Az új földtörvény társadalmi vitára bocsátott koncepciójának fő célja a családi gazdaságok dominanciáján alapuló földtulajdon-szerkezet kialakítása – mondta Kurucz Mihály, a koncepció egyik kidolgozója az MTI-nek.
Az új szabályzást a kormány birtokpolitikai céljainak érvényre juttatása mellett az is indokolttá teszi, hogy a magyar állampolgárok földtulajdonszerzését előnyben részesítő földforgalmi szabályozás 2014. május elsejével nem tarható fenn tovább. Magyarországnak az új, nyitott földpiacon más eszközökkel kell saját termelői versenyképességét megőriznie, egyben a csupán tőkebefektetési célú hazai és külföldi földfelvásárlási törekvéseket megakadályoznia. Ennek a feladatnak a megoldása igényli a földművelést nem folytatók földtulajdonszerzésének kizárását – tette hozzá Kurucz Mihály.
Az új törvény a középbirtokok előtérbe helyezése mellett nem kívánja megszüntetni, sőt fenntartja a foglalkoztatási és termelési integrációs feladatokat is vállaló nagyobb földbirtokokat is. A birtokpolitikában a földművesek földszerzését gazdaságuk eszközállományától, a kiemelt agrárpolitikai célok szolgálatától (például állattenyésztés, foglalkoztatás, egységes birtoktagképzés), a környezetkímélő földhasznosítás megvalósításától tennék függővé.
Előnyben az önellátás
A szakember ismertetése szerint a földszerzésben előnyben részesülnének azok a földművesek, akiknek székhelyükhöz, telephelyükhöz, tanyájukhoz 20 kilométeres távolságon belül van az eladni, használatba adni szándékozott föld. A hatósági engedélyezésnél külön vizsgálnák, hogy a földszerzőt szakképzettsége, meglévő gazdasági felszerelése alkalmassá teszi-e a föld művelésére.
A koncepció elsősorban termelési tényezőnek tekinti a földet, de emellett figyelembe veszi a föld természeti erőforrás jellegét is. Ezért a szabályozás forgalmi eszközként használná fel a környezetkímélő művelési kötelezettség érvényesítését. Ennek elmulasztását állami kényszerhasznosításba vétel, bírság és a földszerzési képesség legalább öt évre való elvesztése kísérné.
Az új földtörvény a föld forgalmát hatósági engedélyezés alá vetné. A hatósági engedélyezés érvényesítené a kormányzati birtokpolitikát, a középbirtokokat működtető gazdák felé terelve a föld tulajdonát és használatát. A mennyiségi korlátok (300 hektár), az elővásárlási és előhaszonbérleti jogok, a szerzési feltételek együttesen mozdítanák elő az ésszerű birtokstruktúra kialakulását Kurucz Mihály szerint.
A pénzügyi szabályozás is ebbe az irányba hatna, a földművesek, köztük a családi gazdálkodók földszerzését az eladó, használatba adó oldalán adókedvezmények, adómentesség, a szerző oldalán illetékmentesség, hitelfelvétel esetén kamattámogatás, öröklés esetén illetékmentesség szolgálná. Az állampolgárok tulajdonában álló földek haszonbérbe adásánál a hosszabb időre, legalább öt évre kötött szerződésekből származó jövedelmek adómentesek lennének egy bizonyos mérethatáron (például 600 aranykorona) belül. A korábban megszerzett földeket a szabályozás nem érintené - tette hozzá.
A nagybirtokok kialakulását egyfelől az adózási rendszer általános szabályai, adott esetben luxusadók kivetése is gátolná, így késztetve a nagybirtokok tulajdonosait arra, hogy nagyobb részben járuljanak hozzá a közteherviseléshez. Az új törvény a földműveléssel nem élethivatás-szerűen foglalkozók számára a földtulajdon és használati jog megszerzését a települések kertes mezőgazdasági övezeteiben, 6000 négyzetméternél nem nagyobb földekre tartaná fenn.
Elvek vs. gyakorlat
Szakértők már a 2012. március 21-én elfogadott Nemzeti Vidékstratégia (A nemzeti vidékstratégia végrehajtására szolgáló Darányi Ignác Tervről itt olvashat ) kapcsán is megfogalmazták kételyeiket annak ellenére, hogy a koncepcióról Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úgy nyilatkozott: ennek megalkotásával hosszú évek óta tátongó űrt sikerült most betölteni.
Bár a 130 oldalas stratégia elfogadását megelőzte társadalmi vita, és vannak ágazati koncepciók, amelyeket a kormány egyeztetett a szakmai szövetségekkel, szakértők szerint vidéket apró családi gazdaságok sokaságaként elképzelő, integrált gazdálkodást és állattartást ösztönző politika számtalan illúzióra épül.
Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint az a legnagyobb baj, hogy a jelenlegi politika sem teremti meg a vidék gazdasági hátterét, nem kezeli az ágazatot évek óta jellemző bizonytalanságokat. A szakember a Piac&Profit kérdésére válaszolva elmondta: a rendszerváltás óta egyik politikai erő sem volt elégedett a mezőgazdaság aktuális üzemszerkezetével és mindáron át akarta alakítani azt. Ma épp egy olyan struktúrát igyekeznek visszaállítani, amely valójában a múltban sem létezett abban a formában, ahogyan most feltüntetik.
A főtitkár szerint a családi kisgazdaságok iránt megnyilvánuló nosztalgia mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy nagyüzemek mindig is léteztek. 1989-ben a mezőgazdasági produktum 38 százaléka származott kis, családi gazdaságokból, de ezek hátterében ott álltak a nagyüzemek, a háztáji gazdaságokat integráló szövetkezeti rendszer, ami 80 százalékban a rendszerváltás áldozata lett.
Ma a hazai földterületek 35-40 százalékban kis magángazdaságokból állnak, ám ezen a szinten a hatékony termeléshez hiányzik a tőke és a szakértelem. Számtalan európai ország agrárstruktúrája is azt bizonyítja, hogy a valóban apró gazdaságok csak akkor tudnak fenntartható módon működni, ha egy szervezett rendszer áll mögöttük. Dániában, Franciaországban, Németországban vagy Ausztriában egyaránt létezik egy integráló hálózat, amely segíti az értékesítést, a beszerzést, a pénzügyi tervezést és mindazoknak a részfeladatoknak az ellátását, amelyeket hatékonyan csak „nagyban” lehet elvégezni. A gazdálkodónak pedig nem marad más feladata, mint, hogy azt tegye, amihez tényleg ért: gazdálkodjon a földjén.
