Jelentősen módosul a tárgyi adómentes oktatási szolgáltatások köre, mivel jövőre a köz- és felsőoktatás, az Országos Képzési Jegyzésben szereplő szakképesítést adó felnőttképzés, továbbá a felnőttképzési törvényben, illetve jogszabályban meghatározottak szerint szervezett, és akkreditált képzés-, továbbképzés, szakvizsgára felkészítés marad tárgyi adómentes.

Továbbra is adómentes marad a Nyelvi Akkreditációs Testület által akkreditált idegennyelvi képzés, pedagógiai tájékoztatás, pedagógus továbbképzés szervezése, valamint a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása, továbbá az egyetemi vagy főiskolai magántanárok oktatási intézményben végzett tevékenysége. Szintén nem kell fizetni áfa-t fizetni a közoktatásban használt tankönyvek és CD-ROM-ok megvásárlásakor.

Egyéb, az Áfa törvény 2. mellékletében nem nevesített oktatási szolgáltatást, illetve iskolarendszeren kívüli felnőttképzést és nyelvi képzést jövőre 25 % áfa fogja terhelni.

A 12 %-os kedvezményes adókulcsból a normál 25 %-os adómérték alá kerül - többek között - a raktározás, áruszállítás, postai tevékenységek, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások a mezőgazdasági szolgáltatások kivételével, és a K+F. Továbbra is kedvezményes áfa-kulcs alá fog tartozni a személyszállítás, a könyv és időszaki kiadvány (kivéve: reklám, röpirat, tájékoztató nyomtatvány), attól függetlenül, hogy a kiadvány nyomtatott vagy elektronikus formájú, illetve a rögzített adatállományt tartalmazó könyvet helyettesítő oktató, ismeretterjesztő CD.

Valóságos költségnövekedést nem mindig fog eredményezni az átsorolás, ugyanis levonható adóként az érintett körben jórészt megtérül, viszont azoknak, akik nem tudnak az adólevonás-, visszaigénylés lehetőségével élni, azoknak jelentősen megdrágulnak egyes átsorolt szolgáltatások, így például: a mosás és vegytisztítás, a textilfestés, illetve a kéménytisztítás.

Áfa-levonás és visszaigénylés módosítása



Az adólevonásra nem jogosító beszerzéseket tartalmazó 33. § (2) bekezdés mennyiségében is jelentősen módosul, ugyanis a jelenlegi a)-c) pontok helyett a)-tól j) pontig tartalmazza a törvény azokat a költségeket, amelyek után nem lehet adólevonást érvényesíteni. A módosítás tételesen tartalmazza, hogy mely kiadás után és milyen feltétek esetén nem lehet az előzetesen felszámított áfa-t levonni.

A korábbi évek jogi szabályozásától eltérően a törvénymódosítás jövőre tételesen szabályozza az ún. reprezentációs célú beszerzések, a szórakoztatás és egyes luxuskiadások adólevonási tilalmát, továbbá a helyi és távolsági távbeszélő és mobiltelefon-szolgáltatások, illetve Internet-protokollt alkalmazó beszéd célú adatátviteli szolgáltatás előzetesen felszámított áfa-jának részleges levonását. Jövőre immár nevesítve sem lehet tehát a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár, jacht és sport- vagy szórakoztatási célú hajó beszerzés, valamint szórakoztatási szolgáltatások áfa-tartalmát levonásba helyezni, amennyiben a beszerzés nem továbbértékesítési céllal, nem közvetített szolgáltatásként, továbbá nem közvetlen anyagként való felhasználás céljából került beszerzésre.

A módosítások alapján valószínűleg sokan fogják azt a lehetőséget választani, hogy még az idén szerzik be azokat a termékeket, illetve végeztetik el azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek az adótartalmát a jövő évi törvénymódosítás következtében már nem vonhatnák le.

Bár a tételes jog nem használja a reprezentáció gyűjtőfogalmat, de mindazon beszerzéseket, amiket a vállalkozások általában e címszó alatt szoktak elszámolni a törvény megnevezi, mint adólevonásra nem jogosító költségeket. Jövőre tilos lesz az élelmiszerek és italok, éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások áfa-jának levonása, egyedül a szállodai szolgáltatások igénybevétele után lehet adólevonást érvényesíteni, noha ez a szolgáltatás is szerepelt a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatban az adólevonásra nem jogosító beszerzések között.

A távbeszélő- és mobiltelefon-szolgáltatásra, illetve az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatásra vonatkozó részleges áfa-levonási tilalomnak minden bizonnyal előbb vagy utóbb ki kell állnia az alkotmányossági próbát az Alkotmánybíróság előtt. A módosítás értelmében az imént felsorolt szolgáltatások igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó összegének 30 %-a eleve nem vonható le. Mentesül az adóalany viszont a részleges levonási tilalom alól abban az esetben, ha az igénybe vett szolgáltatás 30 %-a legalább továbbértékesítési céllal történik, illetve azt szolgáltatás-közvetítőként továbbszámlázza. Az Alkotmánybíróság döntését előre nem illik megjósolni, az mégis biztosra vehető, hogy a rendelkezés esetleges megsemmisítése esetén mind az adóalanyok, mind a hatóság oldalán jelentős többletadminisztráció és -költség ráfordításával lehet csak az eredeti állapotot helyreállítani. Azonban még egy ilyen döntés után sem oldódik meg a telefonszolgáltatások igénybevételére vonatkozó adólevonás problémája, hiszen a hatályban maradó szabályozás szerint elég egy nem üzleti célú telefonhívás ahhoz, hogy az adóhatóság az Áfa-törvény 33. § (1) bekezdésére hivatkozva – tekintettel a részben nem az adóalanyisághoz felhasznált szolgáltatás igénybevételére - az egész telefonszolgáltatás áfa-ját nem levonhatónak minősítse.

A lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések áfa-ja sem vonható le, kizárólag csak akkor, ha az építés, felújítás során beszerzett terméket, vagy szolgáltatást a továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használják fel, illetve hasznosítják.

Az áfa-visszaigénylés szabályai is jelentősen megváltoznak. A 2003. január 1-jétől hatályos törvény szerint a havi bevallók adó-visszaigénylésének nem lesz feltétele a két egymást követő negatív áfa-bevallás megléte, továbbá több visszaigénylési jogcím alapján is visszakaphatja a megfizetett áfa-t az adóalany. Továbbra is visszaigénylési feltétel a 4 milliós adóköteles bevételhatár elérése. A tárgyieszköz-beszerzéseknél feltétel, hogy az erre jutó levonható adónak 200.000 forinttal meg kell haladnia a fizetendő áfa összegét, illetve a beszerzett tárgyi eszközt teljes egészében ki kell fizetni, valamint azt az egyedi tárgyieszköz-nyilvántartásban kell szerepeltetni, illetve a beruházási számlán el kell számolni. Hasonló feltételek teljesítése szerint jogosult áfa-t visszaigényelni az is, aki a tárgyi eszközt nem vásárolja, hanem maga állítja elő.

Jelentős előrelépés viszont, hogy korlátozás nélküli lehet a jogutód nélkül megszűnő vállalkozásoknak a záró adóbevallásukban feltüntetett áfa visszaigényelni.

A visszaigénylés könnyítését célozza az Áfa törvény 48. §-ának (5) bekezdésének módosítása is. A törvénymódosítás következtében megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történt, külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak az a része, amit PHARE-, ISPA-, vagy SAPARD-forrásból finanszíroztak, valamint a váltóval való fizetés is.

Törvényi védelmet élveznek majd ezentúl a számlabefogadók is. Az Áfa-törvény 44. § (5) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy a termékbeszerzés, vagy szolgáltatás-igénybevétel során kellő körültekintéssel eljáró - tehát vétlen - vevő akkor is érvényesítheti adólevonási-, és visszaigénylési jogát, ha az eladó történetesen valótlan adatokat tüntet fel a számlában, pl. tévesen magasabb adókulcsot alkalmaz. A rendelkezés a vétlen számlabefogadó adólevonási jogát garantálja, mivel olyan körülményeket, melyekre nem volt ráhatása, nem engedi a vevő kárára érvényesíteni.



Közösségi adószám



Be kell jelenteni az adóhatóságnak, ha az adóalany az Európai Közösség valamelyik tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kívánnak létesíteni. Az adóhatóság a bejelentés alapján közösségi adószámot állapít meg. Ez az intézkedés az első lépés az EU közös statisztikai rendszer működtetése felé.



Néhány egyéb változás



Az ingyenesen adott szolgáltatások esetében a törvény egyértelműsíti, hogy csak azok a tevékenységek tartoznak ebbe a körbe, amit az adóalany az adóalanyiságától eltérő cél érdekében végez, pl. szívességből.

Különböző értékesítési akciók (pl. “az egyet fizet kettőt kap”) adóztatásával kapcsolatban az Áfa-törvény a jövőre nézve szabályozza, hogy nem minősül termékértékesítésnek, illetve szolgáltatásnyújtásnak a visszterhes szolgáltatáshoz kapcsolódó ellenérték nélküli termék átadása, vagy szolgáltatás nyújtása, feltéve az ellenértékért adott termék, szolgáltatás drágább, mint az ingyenes, továbbá az ellenérték nélküli juttatás lehetősége és feltételei szerepelnek a visszterhes értékesítés kondiciói között.

A vámszabadterületre teljesített szolgáltatásokra vonatkozó törvényi előírás – Áfa-törvény 12. § h) pont - jövőre jelentősen módosul. 2003-tól csak a vámszabadterületen, vagy vámraktárban történő raktározás, illetve logisztikai tevékenység után lehet 0 % áfa-t felszámítani, minden egyéb vámszabadterületre teljesített szolgáltatás nem tartozik a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás körébe, ezért a tevékenységre irányadó adómérték fogja eldönteni, hogy milyen adókulcsot kell alkalmazni. Szintén a vámszabadterületekhez kapcsolódik az a módosítás, amely szerint csak a vámszabadterületet üzemeltető adóalany gazdasági tevékenysége körében előállított termék értékesítése 0 %-os, feltéve, hogy a termék a vámszabadterületen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül.

A kis értékű ajándék fogalmának módosítása következtében 500 forintról 5000 forintra növekszik az ingyenesen, alkalmi jelleggel és adófizetési konzekvencia nélkül juttatható termék összege.

Jelentősen szűkül a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás fogalma. Így a jövőben kizárólag a közüzemi szolgáltatások, illetve a távközlési szerződés keretében nyújtott szolgáltatások maradnak ebben a körben, amennyiben a szolgáltató állandó rendelkezésre állása a jogviszony jellegéből következik.

Az áruminta fogalmára az Áfa-törvény saját meghatározást ad - igaz nem először, mivel 1994. december 31-éig már volt ilyen Mostantól viszont azt a terméket, vagy annak egy részét kell majd árumintának tekinteni, amelyet az eladásra szánt termékek ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át.

A törvénymódosítás alapján azok a vállalkozások, akik az értékesített termékekről, vagy a nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a tranzakció ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettségük az elszámolási időszak utolsó napján, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adó-megállapítási időszakának utolsó napján keletkezik.

A törvénymódosítás a számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások teljesítési helyét tételesen meghatározza. Az ilyen szolgáltatások esetében a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelye, illetve állandó lakóhelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye alapján kell a teljesítés helyét megállapítani.