A kis- és középvállalatok mindössze 18 százaléka adott el akár csak egyszer árut vagy szolgáltatást külföldön 2006-2009 között, míg az Európai Unió tagországainak átlaga e téren 25 százalék. Pedig a külföldi bővítés kedvező hatással van az üzleti tevékenységre, és, ha nem akarnak lemaradni az egyre élesedő piaci versenyben, a belföldre koncentráló vállalatoknak is meg kell fontolniuk a terjeszkedés lehetőségét, mint ahogyan arra a Regus is rámutat januárban publikált felmérésében. (A külpiacra lépés elsősorban a magyar piacon már sikeresen működő, versenyképes termékkel rendelkező vállalkozások számára jelentheti a további növekedés, nagyobb stabilitás lehetőségét az első hazai exporttársulás, az Export Kooperáció tapasztalatai alapján.)
Különösen igaz ez a megállapítás a hazai piacon, ahol a belső kereslet továbbra is nyomott. Ennek ellenére a magyar kis- és középvállalatok alig részesednek az exportból: 2009-ben a 74 milliárd eurós összes kivitelből 6,5 milliárd származott a hazai kkv-któl a Nemzetgazdasági Minisztérium Külgazdasági (NGM) stratégiájának ismertetése szerint. Alapvetően hiányzik a külpiacok meghódításához szükséges szaktudás, és a tőke sem áll rendelkezésre ebben a körben. A kisebb cégek odáig sem jutnak el, hogy felmérjék a külföldi lehetőségeket.
Fókuszban a kkv-k
A nemzetgazdasági tárca külgazdasági stratégiája - amely egyébként a Széll Kálmán Terv 2.0 harmadik fejezetében is szerepel mint a nemzeti reformprogram és a konvergenciaprogram lépéseinek elemzési és stratégiai háttere - külön fejezetben foglalkozik a hazai tulajdonú kkv-k nemzetközi piacokon való megjelenésének lehetőségeivel. A cél az lenne, hogy a kör 2015-re 10 milliárd euróra növelje exportrészesedését. A tavaly májusban elkészített és idén áprilisban elfogadott stratégia szerint addigra az ország összes kivitele évi 120 milliárd euróra nő.
A hazai üzleti szereplők nagyobb szerepvállalása az exportban több szempontból kedvező a magyar gazdaság számára a kormányzat szerint. Egyrészt a kkv-kör stabilizáló réteg a gazdasági növekedés, valamint a munkahelyteremtés és -megtartás szempontjából, ráadásul kevésbé érzékeny a konjunktúrára és a sokkokra. Ezt mutatja, hogy a válságot követően a kkv-k exportrészesedése átmenetileg 23,5 százalékra nőtt annak eredményeképpen, hogy ebben a szektorban kisebb volt az export visszaesése, mint a nagy cégeknél. A stratégia szerint kkv-k esetében a többletbevétel nagy eséllyel Magyarországon marad, míg a külföldi vállalkozások esetében a jövedelmek egy része általában az anyavállalathoz transzferálódik. A hazai kkv-k exportban betöltött szerepének növekedése ezt is ellensúlyozhatná, s az export bővülése egyben 50 ezer új munkahelyet is eredményezhet 2015-re.
A dokumentum számos eszköz kidolgozását is felveti, amelyek segítségével a kisebb vállalatok nagyobb eséllyel kerülhetnek közelebb a nemzetközi piacokhoz. Ezek túlnyomó részben az információk szélesebb körű megosztását, illetve a külpiaci megjelenéshez szükséges piackutatási és marketingfeladatok elvégzését teszik lehetővé.
Kereskedőházak
Egy tematikus képzési elemekből álló, új, komplex exportképzést nyújtó Exportakadémia létrehozása, a kistérségi szintű „Export házhoz jön" projekt beindítása, az Export directoryk elkészítésének szükségessége, a klaszterek és konzorciális együttműködések kialakítása, a rendszerexport támogatása, valamint kereskedőházak létrehozása is szerepel a stratégiában. Ez utóbbi lehet, hogy záros határidőn belül megvalósulhat: a Magyar Közlönyben április közepén megjelent határozat szerint a kabinet felhívta a nemzetgazdasági minisztert, a külügyminisztert és a vidékfejlesztési minisztert, hogy stratégia figyelembevételével készítsék el a kereskedőház részletes koncepcióját, amely tartalmazza a létrehozásához szükséges jogi, pénzügyi és költségvetési feltételeket is.
