Hiába áramlik rengeteg uniós és magyar forrás az elmúlt években a kutatás-fejlesztésre, Magyarország mégis csak aprókat lép előre a nemzetközi innovációs rangsorban.
Harapófogóban vannak a magyar vállalatok a nemzetközi piacokon: a feltörekvő országok cégei hatalmas bérelőnnyel hoznak megoldásokat, míg a fejlett országok profizmusával szemben a mi házi megoldásaink a határainkon kívül gyakran nem piacképesek. Ebből a helyzetből egy magyar kkv csak innovációval törhet ki, ami anyagilag is megérné. Az innovatív vállalkozások árbevétele ugyanis csaknem kétszer akkora, mint a hagyományos cégeké.
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar gazdaságban nincs jelen az innováció, sőt, az exportunkat tekintve az unió s átlag 124 százalékát teszik ki a fejlesztéseken alapuló high-tech eszközök és termékek. A gond az, hogy ezt elsősorban a hazánkban megtelepedett multinacionális nagyvállalatok állítják elő, ők adják ezzel a magyar innovációs teljesítmény oroszlánrészét, amely ennek köszönhetően 10 százalékkal nőtt a 2008 és 2015 közötti időszakban. A gazdaság nagyobb részét kitevő kkv-k terén viszont óriási a lemaradásunk, a szellemi tulajdonjogok tekintetében a magyar kkv-k az európai átlag csupán 20-25 százalékát hozzák – hangzott el a Piac & Profit K+F Innováció 2016 konferenciáján.
Ennek számos oka van, elsősorban hiányoznak az alapvető készségek: idegen nyelvet például csak a cégvezetők 40 százaléka beszél valamilyen szinten. A kkv-k 57 százalékánál nem is törekszenek a helyzet javítására, továbbképzésre esetükben semmilyen formában nem került sor. Forrásszerzésben is alacsony a részvételi hajlandóság, 52 százalékuk semmilyen pályázati konstrukcióban nem vesz részt, és a kooperáció sem túl népszerű a magyar vállalkozók körében, 54 százalék semmiféle együttműködésben nem vállal szerepet.
„Még komolyabb gond a szemlélet, ugyanis a beruházások, befektetések esetén rövid távon gondolkoznak a magyar cégek. Holott egy vállalati befektetésnél sem jelenik meg a profit azonnal, így egy innováció „termőre fordulása” sem azonnali és soha sem biztos” – hangsúlyozta Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke. A szakember szerint jelentősen nőttek az innovációra fordítható források az elmúlt években, egyedül 2016-ban a magyar és uniós forrásokból összesen 234 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatásról született döntés. Ez a tetemes összeg azonban csak akkor hasznosul, ha figyelembe veszik a piac igényeit.
Tanácsként azt javasolta a pályázóknak, hogy valós adatokon nyugvó gazdasági hasznosítási terv bemutatásával, reálisan tervezett projektekkel pályázzanak. „Az nem megfelelő, ha az innovációs munka 80 százalékát alvállalkozók végzik, ebben az esetben megkérdőjeleződik a szakmai hitelesség. Kerüljük a pályázatírói túlkapásokat, a tartalom nélküli projektterveket, az innovációs általánosságokat, a támogatási összeg maximalizálását célzó fölösleges elemeket, a projekteket irreális mértékben halmozó kutatók feltűntetését! – hívta fel a figyelmet.
A vállalkozások szemléletének alapvető problémájára hívta fel a figyelmet Ábrahám László, a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja is.
„Óriási előnyt élveznek az innovátorok Magyarországon, hatalmas az elérhető pályázati támogatás, nagyon jó a K+F tevékenységekre vonatkozó adókedvezmény. A gond ott van, hogy az innovációk nem válnak pénzzé, annak a felismerése hibádzik Magyarországon, hogy a piacilag értékes innovációk mögött valós társadalmi igénynek kell lennie. A kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő, hanem mert mást, jobbat találtunk” – mondta a szakember. Ezért a magyar vállalkozásoknak tisztában kell lennie azzal, hogy mit vár a piac, mire van fizetőképes kereslet.
Ábrahám László szerint azonban más gond is van ezen a területen. „Nehéz a tájékozódás, sok forrásból érkeznek sokszor ellentmondásos információk. Ezt kihasználva megjelentek a megélhetési innovátorok, akik ráugranak minden pályázatra, de nem végeznek valódi k+f tevékenységet. Ezt azért tehetik meg, mert a hosszú távú gondolkodásra ösztönző elemek sokszor hiányoznak a pályázati kiírásokból” – hangsúlyozta.
Nem csak a magyar államon keresztül lehet hozzájutni uniós forrásokhoz, Brüsszel közvetlenül is ír ki pályázatokat, különösen igaz ez a kutatás-fejlesztés területére. Az EU stratégiája, a 2020 a növekedést tűzte ki célul, hogy EU visszaszerezze a vezető helyét a világban és Brüsszel is az innovációban látja a kitörési lehetőséget. Ezt a célt az EU nem csak a strukturális alapokon keresztül támogatja forrásokkal, hanem közvetlen k+f támogatási rendszert is indított, ennek az egyik legfontosabb programja a Horizont 2020.
„Nem lehet eléggé kihangsúlyozni ennek a fontosságát: 80 milliárd eurós keretösszegével ez a világ legnagyobb K+F programja” – hangsúlyozta Kiss Kornél, az Ateknea Solutions Hungary üzletfejlesztési igazgatója. A szakember elmondása szerint ugyan a magyar vállalatok régiós összevetésben nem állnak rosszul az ebben a programban elérhető források megszerzésében, uniós összevetésben teljesíthetnénk jobban is. A két éve futó Horizont 2020 forrásaira eddig 76 ezer pályázat érkezett, amelyből 9200 kapott támogatást, tehát alig 12 százalék és eddig összesen 16 milliárd eurónyi támogatásra kötöttek szerződést. Ugyanakkor magyar részről az eddig benyújtott 4200 pályázatból eddig csak 347-en nyertek, alig 96 millió eurónyi támogatást, ami az eddig megítélt összegek 0,6 százaléka. „Ha azt nézzük, hogy Magyarország lakossága az EU 2 százalékát adja, látható, hogy lenne még hová fejlődni. Ezzel az eredménnyel a 17-18. helyen állunk az uniós országok listáján, úgy, hogy Románia ezen a listán például fent sincs, régiós összevetésben tehát nem rossz a helyzet. A legtöbb nyertes pályázatot Magyarországról a Közép-Európai Egyetem (CEU) nyújtotta be, szám szerint 16 darabot, őket követi a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), 12 darab nyertes projekttel.
Nem jobb a helyzet a Horizont 2020 kkv fejlesztési eszközét tekintve sem. Ebben a pályázati rendszerben nincs konzorciumi kényszer, csak kkv-k pályázhatnak, és gyakorlatilag nincs témamegkötés sem. A három fázisú rendszerben az első fázist tekintve a 775 magyar pályázatból alig három százalék nyert el támogatást, a második fázisban valamivel jobb a helyzet, itt már a pályázók hét százaléka nyert. „Összehasonlítva az uniós számokkal tehát nagyon rosszak a magyar pályázatok, pedig brutális a verseny az elérhető támogatási pénzekért” – emelte ki a szakember.