A Csodák logikája címmel tartott nagy sikerű előadást Mérő László matematikus, pszichológus, az ELTE Pszichológiai Intézet és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora a Cégvezetői Csúcs – 2018 konferencián. Hasonló című könyvének angol nyelvű kiadása éppen az elmúlt hetekben jelent meg az Egyesült Államokban, a Yale University Press gondozásában.
Miért A csodák logikája lett a könyv és az előadás címe?
– Ezt igazán nem tudom. A könyv egyfajta válasz, vitairat Nassim Taleb A fekete hattyú című művére. (Nassim Taleb libanoni származású amerikai kockázatelemző, befektetési bankár, esszéista – A szerk.) Ebben ragyogó gondolatok vannak, ugyanakkor számomra és sok más ember számára halálosan irritáló a stílusa, a nagyképűsége. Gondolkodás nélkül leír olyan gondolatokat, hogy a közgazdaságtan Nobel-díjasai mind sarlatánok, és tudatlan csalók. Emellett viszont tényleg fantasztikus gondolatok vannak benne: azt írja például, válasszuk meg bölcsen, hogy mikor legyünk ostobák. Ez a mondat nagyon fontos. Időnként ostobának kell lenni, és ezt Taleb matematikailag bebizonyítja. A csodák logikája erre válaszol, hogy megértsük matematikus végzettség nélkül is, hogy miről van szó. A váratlanra, az extrémre nem lehet felkészülni, míg az átlagosra, a mindennapira fel kell készülni.
Tankönyvnek vagy ismeretterjesztő könyvnek szánta A csodák logikáját?
– Egyiknek sem. Ez inkább vélemény arról, hogy én hogyan látom a világot. Az ember a saját agyrémeit nem kényszeríti rá a diákjaira. De mivel a könyv most megjelent a Yale University Press gondozásában angolul – felkarolta és kiadta egy olyan kiadó, amelynek a könyveit amúgy is tanítjuk –, helyet kaphat a tananyagban. Az angol könyv szövege sokban különbözik az eredetitől. A magyar könyvnek eleve nem volt lektora, az angol szövegnek három is. Az egyik lektor ki is fejezte azt a véleményét, hogy túl sokat vitatkozom Talebbel. Valóban, ha már a csodák logikájáról írok, akkor Talebnek ehhez semmi köze. Így állhatott elő az a különös helyzet, hogy az angol verzió visszafordításával már nagy gondban lennék. Olyan példák, olyan kifejezések kerültek bele, amelyek jelentősen megváltoztatják a könyvet. A magyar nyelvű eredetiben két párhuzamos dimenzióban, Átlagisztánban és Extremisztánban kalauzolom körbe az olvasót: Átlagisztánhoz a természet alkotásai és törvényei tartoznak, a józan ésszel felfogható, megjósolható dolgok, míg Extremisztánhoz az emberi viselkedés termékei, a kiszámíthatatlan, előre láthatatlan jelenségek és azok kiváltó okai. Abban az évszázadban, amelyben élünk, az emberi tevékenység termékei mind jobban befolyásolják a mindennapjainkat. Az angol nyelvű kiadásban Átlagisztán és Extremisztán nem létezik: Mildowia és Wildowia – szelíd világ és a vad világ – a két helyszín. Tehát nagyon más ez a könyv, mint a magyar eredetije, azt pedig nem tudom, hogy fog-e durranni. Ez mázli kérdése is. Amit egyébként nem tudok tanítani, az az, hogy jókor legyünk jó helyen. A best practice-t, skilleket el lehet magyarázni, de a mázlit nem. Az Apple, a Facebook, a Microsoft vagy a magyar LogMeIn, a Prezi attól is lett igazán nagy siker, hogy jókor volt jó helyen: valaki éppen találkozott valakivel, éppen felmerült egy probléma, amire ezek a cégek megoldást nyújtottak. Ezt pedig senki sem tudja megtanítani a hallgatóknak, sem Steve Jobs, sem Elon Musk, sem Bojár Gábor. Tanárként – mert elsősorban tanár vagyok, és az is maradok – én is inkább a tipikust tanítom, nem az extrémet. A képesség ahhoz kell, hogy felismerjük és kihasználjuk az épp adódó lehetőséget.
