felhasználói szinten kezelni tud egy számítógépet, illetve más elektronikus eszközt, okostelefont, okosórát stb. Ezzel az uniós tagországok között a 21. helyen állunk. Az unióban sem sokkal jobb tehát a helyzet. Vannak azonban területek, ahol nem rosszak az eredményeink. Ilyen például az informatikus szakemberek aránya a teljes foglalkoztatottak arányában (3,6 százalék). Ezzel a tagállamok jobban teljesítő felébe tartozunk, de az uniós átlagot itt sem érjük el (3,7 százalék). Ráadásul rossz a természettudományos, informatikai stb. diplomások aránya a lakosságban: ezer főre 12,6 jut, amivel csak az utolsó előttiek vagyunk a 28 tagállamból.
– Attól, hogy sok az okostelefon, még nem lesz mindegyik mögött egy olyan személy, aki használni is tudja. Egyébként ezt is figyelembe veszik a DESI számításában. Az eszközellátottság terén nem állunk rosszul, erre több előremutató kezdeményezés is született, vegyük például a Digitális Jólét Programot, melynek számos területe bizakodásra ad okot. De az eszközöket használni is kell tudni.
Hogyan lehetne segíteni a helyzeten?
– Mindenképpen fejleszteni kellene a lakosság digitális kompetenciáit. Ennek részeként számos területet – például a jelenlegi számítástechnikai oktatást is – érdemes lenne újra gondolni. Nem elég szövegszerkesztő vagy böngésző használatával azonosítani a digitális kompetenciák fejlesztését, ennél sokkal többre van szükség. Ehhez azonban többek között az iskolák eszközellátottságát is javítani kell, beemelni az átfogó digitális kompetenciafejlesztést a tananyagba, és persze képezni a pedagógusokat is.
Ez mindenképpen hosszú távra szól…
– Van olyan lehetőség is, amely azonnali eredményeket hozna. Ez pedig a dolgozók munkaköréhez kapcsolódó digitális kompetenciák fejlesztése. Ezen a területen azonnal eredményeket lehet elérni, ami érthető is, hiszen nem várhatunk egy munkavállalóra évekig. Ezt már nem lehet tovább halogatni, mert egyre több területen mind általánosabb lesz a digitalizáció. Ha a munkavállalóinkat nem fejlesztjük, ha a kompetenciáikat nem hozzuk fel, akkor nem fogják tudni ellátni a munkakörüket. Ezért ha digitális kompetenciafejlesztésről beszélünk, mindenképpen figyelembe kell venni a céges kontextust. Nem beszélhetünk csak az állam vagy a magánszemélyek feladatáról. Ez mindenki érdeke és mindannyiunk felelőssége is.
– A nagyvállalatoknál mindenképpen, de ott könnyebb is a helyzet. A legtöbbjüknél van külföldi tulajdonos, így ott nincs mese, át kell venni az anyavállalati gyakorlatot. De a kkv-szektorban sem olyan rossz a helyzet, mint azt elsőre gondolhatnánk. A szektorban felismerték már ennek a területnek a fontosságát, de még nagyon az út elején tartanak. Vannak persze itt is, akik előrébb járnak, de a többségük már tudja, mit kell tennie, csak még azt nem tudja, hogyan, és még azt sem mindig érti, hogy milyen előnye származik majd belőle. Mi éppen azon dolgozunk, hogy megértsék: itt nem az a cél, hogy a munkavállaló magabiztosabban kezelje a Facebookot, hanem hogy a kompetenciák növelésével a vállalat hatékonysága, versenyképessége növekedjen. Hiába vezetjük be ugyanis a legmodernebb technológiákat, az Ipar 4.0-s megoldásokat, hiába állítunk csatasorba komplex vállalatirányítási rendszert, ha a kollégák nem tudják kezelni. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor egy digitális fejlesztést drága pénzért végrehajtanak, azután pedig nem használják, mert arra senki sem gondolt, hogy a munkatársakat nem csak a szoftver kezelésére kell megtanítani, hanem azt is el kell nekik magyarázni, MIÉRT használják. Ezért bármilyen új technológiát hozunk a cégbe, az első lépés a munkatársak felkészítése kell, hogy legyen, különben ellenállnak az új technológiák használatának.
És hogyan lehet felkészíteni a dolgozókat?
– Fontos, hogy ne csak frontális oktatásként kezeljük a komptenciafejlesztést, hanem egyfajta szemléletformálásként is. A munkavállalónak meg kell értenie, hogy a saját munkaköre is át fog alakulni, és más készségekre lesz szüksége az ellátáshoz – viszont jó eséllyel könnyebbé, hatékonyabbá is válik a munkája. El kell érni, hogy ne ellenségként tekintsenek a technológiára. Lehet, hogy egy-egy tevékenységet kivált, de akkor az új kompetenciájának eredményeként képes lesz más munkát végezni, magasabb hozzáadott értéket termelni, többet keresni. Azt hiszem, ha az első ipari forradalom idején lett volna ilyen szemléletformálás, akkor elkerülhető lett volna a legtöbb géprombolás. De – és ezt nem győzöm eléggé kiemelni – ezt a típusú kompetenciafejlesztést nemcsak dolgozói, hanem vezetői szinten is el kell végezni. Mert semmit sem ér az elköteleződés és szemlélet, ha nem érvényesül a cég minden szintjén. Ez nem lehet csak az IT hóbortja.
Mikor jön el az a pillanat, hogy megkerülhetetlen lesz a digitális kompetencia kérdése?
– Már régen mögöttünk van. A digitális átalakulás nem a távoli jövő, már itt zajlik körülöttünk. Már nem az a kérdés, hogy végbemegy-e, hanem az, hogy ki képes alkalmazkodni hozzá. Mi azoknak tudunk segítséget nyújtani, akik a digitális transzformációban a győztes oldalon akarnak állni.
