Egy német vállalkozó-pár vezette be elsőnek, 1958-ban, hogy – az egyenlőség jegyében – egy térbe kerüljenek főnökök és beosztottak. Lebontották az elkülönült vezetői irodákat, a munkatársakat szakterületük alapján helyezték el a termekben, függetlenül rangjuktól. Az új rendszertől kitalálói azt remélték, hogy a fizikai korlátozások eltűntével a felszabaduló szabad kommunikáció nagy lendületet ad majd a munkának.
Amikor azután hamarosan kiderült, hogy ez távolról sincs így. Robert Propst, a nagy amerikai bútorgyár, a Herman Miller főnöke kitalálta, hogy maradjanak ugyan a tisztviselők egy légtérben, de különítsék el azokat kis falakkal egymástól: a fülkékkel, amelyekbe ki-ki visszahúzódik, személyesebbé válik a munkahely, nem zavarnak a kollégák, ha nem látjuk és kevésbé halljuk őket...
Ismét múlt az idő és a felmérések szerint a “kuckók” helyett sok vállalatnál újra visszatértek a nagytermes rendszerhez – hogy azután, vagy öt éve, újra változzék az irányzat, mert szakemberek szerint a közös munkateremnek több a hátránya, mint az előnye.
Ha hangosan rágcsálja almáját
Az tény, hogy a munkatársak így könnyen hozzáférhetők, főnökeik is figyelemmel tudják kísérni tevékenységüket, könnyen kommunikálhatnak velük. Az érem másik oldala: amerikai felmérés szerint ilyen helyen egy irodai dolgozó munkáját átlag 11 percenként szakítják meg, s ami még rosszabb: vannak emberek, akiknél akár 25 percig is eltarthat, amíg a megszakítás után ott tudják folytatni munkájukat, ahol abbahagyták.
Amennyiben nincsenek a zajt gátló eszközök, a lármában nem mindenki tud jól teljesíteni. Mindenütt vannak hangosan telefonálók, traccsolók és még az a kolléga is nagyon zavaró tud lenni, aki jó hangosan rágja az almáját...
Mindenkit látnak, hallanak
A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ilyen munkahelyek hatékonysága egyértelműen alacsonyabb, mint ha a munkatársak elkülönült helyiségekben oldják meg feladataikat. A felmérés tanúsága szerint a többség azt tartja munkáját nehezítőnek, hogy társai állandóan látják, hallják. És azt is, hogy meg is betegítik: a közös teremben dolgozók 62 százalékkal többet hiányoznak betegség miatt, mint azok, akik kis irodákban ülnek, olvasható az idézett amerikai felmérésben.
Annyi tehát bizonyosnak látszik, hogy a nagyterem nem az ideális megoldás – ám mi az alternatíva, ha tudjuk, hogy az iroda-terület bérlése egyre költségesebb?
A Harvard Business Review szerint a követendő út, hogy az adott területen a lehetőség szerint olyan elhelyezést biztosítunk alkalmazottainknak, amely a legalkalmasabb feladataik elvégzésére, és amelyet kedvelnek. Ismét egyre gyakoribbak a kis fülkék, akár zárt, akár átlátható falakkal – és vannak hangszigeteltek is, bizalmas tanácskozásokra, vagy csak azért, hogy valaki igazán el tudjon mélyülni a munkájában.
Sok helyütt megoldás az is, hogy kisebb-nagyobb terekre bontják fel a rendelkezésre álló területet és úgy osztják ott el a munkatársakat, hogy külön legyenek a munka jellegénél fogva zajosabb csoportok. Vannak, akik jobban dolgoznak növényekkel körülvett környezetben, és vannak, akik az évszaknak megfelelően szívesen dolgoznak a szabadban. Alkalmazottainktól 12 százalékkal magasabb teljesítményt várhatunk, ha saját igényeiknek megfelelő helyiségben lehetnek, mondják amerikai szakértők.
(Dropbox-blog)
