A szabályok szerint egy ügyletről egyféle bizonylatot - számlát vagy annak adása alóli mentesülés esetén nyugtát – kell kibocsátani. Amennyiben az adóalany nyugta kibocsátására kötelezett, e kötelezettségét a pénztárgépekről szóló NGM rendelet első mellékletében meghatározott feltételek teljesülése esetén pénztárgéppel kell teljesítenie. (Aki kért kódot, de végül nem vett pénztárgépet, az számíthat az adóhatóság vizsgálatára.)
(Számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany akkor mentesül a hivatkozott szabályok alapján, ha a vevő, igénybe vevő nem adóalany és nem is jogi személy, a vételárat készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel a teljesítésig kifizeti, mely vételár nem éri el a 900 ezer forintot és a vevő nem kér számlát.)
Azonban nem kifogásolható az a gyakorlat, mely szerint az adóalanyok egy része a számlával (vagy egyszerűsített adattartalmú számlával) bizonylatolt értékesítés készpénzzel (vagy készpénz-helyettesítő, pénzhelyettesítő eszközzel) teljesített ellenértékét is szerepelteti a pénztárgépben, és amely számos esetben megkönnyítheti az adóalany adminisztrációs kötelezettségének teljesítését. (Március 6-tól kell a cégeknek és az egyéni vállalkozóknak hetente beadniuk a számlázásuk valamennyi adatát egy NAV által rendszeresített elektronikus nyomtatványon.) Az adóhatóság egy esetleges ellenőrzés során kizárólag emiatt szankciót nem alkalmaz, tekintettel arra, hogy ez a gyakorlat adó-, ezáltal pedig költségvetési kockázatot nem hordoz magában.