Bár a kis családi gazdaságok a fejlett államokban is léteznek, sőt igen fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, a jelenség szegény országokban jelen lévő változatát a nyugati világban élőknek nehéz megértenie. Az ugyanis tökéletesen ellentmond a bürokrácia szükségességének, a formalizált eljárásoknak és az ipari-gazdasági racionalitásnak, vagyis a nyugati civilizáció alapvető építőköveinek. Éppen ezért ebből az irányból szemlélve archaikusnak és kaotikusnak tűnhet a rendszer, ugyanakkor egy másik szemszögből vizsgálva nagyon is vonzó és termelékeny. A családi gazdaságok ugyanis táplálkozási és anyagi biztonságot jelentenek, javítják az életkörülmények minőségét, védik a környezetet és támogatják a fenntartható fejlődést a városoktól távol eső területeken.
De mi is az a családi gazdaság?
A családi gazdaság fogalomkörébe számtalan mezőgazdasági, halászati, állattenyésztési tevékenység tartozik, melyeknek közös jellemzője, hogy egy család szervezi és menedzseli a feladatokat és túlnyomó részt a család tagjai végzik a munkát is, férfiak és nők közösen. A családi gazdaságok mibenlétét azért is nehéz meghatározni, mert meglehetősen összetett, sokrétű jelenségről van szó. Jan Douwe van der Ploeg, a wageningeni Egyetem professzora tíz tulajdonságát különítette el a családi gazdaságoknak, melyek azonban nincsenek mindig egy időben jelen. A családi gazdaság azonban túlmutat azon a tényen, hogy a család birtokában van a vállalkozás és a család tagjai végzik a munkát: sokkal inkább arról szól, hogyan dolgoznak és élnek az emberek. A családi gazdaság valójában egy életforma.
Röviden tehát a családi gazdaság a kétkezi és a szellemi munka kettősét képviseli, ahol munka és élet, termelés és fejlődés szorosan összefonódik. Mivel a család élete és a farm között ennyire szoros az összefüggés, a családi gazdaságokban nagyon jó eséllyel alakulnak ki hatékony, fenntartható, befogadó, innovatív és dinamikus mezőgazdasági gyakorlatok. Erősödnek a vidéki közösségek gazdasági, ökológiai és szociális képességei, a farmok munkalehetőséget kínálnak a közösség nagy részének és jelentősen tudják javítani a leszakadó csoportok felzárkózási esélyeit.
Az ENSZ szerint a 2014-es év célja éppen az, hogy a családi gazdaságok fókuszba kerüljenek a nemzeti törvényalkotás során a mezőgazdasági, környezetvédelmi és szociális programok megalkotása terén. Rá kell mutatni a hiányosságokra és a lehetőségekre egy egyenlőbb és kiegyensúlyozottabb növekedésért. A 2014-es speciális év remélhetően széleskörű egyeztetéseket és megegyezéseket hoz majd nemzeti, regionális és világszinten is, hogy sikerüljön a figyelmet ráirányítani a családi gazdaságok kihívásaira.
