A szakfordítás egyértelműen virágzó és növekvő üzlet. Rendkívül sok terület és iparág igényli, mint például az autóipar (leírások, kézikönyvek), a gyógyszeripar, a reklám- és hirdetési piac, a gyorsforgású termékek (élelmiszerek, háztartási és vegyipari cikkek) piaca, és az EU-csatlakozás közeledtével és a jogharmonizáció előrehaladtával a fordítók feladatai csak szaporodnak. A honosítási piac jóval visszafogottabban, de szintén bővül, azonban a fordítás itt csak a honosítási folyamat egy állomása.
A nagy szoftvercégek a honosítást házon belül vagy kihelyezéssel oldják meg. Ez utóbbi világszerte bevett gyakorlat. Több nemzetközi fordítóiroda vagy MLV (multi language vendor – többnyelvű beszállító), mint a Bowne Global Solutions, a Berlitz (Magyarországon csak nyelviskolája van), az ITDH és a Mendez minden további nélkül vállalja a honosítást, melyet általában leányvállalatuknak adnak ki, illetve az adott országban a helyi honosító cégeket – partnereiket – bízzák meg vele.
A világ legnagyobb szoftveresének, a Microsoftnak Magyarországon hárman dolgoznak: a piac éllovasának számító Moravia IT, a Consell Pannonia és az Emerald, az IBM-mel és az Oracle-lal áll kapcsolatban a Julianus és a Trigon, s honosítással foglalkozik még a Polygon.

Exe-programok
„A honosítás többlépcsős folyamat, amelyet a projektmenedzserek vezényelnek. Az egész honosítási folyamatot egyvalakinek vagy pedig az egyes fázisokat külön-külön több cégnek is ki lehet adni” – mondja Durham Mihály, a Microsoft Magyarország honosítási felelőse. Mindig az üzleti terv határozza meg, hogy a honosítás mely szakaszait végzik házon belül, és melyeket végeztetnek külső partnerekkel. Az MLV-k vagy SLV-k (single language vendor – egynyelvű beszállító) szinte bármilyen fordítást vállalnak – legjellemzőbben az it területén –, egy vagy több nyelven, és leányvállalataik honosítanak is.
A szoftvergyártók általában saját eszközeikkel, tehát házon belül kezdik meg a honosítást (15-20-féle, úgynevezett exe-fordítóprogram létezik, amelyeket a gyártók maguk fejlesztettek, és a honosító cégek is használnak): egy szoftvermérnök eldönti, hogy az egyes alkalmazásokban hány fájlt szükséges honosítani, és hány változatlanul fennmaradó programfájl van. Ha például 1000 fájlból 200 csak programkódot tartalmaz, akkor 800-at kell magyarra fordítani. Ezt jellemzően külsős fordító végzi el.
A fordítás helyességét nyelvi szakértők vizsgálják felül. A magyarításban nagy szerepük van a tizedesjegyeknek, a sajátos boríték- vagy papírméreteknek, a pénznemszimbólumoknak és számformátumoknak stb. Ezek figyelembevétele nélkül nem tekinthető honosítottnak egy szoftver. A következő lépcsőben a szoftvermérnök a 800 magyar és a 200 alapfájlból létrehozza az úgynevezett buildet, amely már telepíthető szoftververzió. Ezt alapos tesztelésnek vetik alá – általában ezzel megbíznak valakit –; a végső fázis a „béta-tesztelés”. Fontosabb operációs rendszer végleges verzióját akár több százezer embernek is szétküldhetik valós környezetben való tesztelésre, mielőtt piacra dobnák.

Mit, mennyiért, mennyi ideig?
Hogy a honosítás mennyi időt vesz igénybe, és mennyibe kerül, sok tényezőtől függ. Elsősorban magától a terméktől – nem mindegy, hogy például Microsoft Office programcsomagról van-e szó vagy vírusirtó programról –, másodsorban annak frissességétől. Egy nagy múltú programnál vagy operációs rendszernél egyszerűbb a honosítók dolga, mint az, új, bevezetés előtt állónál, mert sok, már lefordított rész örökíthető át az új kiadásba, keveset kell benne korszerűsíteni.
