A bizalmi vagyonkezelés nyugaton széles körben ismert és elterjedt. Magyarországon viszont, ahol a piacgazdasági keretek jóval később alakultak ki, mostanában válik aktuális problémává a jelentős értékű cégvagyonok generációk közötti átadása. A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezései ezt a helyzetet kívánják rendezni az angolszász jogrendből átvett „trust” jogintézményének hazai bevezetésével. A módszer hatékonyan kezeli a piacgazdaságban felmerülő összetettebb befektetések és vagyontárgyátadások kérdését is. A vele kapcsolatos jogi kérdéseket itt boncolgatta a Piac&Profit szakértője.
A Baker&McKenzie szakértői most a bizalmi vagyonkezelés intézményére vonatkozó adó- és illetékszabályokat foglalták össze.
Az eredeti tulajdonosokat (vagyonrendelőket) érintő adó és számviteli rendelkezések
Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján bármely természetes és jogi személy, ingóságok, ingatlanok tulajdonjogát, jogokat és követeléseket ruházhat át a bizalmi vagyonkezelőre. A vagyonelemek bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján való átruházása a vagyonrendelés, melynek eredményeként a vagyonrendelő tulajdonából kikerülnek a megjelölt vagyonelemek, és elkülönült, önálló vagyonként a bizalmi vagyonkezelő rendelkezik majd felettük.
Fő szabály szerint a vagyonelemek átadásával a vagyonrendelőnek nem keletkezik általános forgalmi adó (a továbbiakban: "áfa") fizetési kötelezettsége, ha törvényben előírt feltételek teljesülnek. A vagyonrendelő akkor mentesül az áfa fizetési kötelezettség alól, ha az általa megjelölt vagyonkezelő olyan belföldi adóalany, aki vállalja, hogy a vagyonszerzéshez és a szerzett vagyonhoz kapcsolódó egyes jogok és kötelezettségek jogutódként őt illessék és terheljék, továbbá akit áfabeli jogállása nem akadályoz e jogok gyakorlásában, kötelezettségek teljesítésében. Ha a vagyonkezelővel szemben támasztott fenti követelmények nem teljesülnek, a vagyonrendelőnek adófizetési kötelezettsége keletkezik, mivel a törvény alapján beáll a termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó joghatás.
Ha a vagyonrendelő olyan társaság, amely a számviteli törvény hatálya alá tartozik, speciális szabályok szerint kell kimutatnia könyveiben a bizalmi vagyonkezeléssel járó vagyonmozgásokat.
A vagyonrendelő a vagyonkezelésbe adott eszközeit a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök közé köteles sorolni, és mint kezelt vagyonra szóló tartós követelést tartósan adott kölcsönként köteles kimutatni. A kezelt vagyonra vonatkozó tartós követelés bekerülési értékeként a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott eszközök együttes értékét kell megjelölni a könyvekben.
A vagyonrendelő a mérlegében az egyéb bevételei közt köteles elszámolni a bizalmi vagyonkezelés létrejöttekor a vagyonkezelésbe adott eszközök bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott értékét, míg egyéb ráfordításként azok könyv szerinti értékét. A vagyonkezelés megszűnésekor, azaz a kezelt vagyon részbeni vagy teljes kiadásakor egyéb bevételként kell feltüntetni az átvett vagyon vagyonrendelőnek járó összegét, míg egyéb ráfordításként a kezelt vagyonra szóló tartós követelés - kezelt vagyon csökkentésével arányos - kivezetett összegét. A vagyonmozgások során ennek megfelelően bevétel keletkezhet a vagyonrendelőnél, ha szerződés szerinti eszközérték meghaladja az eszközök könyv szerinti értékét, továbbá akkor is, ha a tartós követelésre kivezetett összeg alacsonyabb, mint a ténylegesen átvett vagyon értéke. Az ilyen vagyonmozgásokkal összegfüggésben keletkezett bevétel a társasági adó alapját képezi.
A kezelt vagyon adó- és számviteli szempontból önálló szabályozás tárgyát képezi. A kezelt vagyon adózónak minősül, amelyre törvény adózással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket telepíthet. A kezelt vagyon képviseletében a bizalmi vagyonkezelője jár el.
A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon a társasági adó alanya, így pozitív adóalapját 500 millió forintig 10%-os, az ezt meghaladó összeg vonatkozásában 19%-os mértékű társasági adó terheli. A sikeres vagyonkezelés során a nyereséget terhelő adókötelezettség a vagyon szintjén, önállóan keletkezik.
