Az előfizetők és ügyfelek adatbázisa nem csupán a hekkerek támadása miatt kerülhet új kezekbe. Nem minden cég áll ki úgy a felhasználói adatainak sérthetetlenségéért és titkos voltáért, mint az Apple, amikor az amerikai kormány azt követelte, hogy a San Bernardino-i lövöldözés elkövetőinek iPhone-jában lévő adatokat szolgáltassák be a hatóságoknak.
(kép: freeimages.com)
Ha egy cég csődbe jut vagy felvásárolják, ma már ritka, hogy a kliensek adatai értéktelen és érdektelen lenne az új tulajdonosnak. (Sok magyar cég is vásárolt adatbázissal dolgozik.) Mivel a nagy online szolgáltatók -legyen az a Netflix vagy az Amazon, vagy az egészségbiztosítók- nemcsak a bankkártyáink adatait ismerik, hanem tranzakcióink történelmét, vásárlási szokásainkat, születési adatunkat, emailcímünket, az általunk megnézett videókat, a szolgáltatást használó eszközünk helyét (város, utca), ennél már csak talán a párunk, a legjobb haverunk, az orvosunk vagy a könyvelőnk tudhat rólunk többet.
A Big Data korában, amikor az algoritmusok a szent grált, a releváns adatot, a legszemélyesebb üzleti ajánlatot, a személyre szabott terméket próbálják kitalálni az ügyfeleknek, nagy érték az adattömeg. Pénzt is ér. Főleg az úgynevezett "adatbrókerek" és a marketingesek számára. Ők online kapcsolati hálónk (lásd Facebook, LinkedIn), vásárlásaink,egészségügyi kezeléseink, az (ún. digitális lábnyom) alapján olyan profilt, portrét képesek alkotni rólunk, mely olyan teljeskörű, hogy könnyen visszaélés történhet vele. (Ha például valaki valamilyen sorvadásos betegséggel küzd vagy éppen HIV-pozitív, de ezt nem hozza családja vagy munkáltatója tudomására, online adatai új tulajdonosa akarva vagy akaratlanul kiszivárogtathatja ennek tényét.)
Persze nem minden vállalat ilyen, sok cég belefoglal olyan kitételt a felhasználóival kötött megállapodásba, hogy nem adja át harmadik személynek az adataikat.
Gondoljunk csak bele mi lehet abból, ha egy társkereső oldalon rögzített több éves kommunikációnk illetéktelen kezekbe kerül, sikamlós célzásokkal, sextinggel, meg miegymással. Nos, a texasi Plano városában a True.com csődvédelmet kért és hogy anyagilag egyenesbe jöjjön, megpróbálta egy kanadai székhelyű társkereső oldala 43 millió regisztrált felhasználójának adatait kiárusítani. A profilok adatait persze szexuális beállítottságról, etnikumról, bűnügyi priuszról is tartalmaztak adatokat, a fotókról és videókról nem is beszélve.
Az adatkiárusítás csak azért nem jöhetett létre, mert a honlap adatkezelési ismertetője vállalta, hogy harmadik személynek nem kerülnek eladásra az adatok, így a texasi bíróság be tudott avatkozni egy jó kis vétóval. (2 millió felhasználójuk texasi volt.)
De ha az adatkezelési ismertető nem tartalmaz ilyen tiltást, akkor a hatóságok sem tudnak mit tenni, az intervenciónak nincs jogi alapja. Megnehezíti a helyzetet -legalábbis nekünk, felhasználóknak-, hogy amikor telepítünk egy appet vagy regisztrálunk egy honlapon, a felhasználói feltételek elolvasása helyett automatikusan klikkelünk rá az "elfogadom" ikonra. A Dolgok Internetének térnyerésével, ami már természetesnek veszi, hogy a szolgáltatóink mindent tudnak az aktuális hollétünkről és házunk vagy autónk minden egyes megnyilvánulásáról -és ezeket az adatokat a felhőbe töltik fel-, az adatbirtoklás kérdése még égetőbb fontosságú lesz.
