A mai hektikus üzleti környezetben, a szinte havonta változó piaci körülmények – adószabályok és jogi előírások – sűrűjében létfontosságú egy vállalkozásnak, hogy gyorsan alkalmazkodni tudjon a kihívásokhoz. Habár első pillantásra a kisebb cégek, amelyek felépítése kevésbé hierarchikus, előnyben vannak a lassan mozduló vállalatóriásokkal szemben, egy kutatás szerint a megújulást célzó törekvések hatvan százaléka mégis elbukik. Mint az Heike Bruch és Anna Schuler, a St. Gallen-i Közgazdasági Egyetem kutatói kiemelik: a kudarc oka, hogy a cégvezetők rosszul kommunikálják és menedzselik a szükséges intézkedéseket, így a változás félúton (vagy még hamarabb) egyszerűen kifullad.
Három csapdahelyzet azonosítható a kutatásuk alapján, amely a legnagyobb veszélyt jelenti a megújulásra:
Fásultság:
Ebben a helyzetben ugyan a cégvezetés nagy elánnal kezd bele a változtatásokba, az intézkedések okait azonban nem vagy nem megfelelően kommunikálják a munkatársak felé. Hasonló eredménnyel jár, ha a munkatársak a célként kitűzött eredményt túl távolinak vagy rosszabb esetben irreálisnak ítélik meg. Így támogatás hiányában a változtatást célzó intézkedések elhalnak, vagy csak kommunikációs szinten maradnak.
Erodálódás:
Ebben a helyzetben megindulnak ugyan a változtatást célzó intézkedések, azonban a munkatársak nem bíznak a meghozott intézkedések hatékonyságában. Hasonló a helyzet, amikor a kitűzött célok nem a hosszú távú növekedést szolgálják, hanem „csak” költségcsökkentési okkal történnek. Így, habár az intézkedések életbe lépnek, nem járnak különösebb hatással. Rosszabb esetben a különféle magánérdekek és pozícióféltés miatt a hatékonyságnövelő intézkedéseket „megfúrják”.
Ebben az esetben az egyes, akár egymásnak ellentmondó hatású intézkedések túl gyakran követik egymást, illetve ha az egyes intézkedések nincsenek összhangban a korábban meghatározott stratégiában. Jellemzően akkor történik ez, amikor egymás után többször személyi változások történnek a menedzsmentben. A munkavállalók ebben az esetben úgy érzik (és nem ok nélkül), hogy a túl gyors változások bizonytalanságot jelentenek a menedzsment köreiben. Még ha van is hosszú távú stratégia a hirtelen intézkedések között, ebben az esetben a munkavállalók teljes bizalmatlansággal tekintenek rá, és hamar megindul a tehetséges munkaerő elvándorlása is a cégen belüli bizonytalanság következtében.
Mint látjuk, mindhárom csapdában a vezetés helytelen kommunikációjából vagy stratégiájának hiánya miatt fullad ki a megújulás. A tanulság, hogy a munkavállalók és munkatársak elkötelezettsége nélkül nem érdemes belefogni a változtatásba. A támogatásukat viszont csak őszinte kommunikációval, elérhető és reális célokkal, illetve egyértelműen ezeket a célokat szolgáló intézkedésekkel szerezhetjük és tarthatjuk meg.
