A magyar jogszabályok szerint munkavégzést munkaköri alkalmassági (munkaalkalmassági, üzemorvosi) vizsgálat nélkül megkezdeni, illetve érvényes alkalmassági engedély nélkül folytatni nem lehet. A munkaalkalmassági vizsgálatot kizárólag foglalkozás-egészségügyi orvos végezheti, elvégeztetése és finanszírozása a munkáltató kötelessége. A munkavédelmi előírásokkal a legtöbb induló vállalkozás vagy nincs tisztában, vagy felesleges költségnek érzi. De ez tévedés!
A munkaköri alkalmassági vizsgálat feladata annak megállapítása, hogy az adott dolgozó, az adott munkahelyen, az adott munkakört, az adott egészségi állapotban betöltheti-e. A vizsgálat során a munkahelyi megterhelés – fizikai, szellemi, lelki – és a munkakörnyezeti kóroki – fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai – tényezők ismeretében állapítják meg, hogy az adott dolgozó, adott egészségi állapotában, az adott munkakört betöltheti-e avagy sem. Az egészségügyi (munkaköri) alkalmasságot a foglalkozás-egészségügyi orvos előzetes, illetve időszakos vizsgálatok alapján dönti el.
A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha a munka ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik. Továbbá elengedhetetlen, hogy foglalkoztatása az egészségét, testi épségét (fiatalkorú esetén egészséges fejlődését) károsan ne befolyásolja, foglalkoztatása az utódaira veszélyt ne jelentsen. Végül, de nem utolsósorban külön jogszabályokban meghatározott alkalmassági feltételek szerint – alkalmasnak bizonyult.
Az orvos az adott munkakör ellátására vonatkozó korlátozásokat is előírhat, továbbá a vizsgálati eredmények alapján a rendeletekben javasoltaknál rövidebb érvényességi időt is megállapíthat.
Ahhoz, hogy a rendeletekben előírtak szerint lehessen végezni a munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, szükséges, hogy a foglalkozás-egészségügyben dolgozó orvosok és szakápolók pontosan ismerjék:
- a munkahelyeket,
- a munkakörülményeket,
- a munkafolyamatokat, technológiákat,
- az alapanyagokat, adalékanyagokat, a végtermékeket, melléktermékeket, hulladékanyagokat,
- a foglalkozási ártalmak megelőzése érdekében hozott munkavédelmi szabályokat,
- egyéni védőeszközöket,
- a dolgozók és az egyes munkahelyek megbetegedési statisztikáját.
1. Munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni.
2. Szakmai alkalmassági vizsgálat: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat.
3. Személyi higiénés alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy a járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen munkát végző személy fertőző megbetegedése mások egészségét nem veszélyezteti, illetve meghatározott esetekben kórokozó hordozása mások egészségét nem veszélyezteti.
4. Soron kívüli alkalmassági vizsgálat: akkor szükséges, ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi a munkakör biztonságos ellátására. A vizsgálatok meghatározott esetben pályaalkalmassági vizsgálattal is kiegészülnek. A soron kívüli munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat elvégzését a munkavállaló is kezdeményezheti.
Fontos feltétel, hogy a munkavállaló rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Ez egyfelől szakmai jártasságot (szakképzettséget, betanítást), másfelől munkavédelmi ismereteket jelent. (A szakmai képzés folyamán megtanítják az adott szakmához kapcsolódó munkavédelmi ismereteket is, ezt követi további oktatás azon a munkahelyen, ahol a munkavállaló elhelyezkedett). A munkavédelmi oktatásra vonatkozó előírásokat itt találja!
A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.
Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a Polgári Törvénykönyv szerinti fővállalkozó, ennek hiányában bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek az érdekében a munkavégzés folyik.
