A lehetséges megoldások közül az ún. IPO (Initial Public Offering) a legtöbb kihívással járó folyamat, amikor is intézményi és magánbefektetők előtt is nyitva áll a részvényjegyzés lehetősége. Az egyik konkrét esetben a tulajdonosok számára már a kezdetektől egyértelmű cél volt a tőzsdén történő megjelenés, sőt az sem volt kérdés, hogy egy központi szereppel bíró tőzsdét választanak majd, amely végül a londoni (LSE) lett, és azon belül is a legrangosabb ’prémium szegmens’ kategóriába pozicionálták a céget, illetve a részvényt.

Nyilvános vagy nem nyilvános 

A nem nyilvános szakaszban a piac - hivatalosan legalábbis - még nem szerez tudomást a cég tőzsdére lépési szándékáról. Ennek köszönhetően ez a fázis lehetőséget biztosít a vállalatnak arra, hogy alaposan felkészüljön, akár több próbálkozást is tegyen, és közelítőleg felmérhesse a lehetséges piaci értékét anélkül, hogy az az üzleti érdekeit sértené.

Ebben a fázisban elengedhetetlen egy szponzor bank kiválasztása, amely többek között koordinálja a tulajdonosok, a menedzsment és a tanácsadó cégek munkáját, ezzel biztosítva a jegyzési folyamat sikeres végrehajtását. Ekkor szükséges kiválasztani a tőzsdére lépést támogató szakembereket, tanácsadókat, összeállítani az IPO menetrendet, valamint elkészíteni a vállalat tőzsdei bevezetési tájékoztatóját (az úgynevezett ’Prospektus’).

A prospektus a tőzsdére bocsátás minden lényeges részletét tartalmazó tájékoztató, és mint

ilyen, jogi dokumentumként és egyfajta marketing eszközként is jelentős szerepet kap a cég részvényeinek értékesítésében. Ezután következik a vállalat üzleti, pénzügyi és jogi átvilágítása, amelynek célja a prospektus hitelességének és teljeskörűségének biztosítása.

A prospektuson kívül számos egyéb jelentés is készül ebben a szakaszban, olyanok is, amelyeket később sem publikálnak, csak a szponzornak jelentenek egyfajta biztosítékot, hiszen a valós adatokon alapuló tőzsdei megjelenés az ő jogi felelőssége is.” - mondta el Diósi Anett, a Process Solutions szenior menedzsere.

A nyilvános fázis a tőzsdére lépési szándék publikus bejelentésével indul.

A tőzsdére lépési szándék bejelentése rendkívül fontos lépés, hiszen a piaci szereplők ezt nagyon komolyan veszik és egy esetleges visszalépés akár kedvezőtlen hatással is lehet a vállalat piaci megítélésére. Ekkor indul el a bevezetési marketing kampány, megjelennek a cégről az elemzői értékelések, és ebben a fázisban kell közzétenni a prospektust, valamint lebonyolítani a menedzsment roadshow-t, amely során a vállalat felső vezetői személyesen is bemutatják a vállalat üzleti működését és pénzügyi eredményeit a potenciális befektetőknek.

A roadshow-t követően a vállalat vezetői a tanácsadókkal közösen még egyszer átnéznek

minden fontos dokumentumot, és a befektetői érdeklődés mértéke alapján meghatározzák a részvények kibocsátási árát, illetve amennyiben van új kibocsátás az újonnan kibocsátandó részvények számát.

Ezután megtörténik a tőzsdére lépési szándék hivatalos bejelentése az illetékes tőzsdei és pénzügyi felügyeleti szervezeteknél, és ezektől megérkeznek a végleges jóváhagyások. Utolsó lépésként a beiktatás történik meg, amely során a társaság részvényeit jegyzékbe veszik és ezeket a részvényeket a piacon forgalmazni kezdik egy ünnepélyes bevezetési eljárás keretében.

Automatizálható és kiszervezhető folyamatok

A részvények kibocsátásakor a folyamat jelentős része alkalmas a kiszervezésre, mivel jórészt olyan egyszeri feladatokról van szó, amelyekhez a cégek általában se szakértelemmel se erőforrásokkal nem rendelkeznek.

A legfontosabb elem, amely biztosan nem szervezhető ki, az a döntéshozatal.

A vállalat tulajdonosai ugyanis azok, akik az összes fontos körülmény ismeretén alapuló döntéseket meghozzák, továbbá a tulajdonosok és a vállalatvezetés feladata az is, hogy biztosítsa a sikeres tőzsdére lépést, valamint a későbbi tőzsdei jelenlét anyagi és emberi erőforrás szükségletét, amely folyamatos befektetés a jövőbe.