Az év végén záródó hétéves pályázati ciklusban rendelkezésre álló összeg szinte száz százalékát lekötöttük, ám a megvalósításban van elmaradás. Ez részben a kiíróknak róható fel, de a pályázók felelőssége is jelentős.
Levonják a szükséges következtetéseket?
– Igen. Ezt egyébként a partnerségi megállapodás értelmében Brüsszel is elvárja tőlünk. A sikeres kiírásokat szeretnénk folytatni, ahol viszont a pénzek lehívása akadozott, változtatni kell vagy a pályázati célon, vagy a feltételeken. A vállalkozók legtöbbször a túlzott bürokráciát érezték akadálynak, és helyenként a pályázóktól elvárt kötelezettségvállalások sem voltak adekvátak.
Mik lesznek a legfontosabb újdonságok a 2014–2020-as időszakban?
– Sokkal több pénz jut közvetlenül gazdaságfejlesztésre, és nagyobb hangsúlyt kapnak a pénzügyi eszközök. A támogatások egytizede valószínűleg visszatérítendő lesz, vagyis hétszáz-ezer milliárd forint lesz kedvezményes hitelre, lízingre vagy garanciára.
Milyen elvek mentén, mely területeken és milyen formájú visszatérítendő támogatásra számíthatnak a vállalkozások? Esetleg hasonló hitelprogramokra gondoljunk, mint a Növekedési Hitelprogram, amely jelenleg kétezer milliárd forintot nyújt 2,5 százalékos kamattal?
– Most egyeztetjük az elveket a bizottsággal és a hazai gazdasági szereplőkkel. A jegybanki program kondíciói rendkívül jók, ám a forrás korlátos, és csak 2014. december 31-éig van nyitva, szemben a hétéves uniós pályázati ciklussal. Elképzelhető, hogy amikor az kifut, átveszi a helyét az uniós forrásokra épülő változat hasonló kamattal és célokkal. A pontos konstrukciót még mi sem látjuk, de a kutatás-fejlesztés és innováció, az energiahatékonysági és az IKT-beruházások területén az ilyen pénzügyi eszközöknek valószínűleg jelentős szerepük lesz. Jelenleg készítjük a részletes hatásvizsgálatot, vizsgáljuk a lehetséges támogatási célokat és a struktúrák kialakítását. A bizottság is levonja a tapasztalatokat, onnan is érkeznek változtatási javaslatok. Ha Brüsszel úgy látja, hogy egy adott területen az ország elérte a célját, nem támogatja a vissza nem térítendő támogatásokat. A közvetlenül üzleti jellegű turisztikai fejlesztések ilyenek. Nem lesznek szállodaépítésre vagy panziófelújításra magas támogatási intenzitású pályázatok, és a jövőben valószínűleg piaci alapon kell megoldani a gyógyfürdők fejlesztését is. A kisebb jellegű vagy hálózatba szervezhető turisztikai attrakciók – például a turistaház-hálózat – támogatására viszont lát lehetőséget a bizottság, mert az a közérdeket erősebben szolgálja. Fontos szempont az is, hogy nem akarunk a bankok versenytársaként feltűnni, azokat kiszorítani. Az állami jelenlétre csak ott van szükség, ahol a piac szereplői valamiért nem jelennek meg, viszont gazdaságpolitikailag fontos terület. Ahol szemmel láthatóan jól működik a finanszírozás, hagyjuk érvényesülni a versenyszférát.
A kisvállalkozások körében az elmúlt évek egyik legnépszerűbb programja volt a kombinált hitelprogram, ahol a bankok és az állam közösen kínáltak visszatérítendő és vissza nem térítendő forrást. Lesz folytatás?
– Szó szerint ilyen programokra számíthatunk 2014 és 2020 között. Most vizsgáljuk, hogy hol és milyen léptékben érdemes ezeket alkalmazni, de a korábbinál valószínűleg több pályázati cél lesz, és a program által érintettek köre is szélesedik. A beszállítók és az exportálók mindenképp számíthatnak ilyen konstrukciókra.
140 milliárd startupoknak
Hol tart a hazai startup-ökoszisztéma fejlesztésére életre hívott Budapest HUB?
– Szeptemberben hívtunk össze egy munkacsoportot javarészt startuperek, kockázatitőke-befektetők, üzleti angyalok, tanácsadók részvételével. Több találkozón keresztül, egymást győzködve jutottunk el oda, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Innovációs Hivatal szakértői és az ökoszisztéma piaci szereplői megtalálták a közös jövőképet. Ennek alapján született meg a Runway Budapest 2.0 2.0. A javaslatcsomag alapot teremt arra, hogy Magyarország az évtized végére a régió első számú startuphelyszíne legyen. Sok adottságunk megvan, de sok hiányzik. Négy területet emeltünk ki, ahol a közös stratégia mentén változásokra van szükség. Ezek az oktatás és tréning, az adózás és szabályozás, a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférés és a tágan értelmezett támogató környezet. Minden esélyünk megvan arra, hogy a kialakított irányelv sikeres legyen, hiszen az állami és a piaci szereplők együttműködéséből született. A startupvilágot a startuperek és az azokat finanszírozó intézmények alkotják, sikerre vinni is ők tudják. Az állam legfeljebb katalizátor lehet. Az a felelőssége, hogy ne állítson akadályokat, és a meglévőket minél előbb lebontsa. A munkacsoport által készített startup-credo fejlesztéspolitikai javaslatokat és szabályozási tennivalókat tartalmaz. Előbbiek viszonylag hamar megvalósíthatók, különösen, ha újból beindulnak az uniós támogatások. Négyszázmilliárd forint lesz kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatokra, ebből 140 milliárd gyors növekedési potenciájú indulóknak, egyharmad–kétharmad arányban vissza nem térítendő és visszatérítendő konstrukcióban. A hamarosan kiírásra kerülő pályázatokban már megjelennek a programok. Az adózási és szabályozási tennivalók azonban hosszabb távúak, a tárgyalás alatt lévő jövő évi adótörvényekben ezek nem jelennek meg.