A vadonatúj szoftverek honosítása értelemszerűen a legdrágább, Durham Miklós szerint több százezer dollár is lehet. Nagy keresletre számot tartó szoftvert biztosan sok nyelvre honosítanak, de persze ellenpélda is akad: Magyarországon egy alkalmazást kettő (!) megrendelő kedvéért fordítottak le, igaz, ezek állami cégek voltak. Néha csak pár szavas kiegészítéseket kell tenni egy szoftverben, de előfordulnak millió szavas fordítások is. „Apró kiegészítéseket egy programban akkor kell tenni, ha bizonyos szavak és kifejezések jelentése megváltozik, vagy ha az információtechnológiai újítások ezt megkövetelik. Az elektronikus aláírással kapcsolatos törvény elfogadását követően például Magyarországon is az új, egyeztetett terminológiának megfelelően kellett egy kicsit átírni a már meglévő fordításokat” – magyarázza Durham.
A Microsoft, mivel szoftverei hamar elterjedtek világszerte, idejekorán kidolgozta a hatékony frissítési rendszert. Ez a ciklikusságon alapszik: a szoftverfejlesztéssel párhuzamosan halad a honosítás, a fájlok bizonyos időközönként cserélődnek. A módszer jócskán lefarag a költségekből, és lehetővé teszi, hogy a nagy nyelvekre – német, francia stb. – honosított szoftverek ugyanazon a napon lássanak napvilágot, mint az eredeti angol.
Az operációs rendszereket általában 25 nyelvre fordítják le, de ez lehet több is és kevesebb is. A honosítási szakember szerint a magyar verzióra kezdetben 120 napot kellett várni (a magyar nyelv a harmadik legfontosabb csoportban van), de ez az idő mára 70—90 napra csökkent.
„A megrendelő szabja meg a határidőt, ő mondja meg, hogy egy munkát egy hét alatt vagy egy év alatt kell elvégezni. Harminc-negyven megrendelővel állunk kapcsolatban – mondja Berend Zsolt, a tíz állandó és hét külső munkatársat foglalkoztató Consell Pannonia Kft. fordítási menedzsere. — A fordítási szakma szóalapú, és az összes munka elektronikus úton íródik és továbbítódik. A szoftverek fordításához használt gyártófüggő honosítási eszközök mellett a súgófájlok dokumentációjához és webes tartalom fordításához többnyire elegendő a Microsoft Word és egy bárki által használható, a már lefordított mondatpárokat tartalmazó és újrafelhasználásokat lehetővé tevő, fordítást segítő program, mint például a Trados.

Kapcsolódó területek
A Moravia és a Consell — de tulajdonképpen az összes honosító cég — bevételeinek több mint 90 százaléka a szoftverlokalizációból, a többi általában technikai szövegek és webes tartalom fordításából adódik. A világ legtöbbet fordíttató cégei között van a Xerox és más nyomtatógyártók, a Sun, az Oracle, a Procter and Gamble és az Unilever. A honosító cégek csak az it-technológiához szorosan kapcsolódó tartalmakat fordítják le, mint például különböző nyomtatószoftvereket és illesztőprogramokat, ám a leginkább „fejlődő” ág a webes tartalmak magyarra fordítása (például e-learning).
A kelet-közép-európai régió piacvezetője, az MLV-ként is működő Moravia IT mérnökökkel, fordítókkal, nyelvi lektorokkal és tesztelőkkel felszerelve várja az akár több millió szavas honosítási munkákat. Harminc belső és harminc külső munkatárssal a legtöbb főt foglalkoztató honosító vállalkozás. „Tízéves tapasztalattal a hátunk mögött bármekkora honosítási munkát el tudunk vállalni. MLV projekteket bonyolítunk le, webes és multimédiás tartalmat fordítunk, erős központi technikai bázist hoztunk létre, saját eszközeink fejlesztésével is foglalkozunk, s mindehhez támogatást és konzultációt kínálunk” – foglalja össze cége tevékenységét Riesz Zoltán, a Moravia IT Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. A csehországi központú Moravia ügyfelei között ott találjuk a Compaqot, a Corelt, a HP-t, a Logitechet, a Microsoftot, a Novellt, a Xeroxot, az Oracle-t, a Sun Microsystems-et és a Symantecet. A magyar leányvállalat nagyobb projektje volt a Windows 2000, a Millennium és Office, az Oracle, a Photo Draw, a Lotus Notes és az MS.com honosítása, dolgoztak a Symantecnek, a Compaqnak, az Epsonnak és másoknak is. Magyarországi stratégiai partnerük az Emerald.
