Nagy volt a várakozás, hogy miként fogja a kormány rendezni a reklámadó sorsát, hisz az nemcsak a médiapiacot érinti. Nem volt mindegy ezért, hogy milyen irányt vesz a reklámadó törvény uniós elvárásoknak megfelelő átalakítása. Az eredmény: új reklámadó törvény nem, csak ráncfelvarrás készült, ám a beavatkozás láthatólag nem ért el minden szükséges területet. Így kérdéses, hogy a sebtében összeállított kozmetika elég lesz-e a reklámadó törvény koncepcionális hibáinak eltakarására.
Bár május végén elfogadta a parlament a reklámadó törvény módosítását, még mindig teljes a bizonytalanság a reklámadó jövőjéről. Korábbi bejegyzésemben foglaltak gyakorlatilag nem veszítettek érvényükből semmit, ezért jelen bejegyzésemben azt kívánom körbe járni, hogy a módosítással elhárultak-e a reklámadót ért uniós kritikák, vagy továbbra is várható, hogy a Bizottság szankciót fog alkalmazni a törvény rendelkezései miatt Magyarországgal szemben – véleményezte az új reklámadó rendeletet Fekete Zoltán Titusz, az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
A Bizottság folyamatban lévő vizsgálata jelenlegi fázisában ott tart, hogy a reklámadó törvény tiltott állami támogatást valósít meg, mivel bizonyos vállalkozásokat szelektív előnyben részesít más vállalkozásokkal szemben, amiatt hogy az árbevételre alkalmazott adókulcsok progresszív jellege és az adósávok meghatározásának módja azzal az eredménnyel jár, hogy az alacsonyabb reklámbevétellel rendelkező vállalkozásoknak a nagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozásokhoz képest csökkentett adóterhet viselnek. Ezt a megkülönböztetést a Bizottság véleménye szerint nem indokolja semmi, mert megítélése szerint az árbevétel alapú adóztatás esetén a teherviselő képesség nem szolgálhat irányadó elvként.
A Bizottság kifogásolja azt is, hogy az árbevételen és nem a nyereségen alapuló reklámadó esetében azok a vállalkozások, amelyeknek a korábbi években a jövedelemadóztatás rendszerében ismert és elfogadott elhatárolt veszteségük keletkezett, figyelembe vehetik ezt a korábban keletkezett elhatárolt veszteségüket a reklámadó fizetési kötelezettségük megállapításánál.
(A szakmai szervezetek inkább az egész adónemet a kukába dobnák.)
Visszajárhat a pénz
A Bizottság nem abból az irányból emelt kifogást a reklámadóval szemben, hogy annak rendelkezései hátrányosan érintenek bizonyos vállalkozásokat, hanem abból, hogy a reklámadó törvény rendelkezései alapján egyes vállalkozások előnyösebb helyzetbe kerültek más vállalkozásokkal szemben, és ez az előny állami támogatásnak minősül.
Mivel 2015. április 24-én a reklámadó hatályban volt, a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy „függessze fel a reklámadó progresszív kulcsainak alkalmazását, amíg a Bizottság nem dönt az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről”.
A kormány.hu oldalra feltett tervezet még a következő bevezető szöveget tartalmazta: „az Országgyűlés az Európai Bizottság egyes szervezeti egységei által a reklámadó-szabályozással összefüggésben kezdeményezett vizsgálatok lezárása érdekében – különös figyelemmel az adóadminisztráció költségeire – а következő törvényt alkotja”. A parlament elé benyújtott és elfogadott törvényjavaslatból azonban már kimaradt ez a bevezető rész, ám tudjuk, hogy a kormányzatnak kizárólagosan ez volt a módosítással elérendő célja. Ezt a feltevést mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a törvénymódosítás egyéb vonatkozásban nem is kíván a törvény rendelkezésein változtatni.
A kapcsolt vállalkozások adóalapjának együttes meghatározására vonatkozó új rendelkezésekről lehet egyedül elmondani, hogy azzal nagy valószínűséggel sikerül a Bizottság további vizsgálatát leállítani.
A beterjesztett törvényjavaslat, ezt meghaladóan azonban nem feltétlenül felel meg a célkitűzéseknek, mert változott ugyan az adókulcsok száma, de továbbra is két – egy 0%-os és egy 5,3%-os – kulcsot alkalmaz a törvény, és ezáltal továbbra is megvalósul az árbevétel progresszív adóztatása. A 0%-os adókulcs 100 millió forintos árbevételig történő meghatározása továbbra sem objektív alapon történt, és a törvény indokolásából sem derül ki, hogy ez milyen mutató vagy jellemző alapján került az 500 millió forinthoz képest meghatározásra. A kkv szektor tehermentesítésének indoka azonban nem igazán értelmezhető, mert e vonatkozásban az 500 millió forintos árbevételi értékhatár is bőven beleesett a kkv szektort meghatározó bevételi adatokba. Ezenkívül az elfogadott törvényjavaslat egyáltalán nem foglalkozik az elhatárolt veszteség felhasználhatóságának kérdésével.
E tekintetben teljesen megmarad a kifogásolt szabályozás, ami a Bizottság végső döntésénél még nagy súllyal jöhet számításba, hogy a 2014-es adóévre vonatkozóan a törvénymódosítás visszamenőlegesen nem rendezi a progresszív kulcsok és a sávhatárok kérdését, így itt is várható, hogy a Bizottság az adókötelezettségek rendezetlensége miatt a kilátásba helyezett intézkedés hatályát fenn fogja tartani.
Ez a lehetőség azonban csak azoknak a vállalkozásoknak jelenthet valós adóteher csökkentést, amelyek korábban a 10%-os adómértékkel állapították meg az adófizetési kötelezettségüket. A tavalyi adatok alapján ezeknek a vállalkozásoknak a száma nem éri el az egy tucatot sem. A törvénymódosítás valódi nyertesei látszólag a korábbi vesztesek lettek, de a többi vállalkozáshoz képest ők az 5,3%-os adókulcs és 100 millió forintos értékhatár figyelembevételével még mindig sokkal magasabb adót lesznek kénytelenek fizetni, mint az 500 millió forintos értékhatárt meghaladó árbevétel után 1%-os kulccsal adózók. Minden más adózó az új adómértékek alkalmazásával jelentős adóteher növekedést szenvedne el. Ezért a sávok eltörlése és az adókulcsok egységesítése helyett továbbra is progresszív adóztatás fog érvényesülni és az adómértékek meghatározása még kuszább lesz, mint volt. Ennek oka, pedig abban is kereshető, hogy a törvénymódosítás szövegezése alapján az sem zárható ki, hogy valaki a 2014-es adóév vonatkozásában az arra az évre hatályos adómértékeket, a 2015-ös év egészére pedig már az új szabályozás szerinti adómértékeket kívánja alkalmazni.
Összességében elmondható, hogy bár a módosítással elmozdulás történt az adókötelezettségek egységesítése irányába, a kormányzat a végeredményt tekintve egyáltalán nem rendezte a Bizottság állami támogatásokra vonatkozóan eddig megfogalmazott kifogásait. Ezt követően már csak az a kérdés maradt, hogy mi lesz ezután, mikorra várható, hogy a Bizottság a május 24-dikén lejárt észrevételezési határidőt követően meghozza végleges döntését, visszavonja-e korábbi intézkedését, vagy további szankciókat fog alkalmazni a reklámadó törvény miatt Magyarországgal szemben.