– Korai a kérdés. Most keressük a gazdaság területeit, ahol szerintünk erre szükség lenne, azután egyeztet a kormány Brüsszellel, véglegesítjük a konstrukciókat, majd következik a konkrét célok és az érintettek kijelölése. Elemzünk, keressük, hogy a piac működése hol szorul kiigazításra. Amúgy ez az egyik szegmens, ahol a bankok kevésbé aktívak.
Különböző felmérések szerint a kkv-knak elsősorban rövid távú forgóeszköz-finanszírozásra, támogatott faktoringra lenne szükségük. Van arra kilátás, hogy a következő költségvetési időszakban az ilyen típusú programok is teret kapnak?
– Attól tartok, hogy az uniós szabályok ezt kizárják. Bár Brüsszel több pénzügyi eszköz alkalmazásával számol, a pontos szabályrendszert még nem alakították ki. December közepén készülnek el azok az eljárásrendek, amelyek már a kereteket is pontosabban kijelölik. Fél év múlva térjünk vissza a kérdésre. Akkor már látszani fog, hogy hol és milyen formájú pénzügyi támogatások a reálisak.
Milyen változásra lehet számítani a pályázati feltételekben, például a kötelező vállalásokban vagy a lehetséges előlegek mértékében?
– Voltak elvárások, például a létszámtartásra vonatkozó előírások, amelyek bizonyos esetekben valóban nem voltak reálisak. A pályázatok célja továbbra is a munkahelyteremtés lesz, a kutatás-fejlesztési projekteknél viszont biztos, hogy nem a létszámvállalás lesz a lényeg. Ha ugyanis az újdonság tényleg meghódítja a világot, függetlenül attól, hogy a pályázatban hány fő foglalkoztatását vállalta, a cég növelni fogja az alkalmazottak számát. Ezzel szemben teljesíthetetlen az elvárás, ha az ötlet mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha olyat támogatunk, aminek nem tudjuk, hogy mi a végeredménye, nem szabad létszámtartási kötelezettséggel elriasztani valakit a pályázástól. Az előlegek kérdését a költségelszámolási rendszerek szempontjából is végig kell gondolni. A számítás folyik a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Az a kérdés, hogy a különböző számítási metódusok közül melyik a legjobb Magyarországnak. De szeretném leszögezni, hogy a pályázatok logikája az, hogy az adott ország, annak vállalkozói szeretnének megvalósítani valamit, és ehhez biztosít társfinanszírozásban forrást az unió az ország felzárkóztatása érdekében. Mi viszont épp fordítva gondolkodunk. Talán azért, mert az önrészünk adja a finanszírozás kisebb hányadát, mindenesetre úgy fogjuk fel, hogy van az uniós támogatás, amit kiegészítünk a saját erővel. Ez két különböző logika, és szerintem az unióé a helyes. A támogatásintenzitási térképet az Európai Parlament most készíti az egy főre eső GDP alapján, de most úgy tűnik, ebben nem lesz változás. Abban vagyunk érdekeltek, hogy minél jobb arányok jöjjenek ki.
– Igen, mivel Budapest és Pest megye mostanra versenyképességi régióvá vált, vagyis a Kohéziós és Strukturális Alapokból csak szerény arányban részesülhet a régió. A kis- és középvállalatok számára azonban van egy jó hírem. A rendelkezésre álló csekély pénz elsősorban a versenyképesség javítását célozza, vagyis a vállalatoknak jut. A másik oldalról viszont sok fejtörést okoz, hogy a fővárosban és a központi régióban szükséges infrastruktúra-fejlesztésre nem lesz támogatási forrás. Két kompenzációs mechanizmussal növelhetjük a háromszázmilliárd forintot. A teljes összeg három százalékát átcsoportosíthatjuk, és így közel a duplájára nő a központi régióra jutó forrás. Ebben az esetben azonban az uniós kerettel megegyező nagyságú magyar forrást kell biztosítanunk. Kérdés, hogy van-e ekkora mozgástere a hazai költségvetésnek. A másik lehetőség, hogy tizenöt százalékot csoportosítunk át adott programokon belül, ami több pénzt jelentene magasabb támogatásintenzitással – vagyis kisebb hazai költségvetési forrást igényelne –, ám a brüsszeli eljárásrend ebben az esetben rettentően körülményes. Az átcsoportosításra akkor van lehetőség, ha adott program égisze alatt a központi régióban végbemenő fejlesztés az egész országra kihat. Ezt minden program esetében egyenként kell bizonyítanunk. Most keressük az optimális megoldást, számoljuk, hogy melyiknek mi a költségvetési vonzata, és próbáljuk megbecsülni a megvalósítási rizikót. Ha minden egyes fejlesztést egyenként kell Brüsszellel leegyeztetni, félő, hogy szűk körben lesznek olyan operatív programok, amelyeknél tudjuk növelni a keretösszeget, míg a másik esetben a hazai költségvetés szabhat gátat a forráskihelyezésnek.
