A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben és a forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja meg.
Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban kell rögzíteni. „A számviteli nyilvántartásokba, csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni” – mutatta be a vonatkozó szabályozást Héhn Miklós az RSM-DTM számvitel üzletágának vezetője.
Mikor szabályos a bizonylat?
Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre vonatkozóan, a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
A pénzeszközöket érintő bizonylatok adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételek legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-ig kell a könyvekben rögzíteni.
Mivel minden vállalkozás másként működik, ezért a törvény által előírtakat minden vállalkozásnak a saját működését figyelembe véve, a pénzkezelési szabályzatban kell meghatároznia, amely a számviteli politika szerves részét képezi. Ebben kell meghatározni a cég házipénztár vezetésének alapszabályait és a vagyonának védelmére irányuló rendszer kialakítását. A számviteli szabályzat egyenesen a cég bibliája lehet.