Bár az EKR elvileg lakossági, közintézményi és vállalati ügyfelek számára egyaránt nyitott, a KPMG számításai szerint túlnyomórészt vállalatok lesznek azok, amelyek ilyen energiahatékonysági fejlesztésekbe belevágnak. Egyfelől a projekteket energetikai audittal kell lezárni, és az így elnyerhető megtakarítást előzetesen célszerű meg is tervezni. Ezt a folyamatot tanácsadó nélkül szinte esélytelen lefolytatni, így a kapcsolódó költségek csak egy meghatározott beruházási volumen mellett térülnek meg az elnyerhető kvóták értékesítéséből.

Ráadásul nem a jelen állapothoz képest elért energiamegtakarítást kell kimutatni, hanem az EKR rendszer miatti többlet megtakarítást. Ez lakossági fogyasztó esetében akár azt is jelentheti, hogy annak ellenére nem érne el a nemzetközi benchmarkhoz képest javulást, hogy amúgy egy elavult kazánt cserélne egy jobb minőségűre. Hiszen ami magyar viszonylatban már előrelépés, az előfordulhat, hogy az EKR kritériumrendszerben még mindig csak a kötelező minimum kategóriája lenne.

A szabályismereten, a volumenkorláton és az adminisztrációs terheken túl ugyancsak a vállalati beruházók mellett szól a finanszírozás időtartama, és előre nem tervezhető lefutása. Tanácsadó igénybevétele esetén jobb esély nyílik arra hogy kredibilis kedvezményezett részteljesítésre is kapjon finanszírozást a kötelezett szolgáltatójától, míg ha ismeretlenül talál egymásra kötelezett és kedvezményezett, akkor jó eséllyel csak az energiahatékonysági fejlesztésért járó fehér bizonyítvány eladását követően jutna pénzéhez a beruházó kedvezményezett.