A rendszerszemlélet, bár már száz éve gazdagítja a tudományos gondolkodást és az elmúlt évtizedekben a menedzsment kompetenciák egyik alapvető elvárása lett, hazánkban még nagyon gyerekcipőben jár. Ez azért is fájdalmas, mert egyik ősatyja, Ludwig von Bertalanffy és a 20.sz. számos más kutatója, pl. László Ervin e látásmód elkötelezett képviselője. Erre a megújító, a változásokat rugalmasan kezelni tudó, gondolati és kutatás-fejlesztési versenyelőnyt biztosító tudásra most nagyon nagy szükség van.
A Rendszergondolkodás játékosan című könyv gyakorlata épp ezért elengedhetetlen minden szervezet belső képzési, fejlesztési folyamatában. Mikor a rendszerszemléletnek megfelelően átalakul látásmódunk, új felismerésekhez, együttérzéshez, és e kettőből fakadóan új életminőséghez vezet. Ebbe a belső térbe belépve, új lehetőségek válnak fontossá. Innovatív, a korábbi tehetetlenséget felszabadító elgondolások, ötletek és energiák szabadulnak fel. Átalakulunk és az életben korábban tapasztalt szakadékok eltűnnek, de legalábbis hidak ívelnek át rajtuk: kapcsolat épül ember-ember, ember-természet és ember és kozmosz v. Isten között.
Mit jelenthet ez a rendszergondolkodás nyelvén?
Felismerjük a részek közötti kapcsolatokat, azok kölcsönhatásának komplex dinamikáját, e dinamika átláthatóvá válik a kölcsönhatásokat mutató visszacsatolási (megerősítő és kiegyenlítő) hurkok ábrázolásával, és így a vizualitás nyelvén képes szervezetünk tagjai és kulcs elemei közötti újrahuzalozásra, hogy minden a helyére kerülhessen. Ekkor magunkat a nagyobb egész részének látjuk és érezzük, legyen ez a nagyobb egész egy szervezet, a természet, a közösség, a nemzet és annak nemzetközössége. Megszűnik a szemlélődő attitűd.
Mert közünk lesz a folyamatokhoz, felismerjük személyes felelősségünket, az eredményeket erősítő vagy gyengítő alapállásunkat és ha kell, hatékony beavatkozási pontokat tudunk beazonosítani.
„A rendszergondolkodó sokszínűségre törekszik, mert tudja, hogy a sokféleség, a komplexitás és a fajgazdagság nélkülözhetetlen az élő rendszerek egészséges, alkalmazkodóképes, reziliens létéhez. Keresi a zárt láncú termelési és fogyasztási folyamatokat, ahol az egyik forrásból származó hulladék a másik alapanyaga, tápláléka lehet.” – mondja Linda Booth Sweeney, a kötet társszerzője, aki számos könyvével és oktatói-képzői tevékenységével legfőképpen az oktatás, a gyermekek, a felnövekvő generációk fejlesztésére kötelezte el magát.
- Az egész képet látja.
- Nézőpontot tud váltani, hogy az összetett rendszerekben észrevegye az új beavatkozási pontokat.
- Keresi a kölcsönhatásokat, összefüggéseket.
- Figyelembe veszi, hogy gondolati mintáink hogyan alakítják jövőnket.
- Foglalkozik a hosszú távú következményekkel és hangot is ad ezeknek.
- „Széles látókörű” (perifériás látással is rendelkezik), képes felfedni a mélyebb ok-okozati összefüggéseket.
- Felismeri, hogy hol bukkannak fel váratlan következmények.
- A struktúrára összpontosít, a hibáztatás helyett.
- Képes a paradox és ellentmondásos helyzetek feszültségét úgy fenntartani, hogy nem próbál túl korán megoldást találni.
- Láthatóvá teszi a rendszereket oksági térképek és számítógépes modellek segítségével.
- Keresi a felhalmozódott készleteket, torlódásokat, az időbeni késleltetéseket, valamint az ezek miatt kialakuló tehetetlenséget.
- Ügyel arra, hogy hajlamosak vagyunk „győztes/vesztes” szerepekben gondolkodni, és tudja, hogy ez általában rontja a helyzetet bonyolult kapcsolatrendszer esetén.
- A rendszer részének tekinti magát, nem kívülállónak.
„Legyen a cél akár személyes vágyak megvalósítása, hatékony részvétel a csapatmunkában, a cég felkészült vezetése, valamilyen közfeladat sikeres ellátása vagy épp globális gondok megoldása – a komplex, összetett rendszerek viselkedésének megértése elengedhetetlen. Késleltetések, paradigmák, visszacsatolási hurkok, nemlineáris kapcsolatok – hogy csak néhányat említsek a társadalom minden szintjén jelen lévő rendszerek viselkedését befolyásoló tulajdonságok és törvényszerűségek közül. Arra van szükség, hogy az emberek megértsék a rendszerek viselkedése és az ezt meghatározó törvényszerűségek közötti szoros kapcsolatot. Mivel az őszinte erőfeszítés nem elég, a sikerhez gyakran a rendszert meghatározó szabályokat vagy paradigmákat kell alapvetően megváltoztatni. A könyvben olyan egyszerű gyakorlatokat és játékokat mutatunk be, melyek ebben segítenek. Egy bölcs kínai egyszer régen azt mondta: „Amit hallok, azt elfelejtem. Amit látok, arra emlékszem. Amit csinálok, azt megértem.” A játék cselekvés általi tanulást elősegítő eszköz.”
Gyakorlat teszi a mestert
A Rendszergondolkodás játékosan című könyv gyakorlata elengedhetetlen minden szervezet belső képzési, fejlesztési folyamatában. Persze a bőséges és lépésről lépésre vezető leírás és elméleti felvezető mellett a leghatékonyabb alkalmazása az, amikor fejlesztő képzésekbe, tágabb tanulási folyamatba ágyazzuk, miután mi magunk is kipróbáltuk és megtapasztaltuk a gyakorlatokat.
„Néha egy egyszerű játékot meglepő módon nehéz jól alkalmazni. Először gyakoroljon a barátaival, munkatársaival, míg hibátlanul nem megy fejből, aztán kezdje fejleszteni. Próbálgassa a kedvenc gyakorlatait különféleképpen, más-más helyzetekre és célokra. Mindeközben komoly előrelépést fog elérni a komplex rendszerek megértésére tett erőfeszítések terén, ami közelebb viszi céljai eléréséhez”- ajánlja Dennis Meadows.
Mi, a SoL Intézet munkatársai a könyv magyar nyelvre ültetése során épp ezt tettük. Mélyen elköteleződtünk az iránt, hogy a teremtő, társas dialógus, a rendszerszemlélet és a személyes fejlődés háromlábú „Luca székét” faragjuk, hogy így szervezeteink, közösségeink a biztonságos és kreatív megújuláshoz szükséges tudáshoz juthassanak.
Ruzsa Ágota Éva SoL Intézet, szakmai igazgató www.solintezet.hu/kiadvanyok/