A kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatok kiemelten fontosak a vállalatok versenyképességének növelésében. Ezen folyamatokat mind hazánkban, mind nemzetközi szinten különféle forrásokkal ösztönzik és a gazdaságfejlesztés középpontjában állnak. Az általános jogszabályi környezet ide vonatkozó aktuális rendelkezésein túl a számviteli és adójogszabályok is sajátos elemeket tartalmaznak a K+F tevékenység elszámolása, valamint a kapcsolódó adókedvezmények vonatkozásában.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékének könyv szerinti összegében lekötött tartalékot kell képezni az eredménytartalékkal szemben, amelyet a K+F értékének terv szerinti értékcsökkenési leírásával párhuzamosan az elszámolt költség, ráfordítás összegében fel kell oldani – figyelmeztet Héhn Miklós az RSM-DTM számviteli üzletág vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
A számviteli törvény nevesíti a tudományos kutatás, kísérleti fejlesztés három alaptípusát:
Alapkutatás: Az a kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek megszerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.
Alkalmazott kutatás: Új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.
Kísérleti fejlesztés: A kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.
Mi tartozik bele a K+F tevékenységbe és mi az ami nem?
Kizárólag olyan tevékenység tartozhatnak a K+F körébe, amelyekben fellelhető az újszerűség és valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldásának számottevő eleme.
A prototípusok tervezése, szerkesztése és vizsgálata általában K+F körébe tartozik. A kísérleti üzemek építése és beüzemelése szintén a K+F tevékenység része, azonban ha a kísérleti szakasz véget ér és a próbaüzem már termelési egységként kezd el működni, a tevékenység már nem tekinthető K+F-nek. A gyártási szakasz sem számítható már be a K+F tevékenységbe, kivéve, ha új tervezési és műszaki megoldásokat tartalmaz. Ha csupán a gyártás során felmerült hibák felderítése és javítása zajlik, az sem tartozik már a K+F tevékenység körébe.
A számviteli törvénnyel összhangban a kísérleti fejlesztés aktivált értékeként a jövőben hasznosítható, a kísérleti fejlesztés eredményének jövőbeni hasznosításakor az árbevételben megtérülő, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült olyan összeget, vagy a saját tevékenység során felmerült közvetlen önköltségbe tartozó költséget lehet figyelembe venni, amelyek aktiválható termékben (pl. szellemi termék, tárgyi eszköz, készlet) nem vehetők számításba, mivel a létrehozott termék piaci árát meghaladják.
A kísérleti fejlesztés kezdetekor a vállalkozónak döntenie kell, hogy ezen költségeket aktiválja-e és amennyiben igen, úgy ettől a döntéstől eltérni nem lehet. Ezen irányú döntését a vállalkozónak a számviteli politikájában rögzítenie kell. Az alap és alkalmazott kutatás költségei, valamint a kísérleti fejlesztés közvetett és általános költségei azonban nem aktiválhatóak, azokat felmerülésükkor azonnal költségként kell elszámolni.
Amennyiben a kísérleti fejlesztés sikeresen zárul az aktivált költségeket legfeljebb 5 év alatt lehet terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával az eredmény terhére elszámolni, maradványértékkel azonban nem szabad számolni. Gyakran előfordul, hogy a tárgyévben elkezdett kutatás-fejlesztés a mérlegfordulónapig nem fejeződik be – ebben az esetben is van lehetőség az ún. befejezetlen kísérleti fejlesztés közvetlen költségeinek aktiválására.
Ha a kísérleti fejlesztés eredménytelen lesz, vagy bizonyossá válik, hogy az aktivált költségek a jövőbeni bevételekből nem fognak megtérülni, akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. A számviteli nyilvántartásokban elkülönítetten kell kimutatni a kutatási-kísérleti fejlesztés közvetlen, általános, valamint közvetett költségeit.
a kísérleti fejlesztést végzők közvetlen (projektszámra utalványozható) bérköltsége és a kapcsolódó személyi jellegű kifizetések;
a kísérleti fejlesztéshez közvetlenül felhasznált vásárolt anyagok bekerülési értéke, saját előállítású termékek közvetlen önköltsége;
a kísérleti fejlesztéshez felhasznált, a kísérleti fejlesztés tárgyát képező eszközök bekerülési értéke;
a kísérleti fejlesztéshez bérbe vett eszközök bérleti díja;
a kísérleti fejlesztéshez igénybe vett idegen vállalkozások által számlázott egyéb szolgáltatások (pl. mérések, tesztelések díja, szakértői díjak);
a kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszközök, immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése (projektszámra utalványozható arányos része) stb.
a kutatáshoz felhasznált szabadalmi és szakértői díj.
A befejezetlen kutatás-fejlesztés aktivált költségeit csökkenteni kell:
a létrehozott, állományba vett tárgyi eszköz, szellemi termék közvetlen önköltségével;
a készletre vett félkész és késztermék közvetlen önköltségével;
a nyújtott (értékesített) szolgáltatás közvetlen önköltségével;
a visszanyert hulladék haszonanyag értékével.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékének könyv szerinti összegében lekötött tartalékot kell képezni az eredménytartalékkal szemben, amelyet a K+F értékének terv szerinti értékcsökkenési leírásával párhuzamosan az elszámolt költség, ráfordítás összegében fel kell oldani.
Gyakori, hogy a vállalkozások különféle támogatásokat kapnak a kísérleti tevékenységükhöz. A kísérleti fejlesztéshez befolyt támogatás összegével a kísérleti fejlesztés aktivált értékét csökkenteni kell. A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi költségeit jogcímenkénti és évenkénti bontásban.