A tagállamok rendelkezhetnek akként, hogy amennyiben az a személy, akit a balesetben érintett gépjármű-felelősségbiztosítás kötésére vonatkozó kötelezettség terhel, e kötelezettségét nem teljesítette, a nemzeti kártérítési szerv érvényesítheti igényét vele szemben akkor is, ha e személy nem tartozik polgári jogi felelősséggel a balesetért.
Az ügy a hispán félszigetről indult: Alina Antónia Juliana egy Portugáliában nyilvántartott gépjármű tulajdonosa volt. Egészségügyi problémák miatt felhagyott a gépjármű vezetésével, és azt házának udvarán állította le, anélkül azonban, hogy eljárt volna a gépjármű forgalomból való hivatalos kivonásának érdekében. 2006 novemberében A. A. Juliana fia anyjának engedélye és tudomása nélkül birtokba vette a gépjárművet. A gépjármű letért az útról, A. A. Juliana fiának, valamint az utastérben utasként tartózkodó két másik személynek a halálát okozva. A. A. Juliana a baleset időpontjában nem rendelkezett az említett gépjármű tekintetében gépjármű-felelősségbiztosítással. A Fundo de Garantia Automóvel (gépjármű garanciaalap, Portugália) az utasok jogutódjainak megtérítette a balesetből eredő károkat. Az alap ezt követően, mivel úgy vélte, hogy A. A. Juliana a gépjármű-felelősségbiztosítás kötésére vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozott, és e kötelezettségét nem teljesítette, a portugál jog által előírt lehetőségnek megfelelően keresetet indított többek között A. A. Julianával szemben az utasok jogutódainak általa kifizetett 437 345,85 euró összeg visszatérítése iránt. A. A. Juliana arra hivatkozott, hogy nem terheli felelősség a káreseményért, és mivel gépjárművét a háza udvarára állította, és nem szándékozta forgalomba helyezni, nem volt köteles gépjármű-felelősségbiztosítást kötni.
A gépjármű-felelősségbiztosításról szóló első irányelv1 akként rendelkezik, hogy a rendszerint a tagállamok területén üzemben tartott gépjárműveknek rendelkezniük kell gépjármű- felelősségbiztosítással. A gépjármű-felelősségbiztosításról szóló második irányelv2 előírja olyan szerv létrehozását, amelynek feladata egyebek mellett a biztosítási kötelezettségnek meg nem felelő gépjárművek által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés következtében keletkezett károk megtérítése. A tagállamok rendelkezhetnek a kárigények rendezésének megosztásáról e szerv, a káresemény felelőse, valamint egyéb olyan biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek között, amelyek kötelesek kártérítést nyújtani a károsult részére.
A Fundo de Garantia Automóvel kérelmének tárgyában eljáró Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) e körülmények között határozott úgy, hogy kérdéseket terjeszt a Bíróság elé. E bíróság mindenekelőtt arra keres választ, hogy kötelező-e gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés kötése, amennyiben az érintett gépjármű, kizárólag tulajdonosának döntése alapján, aki többé nem szándékozik azt vezetni, egy magántulajdonban lévő telken parkol. Ezenkívül a portugál bíróság azt kívánja tudni, hogy a második irányelvvel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely akként rendelkezik, hogy a kártérítési szerv jogosult igényét érvényesíteni azon személlyel szemben, akit az azon gépjárműre vonatkozó gépjármű- felelősségbiztosítás kötésére vonatkozó kötelezettség terhelt, amely az e szerv által átvállalt károkat okozta, de aki nem kötött ilyen szerződést, akkor is, ha e személy nem tartozna polgári jogi felelősséggel azon balesetért, amelynek során e károk keletkeztek.
A Bíróság megállapítja mindenekelőtt, hogy egy olyan gépjármű, amelyet nem vontak ki szabályosan a forgalomból, és amely alkalmas a forgalomban való részvételre, megfelel a „gépjármű” első irányelv szerinti fogalmának, következésképpen nem szűnik meg tekintetében az ezen irányelvben kimondott biztosítási kötelezettség azon egyetlen oknál fogva, hogy tulajdonosának többé nincs szándékában azt vezetni, és egy magántulajdonban lévő telekre állította. A. A. Juliana gépjárműve szokásos üzembetartásának helye az egyik tagállam, (Portugália) területén volt, ahol még mindig nyilván volt tartva. Továbbá e gépjármű üzemképes állapotban volt. A Bíróság ebből arra következtet, hogy a gépjármű az első irányelvben kimondott biztosítási kötelezettség alá tartozott. A Bíróság hozzáteszi, hogy e tekintetben nem bír relevanciával, hogy A. A. Juliana gépjárműve magántulajdonban lévő telken, háza udvarán parkolt, mielőtt fia birtokba vette volna, és hogy neki nem állt szándékában azt vezetni.
Ugyanis, noha az uniós jogalkotó fenn kívánta tartani a tagállamok azon jogát, hogy rendelkezzenek a kártérítési szervet (a jelen esetben a Fundo de Garantia Automóvelt) többek között a „káresemény felelősével vagy felelőseivel” szemben megillető igényeinek rendezéséről, nem harmonizálta az ilyen szerv igényeinek rendezésére vonatkozó különböző aspektusokat (különösen annak meghatározását, hogy az ilyen igény mely további személyekkel szemben érvényesíthető), ekként ezen aspektusok minden tagállam nemzeti jogának hatálya alá tartoznak. Következésképpen valamely nemzeti szabályozás rendelkezhet akként, hogy amennyiben a balesetben érintett gépjármű tulajdonosa nem teljesítette az e gépjármű biztosítása tekintetében őt terhelő kötelezettséget, az említett kártérítési szerv igényét érvényesítheti a káresemény felelősén vagy felelősein kívül e tulajdonossal szemben is, függetlenül attól, hogy fennállt-e ez utóbbi polgári jogi felelőssége a baleset bekövetkeztében.