– Igen, de azt senki sem garantálhatja, hogy az a valaki te leszel. Az ötlet, a lehetőség és a képesség mellett ugyanis az időpontnak is nagy a szerepe. Nem jó túl korán vagy túl későn előállni a fejlesztéssel, innovációval. Ehhez is mázli kell. 1995-ben kitaláltuk – és csináltunk is róla egy jó demót – a World of Warcrafthoz nagyon hasonló ötleten alapuló számítógépes játékot. A Hasbro elnökhelyettese, emlékszem, azonnal Budapestre repült. Ferihegyen kellett bérelnünk egy tárgyalótermet, mert összesen két órája volt Magyarországon. Nagyon tetszett neki a játék, de 1995-ben az internet még nem terjedt el annyira, hogy ez a játék érdekes legyen. Vagyis az időpont nem volt megfelelő. Ezért azt javasolta, hogy tegyük el, és előbb-utóbb valaki kijön egy hasonlóval, akkor vegyük elő, és legyünk gyorsan a másodikak a piacon. Csak sajnos ez tíz évvel később történt, és addigra a mi technológiánk elavult. Minden terméknek megvan a maga ideje, amikor sikeres lehet, de senki sem tudja megmondani előre, hogy mikor. Ez az, amit a befektető bekalkulál, amikor befektet. A befektető azonban sosem egy termékbe fektet, hanem az emberbe. Akinek egyszer már volt jó ötlete, annak lesz még több is.
De hogyan lehet felkészülni egy fekete hattyúra vagy egy – az ön könyvéből idézve – csodára?
– Sehogy, Átlagisztánra kell készülni, ehhez kell alkalmazkodni.
Számíthatunk új könyvre öntől? Mi foglalkoztatja most?
– Ritkán írok könyvet. Van két-három olyan téma, ami érik, de még nem álltam neki egyet sem kidolgozni. Az egyik gondolatom Harari két könyvéhez, a Sapienshez és a Homo Deushoz kapcsolódik. (Yuvel Noah Harari izraeli történész – A szerk.) Úgy tűnik, hogy a Taleb-könyvhöz hasonlóan engem mindig azok fognak meg, amelyek ragyogóak a maguk nemében, de amelyekkel alapjaiban nem értek egyet. Hararira válaszként is várható A csodák logikájához hasonló vitairat, csak az az ember fejlődésével és jövendőbeli szerepével lesz kapcsolatos. A másik téma, ami foglalkoztat, a hit természete, pontosan azért, mert nekem nem adatott meg, de látom, hogy nagyon sok haszna van: könnyebb élni, könnyebb meghalni. Ez nagyon sokat számít. Persze ebből a szempontból is van egy könyv, ami mellett nem mehetek el. A Biblia egyedülálló alkotás, de ma már nehéz elhinni egy olyan teremtésmítoszt, amelyben az isten hat nap alatt összeszegezte a világot. Ezért valószínűbb a darwini evolúció. Na, ezt egyszer megírom, de lehet, hogy csak tíz év múlva lesz kész.
Mi a kedvenc könyve?
– Az utóbbi húsz év legnagyobb élménye számomra a Harry Potter volt. Látom, hogy határozott törekvés van arra, hogy akár kötelező olvasmány is legyen. Csak támogatni tudom ezt az ötletet. Az a könyv nem szól másról, csak a szeretetről. Nem hiszem, hogy létezik ennél fontosabb mondanivaló. És nem mellesleg jól van megírva.
Ha már az előbb Darwin szóba került: évekkel ezelőtt jött létre a nagy brit kutató nevével fémjelzett marketingügynökségük, ezek szerint célzatos volt a névválasztás.