A világhálóra felkerülő információk mennyiségi növekedésével egyre több ilyen jellegű fordítási munkára lesz igény. Ha a szoftverlokalizáció területén enyhe, ámde folyamatos piaci bővülés figyelhető meg, akkor a webes és multimédiás tartalmak fordításának piaci szegmensén jóval erősebb a haladás. Bár a honosítási piacot a szoftverpiac lendülete határozza meg, a honosító cégek nem tartanak attól, hogy munkahiányban szenvednek.
Demcsák Gergely

A magyarítás fonákja
Egyre több hazai vállalkozás vezetőjében tudatosodott, hogy az internetes gazdaság egyik hatalmas előnye a határok nélküliség. Az interneten keresztül gyakorlatilag egy gyors keresőprogrammal ránk találhat a világ összes potenciális vevője, fő- és alvállalkozója. (Feltéve, ha fent vagyunk rajta.) A profibbak elektronikus piactereken regisztráltatják magukat, vagy virtuális konzorciumokba tömörülnek valaha volt versenytársaikkal, a világ összes beszállítójából válogatva, megrendeléseik összegzésével pedig rendkívül előnyös árakat kialkudva.
Egy gombnyomásnyira van mindenkitől a világpiac. Termékeink, szolgáltatásaink megismertetése gyakorlatilag egy jól elkészített és karbantartott honlapon múlik. Ezenkívül „csak” az internetes kommunikációba kell bekapcsolódni.
Az pedig, sajnos, nem magyar nyelven működik.
Hiába talál ránk a hongkongi megrendelő, ha a honlapunkon csak saját nyelvünkön közöljük a világpiacon is versenyképes kínálatunkat. A nagy keresőprogramok sem tudnak magyarul, nem is fordítanak. Magunknak kell tehát megoldanunk, áthidalnunk ezt a kommunikációs hátrányunkat párhuzamos honlap, angolul folytatott e-business fenntartásával. (Feltéve, ha ki akarunk lépni nemzeti kereteinkből üzletünkkel.)
Dupla munka, dupla költség. Ennyi a pluszbefektetés, amiért nyelvünk nem világnyelv.
Egy valamirevaló hazai cég honlapja angol (esetleg német) nyelven is megtekinthető. A hazai bankok, it-cégek, vegyesvállalatok természetes módon mutatják meg magukat két vagy akár több nyelven. Nem így azonban a többség. A hazai vállalatok 20-30 százaléka ugyan már eljutott oda, hogy van saját weboldala, többségükben azonban csak magyarul tudatják a világgal, mi végre vannak, mit tesznek. Mintha még nem értenék, miért kell fenn lenniük a világhálón, mintha csak a kor divatjának engedelmeskednének. Ennél olcsóbb marketing, reklám pedig nem létezik.
Persze amit pénzzel nem lehet megváltani hosszú távon, az a nyelvtudás.
S itt vannak az új generációval szemben hatalmas hátrányban a régiek, a hazai magánszektor derékhadát képviselők, a kis- és középméretű magánvállalatok tulajdonosai, vezetői. Idegenkedésük az internetes gazdaságtól, az e-businesstől valószínűleg nemcsak az információs technológiáktól való félelmükből táplálkozik. Bekapcsolják az internetet, s ha eligazodnának is a háló útvesztőiben, a nyelvtudás hiánya meggátolja őket az információ leszedésében. Egy darabig még mondhatják, hogy ez nem az ő világuk, kultúrájuk védelmében büszkén visszautasíthatják az új világ másságát.
Egy darabig.
Demcsák Mária