Július 16-án a Compaq bejelentette, hogy az iparágban elsőként szállít 1000 MHz-es, 64 bites számítógépet, mégpedig az AlphaServer GS sorozatban, melyhez a saját fejlesztésű Tru64 UNIX (natív 64 bites) operációs rendszert adják. Ezek a számítógépek a Compaq által régebben felvásárolt Digital fejlesztésű Alpha processzorok azóta továbbfejlesztett utódaira épültek – amelyek nem kompatibilisek sem az Intel, sem a HP termékeivel. (Az Alpha munkaállomásokon, Alpha NT operációs rendszer alatt futtatható volt a windowsos alkalmazások többsége – emuláció segítségével. Az AlphaServer alkalmazás-kiszolgálók szoros versenyben vannak az IBM e-server p Series szerverekkel az Oracle adatbázis-alkalmazásokkal mért sebességi világrekordok megdöntésében.)

Csaknem 5 éve, hogy a Hewlett–Packard stratégiai együttműködés keretében az Intellel közösen belekezdett a következő generációs, 64 bites szószélességű PC-processzorok fejlesztésébe. Míg az teljesen természetes, hogy hetenként jelennek meg új CPU típusok, amelyek azonban leggyakrabban csak órajel-frekvenciájukban és-vagy asztali illetve mobil gépekben való használatukban különböznek, kevesebb szó esik arról, mennyibe kerülnek ezek a fejlesztések? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes generációk fejlesztési költségei között hasonlóan drámai különbségek vannak, mint a teljesítményeik között. Előzetes becslések szerint a 64 bites PC-processzor kifejlesztése mintegy 2 milliárd dollárba került volna – amennyivel abban az időben sem a HP, sem az Intel saját maga nem rendelkezett.
Összefogtak tehát, célul nyilván azt tűzték ki, hogy az új processzoron mindennemű változtatás nélkül fussanak mind a HP saját, eddig PA-RISC processzoron használt alkalmazásai, mind az a sok millió kereskedelmi és egyedi PC-s, windowsos, linuxos stb alkalmazás, amely a jelenlegi töbszáz milliós PC-állományon fut.
Fönn kívánták tartani az Intel nyilvánvaló technológiai és tudományos előnyét a lebegőpontos aritmetika terén annak érdekében, hogy a nagy számítási igényű feladatok (3D grafika, időjárás- katonai- és gazdasági szimulációk, adatbányászat, elektronikus kereskedelem, mechanikai tervezés, gazdag tartalom-előállítás stb) platformja maradhasson az új PC-architektúra.
Az is nyilvánvaló volt, hogy a műveletvégzés gyorsítására nincs jobb módszer, mint a párhuzamos végrehajtás (több művelet valóban egyidejű elvégzése), tehát az új processzort önmagában is nagymértékben párhuzamos működésűre kívánták alakítani.

A célokat többé-kevésbé elérték. Többé, mert az Itanium rendszereken az eddigi és jelenlegi összes PC program minden változtatás nélkül futni fog – mert az Itanium belül, mondhatni hardveresen – utánozni fogja a régebbi Intel CPU-kat. Továbbá az új processzor párhuzamos végrehajtó egységei akár 20 elemi utasítást is képesek egy időben végrehajtani – ha az alkalmazást átdolgozzák, és a natív, 64 bites kódras optimalizáló fordítóprogrammal a gép nyelvére újra lefordítják. És kevésbé, mert a HP alkalmazásokat egy alapszintű szoftveres kódfordító hajtja majd végre – amely maga natív 64 bites program, tehát olyan villámgyorsan fut az Itaniumon, hogy csak néhány százalékkal lesz lassabb, mintha az Itaniummal azonos órajelű, PA-RISC processzoron használnák. Ilyen PA-RISC azonban nem létezik, tehát valójában a több mint 15000 meglévő eredeti HP alkalmazás szintén fölgyorsul majd a kezdetben 733 illetve 800 MHz-es Itaniumon.