Az országspecifikus, integrátor jellegű kereskedőházak az elképzelések szerint nem csupán piacfeltárást végeznek, hanem vállalják konkrét üzletek lebonyolítását, megkötését is: a forráshiányos, a piacot nem ismerő, külkereskedelmi gyakorlattal nem rendelkező termelőktől és gyártóktól összegyűjtik az árukat, azokat eljuttatják a piacokra, segítenek az ottani értékesítésben. Ily módon akár a kisebb vállalatok kisebb volumenben gyártott termékei is jó eséllyel kikerülhetnek távolabbi országokba, például az e-kereskedelem révén. Hosszú távon azonban a pilot jellegű projekteknek azt kell elérnie, hogy a benne részt vevő vállalatok önállóan is képessé váljanak külkereskedelmi tevékenységre, áll a most elfogadott stratégiában. A kormányhatározat szerint a kereskedőház megalapításának és tevékenysége megkezdésének határideje 2012. szeptember elseje.
A kiválasztás titka
Bár a kormányzati stratégiában hangsúlyos célpontként szerepelnek a még most is viszonylag dinamikusan növekvő fejlődő államok, a kkv-k számára reálisabb lehet a Magyarországhoz közeli régiók megcélzása. Exportunk legnagyobb része a régi EU-tagállamokba irányul, elsősorban Németországba. Jó hír, hogy a német előrejelzések szerint Európa legnagyobb gazdasága már tavasszal kilábal a visszaesésből, és az élénkülő lakossági fogyasztás és a beruházások révén megindul a növekedés. Dr. Parragh László, az MKIK elnöke februárban egy konferencián így fogalmazott: „A magyar kisvállalkozók az egynapi autózásra elérhető távolságokban tudnak gondolkodni pénzügyi forrásaik és a termékeik szállíthatósága miatt." Ezen segíthetnek a már működő horvát, román, szerb, ukrán, szlovák vegyes kamarák, de a HITA-val közös finanszírozásban szó van még tíz KGSZ (külgazdasági szakdiplomata)-iroda létrehozásáról is a Kárpát-medencei térségben. A kamara a vállalkozások kötelező regisztrációja kapcsán exportadatbázis létrehozását is megígérte.
A már nemzetközi szinten működő és a csak Magyarországra koncentráló vállalatok bővülési kilátásai között óriási különbség tapasztalható a Regus már említett tanulmányának magyarországi eredményei szerint. Ennek ellenére a hazai kkv-k többsége inkább a határon belül keres lehetőségeket, már csak azért is, mert ahogyan a szakirodalom is állítja: a sikeres nemzetközivé váláshoz általában legalább két évre van szükség az új piacon. Ehhez pedig nagyon kevés cégnek van megfelelő tőketartaléka. (ha Magyarországon nem ügyfél-, hanem ügyletfinanszírozás működne, akkor jelentős exportnövekedést lehetne elérni - mondja Nyíri Iván, a terület szakértője. Vele készült interjúnkat itt olvashatják.)
Persze nem biztos, hogy a legközelebbi piac a legkifizetődőbb. Vannak, akik a távolság helyett inkább a keresletből indulnak ki, mondván, azokat a piacokat érdemes megcélozni, amelyek az adott termék vagy szolgáltatás szempontjából ideálisak, azaz van fizetőképes kereslet, és viszonylag kevés versenytárssal kell megküzdeni. Ilyen esetben a befektetés megtérülési ideje is várhatóan rövidebb. (A nyelvtudás elengedhetetlen feltétele a külpiaci megjelenésnek, de sajnos e tekintetben nem állunk jól. A szabályozás változása ráadásul nem kedvez a nyelvtanulásnak.)
