A versenyjog alapvető közvetlen funkciója, hogy tiltsa és szankcionálja a tisztességtelen piaci magatartásokat – teszi mindezt a nagyobb társadalmi jólét közvetett céljáért –, melyek egyik leggyakoribb formája a kartellezés. A vállalatok a kartellezés során közösen, a verseny torzításával vagy teljes kikapcsolásával állapítják meg áraikat (vagy az egyéb piaci feltételeket), magasabban, mint amilyen ár természetes körülmények között, tiszta versenyhelyzetben kialakulna. Ez a magatartás hátrányos következményekkel jár a kartellezők üzletfeleire, végső soron a fogyasztókra nézve is. A kartellező vállalatokat a GVH több szempontot mérlegelve – így a fogyasztókat ért károkat is – bírságolta. Ezek a bírságok mértéküket tekintve alkalmasak voltak a gazdaságban okozott károk reparációjára, valamint elrettentő erővel is szolgálhattak. Ilyen bírságokat kaptak cégek a kábelkartell ügyben vagy a dízelbotrány kapcsán.
A közelmúltig azonban nem volt reális lehetőség arra, hogy a fogyasztók az őket ért károkat közvetlenül, bíróság előtt is érvényesíthessék. A közvetlen igényérvényesítés lehetőségét az Európai Parlament és Tanács 2014/104/EU Irányelve teremtette meg, melyet Magyarország 2016-ban ültetett át a versenytörvénybe. A továbbiakban a kartellek magánjogi következményei közül a kártérítéssel foglalkozunk részletesen a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Iroda segítségével.
A kártérítésre jogosultak
Az irányelv kártérítésre jogosultnak tekint mindenkit, aki a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett, a versenytörvény pedig egyértelművé teszi, hogy a kártérítési igényre való jogosultság nem függ a termelési láncban elfoglalt pozíciótól. Ez a kartellezéssel okozott károk jellegzetességeiből fakad: a kartellár nemcsak a kartellezésben részt vevő vállalattól vásárlót érinti (közvetlen hatás), hanem a közvetlen vevőtől vásárló további vállalkozások további eladási árait is, így az eladási láncolat többi szereplője is károsodhat (közvetett hatás.) Ezt a folyamatot kiválóan szemlélteti a következő ábra:
A kártérítés jogalapja
„A versenytörvény bármilyen kártérítés alapjául a versenyjogi jogsértést nevezi meg, amit az Irányelv az EUMSz 101. és 102. cikkének megsértésével azonosít. Ez nagyon tág fogalmat jelent, ami nemcsak a kartellezést foglalhatja magában, hanem például az erőfölénnyel való visszaéléseket is. A törvény azonban vélelmezi a kár bekövetkeztét, ha bizonyított, hogy a jogsértés kartellt valósított meg” – mondta el dr. Kocsis Márton, a CHSH Dezső és Társai vezető ügyvédje.
A kartellekkel okozott károk nem is elsősorban egyéni ügyekben (bár a hatás esetenként itt is jelentős lehet), hanem összességükben mutatják meg legjobban kiemelt jelentőségüket. A GVH – saját számítása szerint - 97 milliárd forint megtakarítást ért el a magyar gazdaságban a kartellek felderítésével és szankcionálásával 2009 és 2014 között. Ugyancsak jó példa, a GVH által az autópálya kartellben megállapított kár mértéke: a kartell 28%-os, közel 28 milliárd forintos árnövekedéshez vezetett, ez az összeg több mint Pécs éves költségvetése. A Paksi Atomerőmű bérszámfejtő szoftverével kapcsolatos tenderek során kialakult kartell 46%-os áremelést okozott, az ügyben keletkezett kár összege tizenöt-húsz falu teljeskörű internet-hozzáférését lehetővé tevő WiFi átjátszótorony építését fedezhette volna. Ezek pedig csak a legszemléletesebb példák arra, hogy a kartellek milyen mértékű kárt okoznak a magyar gazdaságra – és így végső soron a fogyasztókra.