A kezelt vagyon társasági adóalapjának megállapítási módja megegyezik a többi társasági adóalanyra irányadó szabályokkal, kivéve az elvárt jövedelemre vonatkozó, jövedelem- (nyereség-) minimum rendelkezéseket. A veszteséges üzleti évben a kezelt vagyonnál tehát nem keletkezik társasági adófizetési kötelezettség.
A bizalmi vagyonkezelés kedvezményezettjei juttatásban részesülhetnek sikeres vagyonkezelés esetén a vagyonkezelés időtartama alatt és a vagyonkezelés megszűnésekor egyaránt.
A magánszemélyeknek bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben jutatott bevétele meghatározott körben mentes a személyi jövedelemadó alól. Az adómentes kezelés feltétele, hogy a magánszemély kedvezményezetté nevezése ne legyen összefüggésbe hozható a magánszemély tevékenységével.
Amennyiben a kedvezményezetté nevezés nem a magánszemély valamely tevékenységének ellentételezését jelenti, a kedvezményes szabályok szerint a kezelt vagyonból kiadott hozamokat terheli csak osztalékjövedelemként személyi jövedelemadó, míg a kezelt vagyon átadott egyéb részei adómentesek.
Az adóköteles és adómentes bevételek elhatárolásához szükséges, hogy a hozamok és a kezelt vagyon egyértelműen elkülönítve szerepeljenek a vagyonkezelő vagyonról vezetett nyilvántartásában. Ha a nyilvántartás alapján a kiadott hozam és kezelt vagyon nem határolható el egymástól, a kedvezményezettnek juttatott valamennyi bevétel adóköteles osztalékjövedelemnek minősül. A kedvezményezettnek tehát kiemelt érdeke, hogy a vagyonkezelő a nyilvántartásokat megfelelően vezesse. A kedvezményezett a kezelt vagyon adminisztrációjának megfelelőségét ellenőrizheti.
Ha magánszemély valamely tevékenységére, szolgáltatására vagy dolog átruházására tekintettel szerzi meg kedvezményezetti státuszát, a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben szerzett bevétele adókötelezettség alá esik. Az adókötelezettség jogcímét és az adóköteles jövedelem összegét a tevékenységre, átruházásra, szolgáltatásnyújtásra egyébként irányadó szabályok határozzák meg. Ennek megfelelően, ha egy magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel neveznek a bizalmi vagyonkezelési szerződésben kedvezményezettnek, a kezelt vagyonból származó bármely bevétele, a vagyonrendelővel szemben fennálló munkaviszonyára tekintettel, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik majd. Ha a bevétel adókötelezettségének jogcíme nem állapítható meg, a bevétel egésze egyéb bevételként minősül adókötelesnek.
A társasági adóalany kedvezményezettek számára a vagyonkezelés során átadott hozamok adómentességet élveznek. A hozamok a társaság osztalékjövedelmének minősülnek, csökkentik a kedvezményezett társasági adó alapját, így nem kerülnek adóztatásra.
A vagyon- és hozamkiadással a kedvezményezetteket terhelő illetékfizetési kötelezettség keletkezhet. Az illetékkötelezettség meghatározásakor a vagyonmozgást úgy kell megítélni, mintha az közvetlenül a kedvezményezett és a vagyonrendelő közt történne. E szabály azt eredményezi, hogy a vagyon juttatójaként nem a vagyonkezelőt, hanem magát a vagyonrendelőt kell tekinteni. A vagyonkiadáskor így minősítésre kerül a vagyonrendelő és a kedvezményezett közt fennálló viszony: egyenes ági rokoni vagy házastársi kapcsolat fennállása esetén, a vagyonkiadás mentes az öröklési vagy ajándékozási illeték alól. Nem kell ajándékozási illetéket fizetni a szabályozás alapján abban az esetben sem, ha a vagyonkiadás kedvezményezettje maga a vagyonrendelő.
Az illetékkötelezettség fennállása körében – a személyi jövedelemadóhoz hasonlóan – vizsgálandóak továbbá a kedvezményezetté válás körülményei. Ha a kedvezményezetté jelölésre a kedvezményezett és a megjelölt személy közt korábban létrejött visszterhes jogviszonyra tekintettel került sor, visszterhes vagyonátruházási illeték fizetendő.
