Igazi tőkekínálati forradalom bontakozott ki Magyarországon az elmúlt években, ami a startup-környezet kifejlődését hozta magával. 50 milliárd forintnyi tőke jelent meg a piacon és az elmúlt öt évben mintegy 73 milliárd forintnyi tőkekihelyezés történt, emellett 45 milliárd forintnyi magántőke is érkezett a szektorba. „Ez teljesen új dimenziókat nyitott a kkv-szektorban Magyarországon, hiszen addig éves szinten legfeljebb 1-10 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magyar kkv-khoz” – mondta Bruckner Zoltán, a Primus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. ügyvezető partnere a Piac & Profit által szervezett Befektető- és Startupkereső című konferencián. 2013-ban 43 milliárd forintnyi összes tőkekihelyezés történt, míg 2008-ban ez az összeg a kkv-k körében nem érte el a 10 milliárd forintot.
A változás jelentős részben a kockázati tőke megjelenésének köszönhető, első körben a Jeremie-program elindulásával (Jeremie 1.) Az első Jeremie alap sikerét elsősorban az hozta, hogy jelentős előnyöket biztosított a magánbefektetőknek. „Amellett, hogy lényegesen magasabb hozamot lehetett elérni az alapban, mint más befektetési formákban, a tőke egy részét az állam is garantálta, így csökkentve a kockázatokat. Az akkor indult első befektetések most vannak kifutóban és nagyon jók a tapasztalatok” – vélte a szakember.
„Csak az idei évben 40-50 milliárd forintnyi kihelyezendő tőke van az alapkezelőknél, amelyek megfelelő befektetési célpontokra vadásznak, így minél előbb érdemes lépnie azoknak a cégeknek, amelyek befektetőt keresnek” – figyelmeztetett Horgos Lénárd az M27 Absolvo partnere a Piac & Profit által szervezett konferencián. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy bármelyik ötlet, cég és termék kaphat pénzt. A szakember szerint 2015-ben elsősorban az ICT, a biotechnológiai és gyógyászati technológiai cégeket keresik a befektetők. Fontos elemként kiemelte, hogy mindenképpen az innovatív, piaci előnyt jelentő megoldásokat keresik. „Viszont ha nem ismerjük a tőkepiac játékszabályait, ha nem tudjuk, hogy melyik befektetőtől mennyit kérjünk, akkor nincs is értelme befektetőt keresnünk” - mondta Horgos Lénárd.
Ezért az egyik első feladat a befektető keresésben, hogy felmérjük, hol tartunk. Alapvetően három fázist érdemes elkülöníteni:
- Magvető fázis: (még nincs termék) néhány 10 ezer eurós befektetésre számíthatunk
- Startup fázis (már van termék, sőt bevételünk is van) legfeljebb 1 millió euró körüli befektetés.
- Növekedési fázis (piaci terjeszkedés, export, stb.) több millió eurós beruházásban gondolkodhatunk.
Mivel mindkét programban jelentős összegek állnak rendelkezésre és ezeket hamar ki kell helyeznie az alapoknak, így a kockázati, mind magvető tőkéből óriási mennyiségű tőke áll rendelkezésre a vállalatok számára. „Gyakorlatilag minden cég találhat neki megfelelő befektetőt az idén és várhatóan a következő években is” – hangsúlyozta Bruckner Zoltán.
(És nem csak startupokat keres a kockázati tőke!)
Elakadnak a programok
A szakember kiemelte ugyanakkor, hogy sokszor elakadnak a nagy garral beharangozott programok. Példaként említette a már 2013-ban bejelentett Gazella és Budapest HUB programokat, amelyeket nagyon sokáig várt a piac – viszont évekre elvesztek a kormányzat útvesztőiben. „Viszont, mivel benne vannak a köztudatban, sokan nem léptek, várva a megfelelő támogatásokat” – mondta a Primus Capital alapító tagja, aki szerint ezenfelül hiányzik az összehangoltság a már működő különféle tőkekínálati programok, mint a Széchenyi-program, az Exim EHP, az NHP között. „Ez pedig visszafogja a magánbefektetők érdeklődését is” – mondta Bruckner Zoltán.
A szakember által képviselt Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) szerint néhány lépéssel újabb lendületet lehetne adni a kockázati tőkebefektetési szektornak. „Csökkenteni kell a földrajzi megkötéseket, hiszen sokszor azért akadnak el a beruházások, mert csak vidéken kihelyezhető a pénz, ahol viszont nincs megfelelő befektetési célpont. Ezenkívül az állam a jelenlegi garanciavállalását megemelhetné, különösen a „first loss” befektetéseknél, hiszen ezeknél a legmagasabb a kockázat. A HVCA javasolja egy befektetői adókedvezmény létrehozását is, amely a befektetett összeg egy bizonyos százalékát leírhatóvá tenné a társasági adóból.
Üzleti angyal: olyan magánszemély, amely befektethető tőkével rendelkezik, 10-30 millió forint közötti befektetések, igen korai fázisban. Fontos: az angyal nincs kényszer alatt a pénz kihelyezésében, így mindig fennáll az a kockázat, hogy a befektető a tárgyalás bármely szakaszában visszaléphet.
Kockázati tőkealapok: intézményi befektetők, akik bizonyos összegeket helyeznek ki amelyért magasabb hozamot várnak el. Jellemzően egymillió euróig fektetnek be. Jól kialakított üzleti folyamat, 3-6 hónapos tárgyalási szakasz a befektetésig, 3-7 éven belül exitre törekszik. A kockázati befektetők teljes átvilágításra törekszenek, részletes üzleti tervet kérnek, így mindenképpen alapos felkészülés szükséges.
Private equity alapok: jellemzően piacvezető cégeket vásárolnak fel, 5-10 millió eurótól a csillagos égig.
Szakmai befektetők: nem intézményi befektető, aki a növekedéséhez keres célpontot, így elsősorban nem az exit motiválja. Külpiaci terjeszkedésben gondolkodik, vagy kedvező beszerzési forrást, új technológiát keres. Egy, vagy több lépésben 100 százalékos tulajdonrész megszerzésére törekszik, így a befektetett összegnek nincs konkrét határa, a folyamat viszont éveken át is elhúzódhat. (A versenytárs nem szakmai befektető! Óvatosan tárgyaljunk vele.)
Crowfounding: nem tipikusan tőkejellegű finanszírozás, viszont bizonyos technológiák esetén érdemes ebben a formában gondolkodni. itt óriási pénzek képesek megmozdulni, a becslések szerint 2014-ben összesen 12 milliárd dollár értékű befektetés áramlott keresztül a közösségi finanszírozási oldalakon. Jellemzően ezer-és százezer euró közötti forrást nyerhetünk ebben a formában, de fontos, hogy itt is tisztában legyünk azzal, mit várnak tőlünk a befektetőink.
Hogy kinek melyik típus való és mit várnak el a befektetők, arról itt olvashat bővebben.