Az egyén kárának meghatározására az Irányelv a teljes kártérítés elvét alkalmazza, ami azt jelenti, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a jogsértés nem következett volna be, vagyis amilyen helyzetbe a jogsértés hiányában feltételezhetően került volna. A kártérítés így kiterjedt az elmaradt haszonra és a kamatokra is a tényleges veszteségen túl. A teljesség elvéből fakad továbbá a közvetett károsultak kártérítési jogosultsága is, azzal, hogy az irányelv meghatároz egy felső határt is a kártérítés mértékének: az – a káron szerzés általános tilalmából fakadóan – nem haladhatja meg ugyanis a felperesnek okozott teljes kárt. Ennek jelentősége akkor van, ha a felperes nem a közvetlen vevő, hanem több személyből álló károsulti láncolatról van szó. Ugyanakkor a ténylegesen okozott kár kiszámítása minden esetben más és más, és általában csak nagyon komoly közgazdasági elemzéssel becsülhető meg egyáltalán annak tényleges mértéke.
(Forrás: Dr. Simone Kohnz, Economic fundamentals of the quantification of antitrust damages c. előadása, 2018. április 11., Budapest)
A károk mértékének meghatározása
A kár alapját az az eltérés adja, ami a kartellezés következtében megvalósult ár és a jogsértés hiányában az adott piacon érvényesülő ár között (áreltérítés) fennáll. Ennek számítására számos módot alakított ki a közgazdasági irodalom. Nem egyszerűen megállapítható mértékről van szó, mivel a jogsértés hiányában piacon érvényesülő ár (hipotetikus ár) meghatározása minden esetben csak becslés útján lehetséges. Annak pontossága nem minden esetben biztosított, elsősorban azért, mert a valóságban a kartelltevékenység nélkül sem érvényesül a tökéletes verseny és így a piaci ár. A jogszerű körülmények között kialakuló árat is számos egyéb tényező befolyásolja, melyeket csaknem lehetetlen számszerűsíteni. A számítás módszereivel és az ezzel kapcsolatos nemzetközi tendenciákkal a korábban hivatkozott kézikönyv részletesen is foglalkozik.
Fontos ugyanakkor, hogy Magyarországon a kár mértékének meghatározását egyszerűsíteni hivatott vélelem áll fenn, amely a kár mértékét ellenkező bizonyításáig a kartellek esetén legalább az értékesítési ár 10 százalékára teszi. Ugyanakkor esetenként ennél jóval nagyobb eltérésről is szó lehet, a GVH dolgozata alapján egyes esetekben 49 százalékos eltérés is megállapítható.
Szintén a kár mértékének eldöntése a legnehezebb kérdés a folyamatban lévő Waberer’s kártérítési ügyben. A konkrét ügyben is felmerülhet ugyanis, hogy a Waberer’s továbbhárította kárát saját vevőire – akiknek ezzel megnyílik az igényérvényesítési lehetőségük. Ennek bizonyítása azonban a kartellen ért kamionvállalatokat fogja terhelni.
„Összességében fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a kartellek visszaszorítása nemzetgazdasági, össztársadalmi és egyéni szempontból is elsődleges cél. Ehhez pedig nem csak a GVH bírságolási jogköre vagy a fogyasztók közvetlen kártérítési igényei járulnak hozzá, hiszen ezek a már bekövetkezett jogsértések következményei. Az ügyvédek – a közfelfogással ellentétben – elsődlegesen nem a kartellek kialakulásában, a jogszabályok kijátszásában működnek közre. Olyan megállapodások létrehozását segítik elő, amik károkozás nélkül képesek biztosítani a vállalatok és a fogyasztók érdekeit is, tehát a károk csökkentéséhez vezetnek. Ezen felül ügyvédi támogatással érhető el az is, hogy a kartellek következtében károsult magánszemélyek vagy kkv-k érvényesíteni tudják a jogaikat, és elérhessék káraik megtérítését a nagyobb üzleti erőt képviselő kartellezőkkel szemben” – zárta dr. Kocsis Márton ügyvéd.
