Hitelesség

A vezetőnek el kell érnie, hogy kövessék a kollégák. Erre pedig csak akkor van esély, ha hiteles tud maradni. A hitelesség titka nem más, mint hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, vagyis elválaszthatatlan az őszinteségtől.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a nagy vezetők állhatatosan hajtanak a kitűzött cél felé, és egy fikarcnyit sem változtatnak azon, amit a fejükbe vettek. Valójában viszont a tehetséges vezetők és vállalkozók nagyon is nyitottak, és flexibilisek. Hajlandók meghallgatni mások ötleteit, mert tudják, hogy több szem többet lát. A cég gárdájából bárki szolgálhat olyan ötlettel, ami átsegíti egy részleget vagy a cég egészét a nehézségeken. Vagyis egy jó vezető mindenre nyitott, de aztán képes határozottan döntést hozni, és választani a lehetséges irányok között.

Közvetlenség

Egy vezető minél több energiát és törődést fektet a kapcsolataiba kollégáival, üzleti partnereivel, azok annál inkább érzik, hogy az illető komolyan veszi őket és a saját munkáját meg a cég jövőjét – sőt az iparág jövőjét, amiben működik. Ha őszintén figyel oda másokra, és nem csak számításból, az emberek hálásak lesznek a kitüntető figyelméért, s segíteni fognak neki, amikor szüksége lesz rá.

Bizalom

Ahhoz, hogy az ember össze tudjon rakni és fejleszteni egy sikeres, eredményes teamet, bíznia kell a beosztottjaiban, és át kell tudnia adni nekik bizonyos felelősségi köröket. Ha egy vezető mindent mikromenedzsel, az olyan, mint a rozsda: kikezdi a céges kapcsolatokat, és marni kezdi a bizalmat, mert a munkavállalók úgy érzik, hogy nem bízik meg bennük a főnök. A jó vezetők persze sokszor maximalisták, ezért nagyon nehezükre esik átadni bizonyos döntési jogokat másoknak. De bízniuk kell saját ítélőképességükben, hogy az általuk egy feladatra kiválasztott ember tényleg meg fog felelni, különben maguk lesznek a gátjai a sikeres működésnek és okai a csapatban lévő elégedetlenségnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárkit is magára kéne hagyni egy feladattal. De megkérdőjelezni a kollégák kompetenciáját nem jó ötlet, hacsak nincs bizonyítékunk rá, hogy jogosan tesszük.

Nagylelkűség

Egy jól működő szervezetben a tehetséggondozás és mentorálás alapvető funkció. Egy cég jövőjét csak az újabb és újabb tehetségek megszerzése és megtartása biztosíthatja, segítenünk kell, hogy felépítsek magukat a cégben. Merni kell lehetőséget adni másoknak még akkor is, ha lehet, hogy egyszer elhagyják a céget és mindazt, amit nálunk tanultak meg, máshol kamatoztatják. Vagy akár önállósítják magukat, és ők maguk válnak riválisunkká.

Pozitív hozzáállás

Egyszer lent, egyszer fent – az eredményesség és eredménytelenség közötti ingadozás a cégek életére is jellemző, a rázósabb periódusokban nagy húzóerő tud lenni a pozitív hozzáállás. Ennek a vezetőtől kell kiindulnia. Egy jó főnöknek nem lehet rossz napja, muszáj, hogy mindig pozitív gondolatokkal jelenjen meg a cégben. A dolgozók ugyanis pontosan érzik, ha a főnök sötéten látja a dolgokat, és elveszítik a motivációjukat. Hopp, már be is indult a lefelé tartó spirál!

„Nekem nagyon fontos, hogy mindennap pozitív attitűddel menjek be az irodába, még akkor is, ha nehéz nap lesz. Mert az én hangulatom meghatározza az egész cégét” – vallja a magyar származású Tom Szaky, aki szemétből építette fel az amerikai álmot.

Intuíció, éleslátás kell ahhoz, hogy egy vezető nap mint nap meglássa az információözönben a releváns adatokat és jelenségeket, amelyek alapján meghozhatja a döntéseit. Idővel ugyan fejleszthető az ember lényeglátása, a gyakorlat pedig az összefüggések felismerésében is segít, de ha teljesen hiányzik valakiből ez a képesség, nehezen lesz tényleg eredményes vezető.

Kommunikáció

Ha az alkalmazottak nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mik a főnök elvárásai, az nem az ő hibájuk. A gond inkább az, hogy a vezető nem jó kommunikátor, mert nem adta a tudtukra eléggé érthetően, mit is akar. A kommunikáció tehát alapvető eleme bármilyen céges folyamatnak. Célratörő gondolatmenet és világos fogalmazás nélkül minden vezető el van veszve.

Felelősségvállalás

Egy jó vezető tisztában van azzal, hogy a csúcson lenni felelősséget is jelent. Persze mindig könnyebb másokra hárítani a felelősséget a hibákért, de egy igazi „leader” ezt sosem tenné. Hiába van a hierarchia csúcsán egy cégvezető, neki is felelnie kell a ballépéseiért. Enélkül nincs demokratikus – és etikus – cégkultúra. A dolog nemcsak a házon belül működik, hanem kifelé is, akár a részvényesek, tulajdonosok, akár a fogyasztók felé vállalt felelősségről van szó.