A hátizsák önmagában nem éppen különleges vagy felelős termék. A Cókmók pedig hátizsák. De alkalomadtán szekrényre akasztható tároló, van benne takaró, és párnának is használható. Ám első látásra felismerhető funkcióinál is több: nem termék, inkább kezdeményezés.
– Segít a család nélkül maradt gyereknek egy biztos pontra lelni, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy könnyebben visszataláljanak a társadalomba, szociális kapcsolatokat építhessenek – mondja a tervező, Kovács Bori.
A diplomamunkának induló ötlet kidolgozásakor Bori szorosan együttműködött a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) szakembereivel, mivel a társadalmilag felelős tervezés lényege, hogy valós élethelyzetekre keressen megoldásokat az érintett felek bevonásával.
– A táska folytonosságot és otthonosságot csempészhet a gyerekek életébe azzal, hogy abban a legféltettebb kincseiket, játékaikat magukkal tudják hurcolni, valamint a csomagban megtalálható takaróval bárhol kényelembe helyezhetik magukat. Folytonosságra minden gyereknek szüksége van, de akkor különösen, ha például egy gyerek kénytelen elhagyni az otthonát, a családját, és állami gondozásba kerül. A senki földjén nagyon fontos, hogy legyen valami, amihez kötődhet, ami csak az övé – mondja a tervező.
Kép:PP/HatlackziBalázs
A táskákat párban értékesítik, ha egyet megrendelnek, valójában kettő talál gazdára. A második darab a TEGYESZ egyik befogadó otthonába kerül, ahol olyan gyerekek kapják, akik valamiért nem élhetnek a családjukkal. A táskapárok gondolatának hátterében az a cél állt, hogy kiküszöböljék a megbélyegzést, hogy olyan terméket hoznak létre, amelyet az állami gondozott gyerekek igényeire alakítottak ki. A Cókmók bárki más számára is hasznos. A koncepció része, hogy a „táskatestvérek” személyesen is kapcsolatba kerüljenek: a rendszeresen szervezett Cókamóka programokra minden Cókmók-birtokost meghívnak.
Erőltetett menet
Az ötletet 2013-ban a TED-en mutathatta be Bori, mert az innovatív ötleteket felkaroló szervezetnek is nagyon tetszett. Az előadásnak köszönhetően pedig hirtelen hatalmas érdeklődés kerekedett a Cókmók körül. Rengeteg újságcikk készült, és sokan megkeresték Borit vásárlási szándékkal is. Csakhogy a Cókmók ekkor még nem volt termék. Úgy tűnt, a legfontosabb, hogy minél előbb azzá váljon. Utólag viszont talán ez az erőltetett menet volt az egyik oka, hogy végül nem sikerült fenntarthatóvá tenni a projektet.
A Cókmók bár szociális felelősségvállalási projekt, mégiscsak a hátizsákpiacon versengő termék, ahol a táskapár 29 ezer forintos ára drága.
– Valószínű, a magas ár a legfőbb oka annak, hogy nem sikerült áttörést elérni a termékkel, de nem tudjuk olcsóbban adni. Valójában minimális rajta a haszon. Egy pár gyártása több mint huszonkétezer forint, vagyis valamivel kevesebb, mint hatezer a haszon. Három táskapár eladásból jön össze annyi profit, ami egy újabb előállítási költségét fedezi. A végső árat pedig jelentősen emeli a huszonhét százalékos áfa. A tapasztalatok szerint a vásárlóknál a lélektani határ húszezer forint körül van, ha ez alá tudnánk menni, nagyságrendekkel többet adnánk el.
Kép:PP/HatlackziBalázs
A táskák egyébként egy munkarehabilitációs varróüzemben készülnek – ez amellett, hogy illeszkedik a társadalmilag felelős hozzáálláshoz, a legolcsóbb megoldás. Az olcsóbb előállítás érdekében még a kínai gyártási lehetőségeknek is utánanéztek, de az ehhez szükséges volumen a sokszorosa a mostaninak.
Rögös pálya
Eddig körülbelül száz táska talált gazdára, a bevételből és további céges támogatásból újabb százat gyártottak le. De más támogatásokat is kaptak: a Lush Charity Pot kampányának bevétele is a Cókmóknak ment 2013-ban, de pro bono jogi és könyvelői segítséget nyújtott a Civil Support is. A honlap is támogatásból készült, az IT Services Hungary debreceni csapatának annyira megtetszett a Cókmók ötlete, hogy belső programozói versenyt hirdettek a honlap megtervezésére, a nyertes munkát pedig Boriéknak adták. Az oldal frissítése is felajánlásból történne, a Verk Kft. szintén pro bono tervezte meg az új honlapot – sajnos, úgy tűnik, ez már nem indul el.
Mert bár az ötlet mindenki szerint szuper, és a vásárlók érdeklődnek a termék iránt, valami mégsem működik, az üzlet nem fenntartható.
A projektet számos ember segítette önkéntesként, de egyikük sem tudott úgy hosszú távon elköteleződni, hogy ne Borinak egy személyben kelljen felelősséget vállalni mindenért. Pláne, hogy Bori inkább csapatjátékosnak, mint vezetőnek tartja magát, s utólag látja, a vezetői képességek fejlesztése érdekében is elkelt volna az inkubáció.
Egyedül nem megy
Egy ilyen termék esetében nagyon fontos figyelni rá, hogy kivel kötik össze, nem lehet bárkivel társulni. Hiszen egy rossz döntés hiteltelenné teheti az egész ügyet, ami ez esetben a biztos bukást jelenti. Egy személyben viszont lehetetlen koordinálni a gyártást, a portfóliófejlesztést, a céges kapcsolatok menedzselését és a táskához kapcsolódó közösségi programokat
– Mindez sokkal nagyobb energiákat igényel, mint azt előzetesen gondoltuk. Az egyébként is túlterhelt TEGYESZ nem tudja vállalni a program koordinációját, de forrásra is szükség van, hiszen a gyerekek utaztatását meg kell oldani ahhoz, hogy egyáltalán el tudjanak jönni – ezt pedig nem fedezi a táska ára.
A Cókmók tehát, most úgy tűnik, nem robban be a hátizsákpiacra. A történetet Bori azonban mindennel együtt nem kudarcként éli meg.
– A Cókmók egy szép történet, nagyon sokat kaptam ez alatt az idő alatt, és rengeteget tanultam belőle. Bár egyelőre a gyártást nem folytatjuk, a kezdeményezést még nem zártuk le, a meglévő táskákat még mindenképp jó kezekbe juttatjuk, és meglátjuk, mit hoz a jövő.
Az etikus üzlet cikksorozatot a MagNet Bank támogatja.