– Célzatos volt, de helytelen. Ma már tudom. Az alapötletet A pénz evolúciója című könyvem adta, aminek ma már azt a címet adnám, hogy A pénz biológiája. Mert nem Darwin a lényeg, hanem Mendel. (Johann Gregor Mendel osztrák szerzetes, aki az öröklődés szabályait kutatta – A szerk.) Az általa felfedezett mechanizmus számít, így tulajdonképpen Mendel’s Marketing Evolutionnek kéne hívni az ügynökséget, csak azt kevesebben ismernék. Nem is ajánlom jó szívvel mindenkinek, pedig a matematika és a networkology tudományaira épülő technológia alkalmazásával fontos kérdésekre tudunk olyan válaszokat adni, amelyek nem kaphatók meg a hagyományos marketingkutatási eszközökkel. Tulajdonképpen ez nem forradalmi újdonság, csak más szemléletet képviselünk az adatfelvételnél, a mélyinterjúknál, és ezzel tényleg megtudhatunk olyan struktúrákat az ember gondolkodásáról, amelyet más módszerekkel nem. Egy hazai multinacionális vállalat vezetője mondta az egyik kutatási prezentációnk után, hogy semmi újat nem mondtunk a cégéről, de ebben a struktúrában még nem gondolkodott róla. Persze nekünk ez a dolgunk: a cégvezető azért van a helyén, hogy döntéseket hozzon, én meg azért vagyok, hogy olyan összefüggést is észrevegyek, amit ő nem képes vagy nem akar meglátni. Ha viszont tőlünk tud meg új dolgokat a cégéről, akkor már régen rossz.
– Más világ. Az első nagy élményem az volt, hogy az egyik prezentációnk diáját egy az egyben beletették egy bank középvezetőinek Balanced Scorecardjába (kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszeren alapuló teljesítményértékelés – A szerk.) Amikor a húgomnak, aki akkoriban banki vezető volt, elmondtam, hülyére röhögte magát. Abszurd volt számára, hogy ez nekem újdonság. De amikor a kutatási eredményeinkből átemelnek valamit, akkor látni azt is, hogy van átjárás a két szféra között, nem vagyunk az elefántcsonttoronyban.
A munkája révén belelát az emberek gondolkodásmódjába. Mennyire befolyásolnak bennünket az új technológiák, az új mémek?
– Pusztán az, hogy lehetőség van valamire, amire korábban nem volt, megváltoztatja, hogy miben merünk gondolkodni. Negyven éve is voltak sakkvilágbajnok-algoritmusok, csak éppen jó volt, ha hetente egyet tudtak lépni. Amikor először megkaptam az első húszmegás winchesteremet, azt hittem, életem végéig elég lesz, ma meg már a Windowst nem tudom elindítani ennyin. Pedig húsz megabyte rengeteg információ, az húszmillió betű, negyven vaskos könyv. Ma ennek az információsűrűségnek a sokszorosa lapul a zsebünkben. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk az átmeneti jelenségekből hosszú távú trendekre következtetni. Ezek többnyire sosem jönnek be. Változtat valakinek a katolikus hitén, hogy megtanulta, hogy létezik terrabyte, vagy az, hogy az okostelefonján is meg tudja nézni, mit mond Máté evangéliuma? Olcsóvá vált a tudás, hiszen minden ott van az interneten, viszont, ami továbbra is drága, hogy különválasszuk az okos dolgoktól a butaságot. Tehát, hogy a hozzánk eljutó információ igaz-e, vagy sem, és ha igaz, hogyan érint minket. Már húsz évvel ezelőtt írtam arról, hogy a technológia létrehozhat egy új emberfajt, a Homo informaticust. A kialakulására már vannak jelek. Kérdés, hogy átalakulunk-e Homo informaticussá, vagy kettéválunk. Lehet, hogy az új faj már nem is szaporodóképes a régivel? Elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy kialakul egy olyan réteg, amelynek lesz hozzáférése az új technológiákhoz, és képes is lesz használni azokat, míg egy szegényebb, biológiailag hagyományos értelemben embernek tekinthető réteg is fennmarad. Nem titok, azt gondolom, hogy a jelenlegi magyar kormányzat ilyen politikát folytat. Az is elképzelhető, hogy a világ egyik felén ilyen társadalom lesz, míg a másik felén olyan. Persze nem biztos, hogy ez a helyes út. Olyan társadalomban akarok élni, ahol mindenki szabadon hozzáférhet a legmodernebb technológiákhoz.
