Sok sikeres vállalkozó úgy indította el a cégét, hogy egy ideig párhuzamosan dolgozott főállásban valahol és szabadidejében építette startupját. Hogyan és meddig lehet ezt űzni anélkül, hogy az ember teljesen kizsigerelné magát? Érdemes ezt jól átgondolni, a motiváció, hogy önállóak legyünk, önmagában ugyanis még nem elég. Vizsgáljuk meg, rendelkezünk-e a megfelelő képességekkel, ami ahhoz szükséges, hogy munkavállalóból munkaadókká váljunk!
Tisztázzuk magunkban, miért szeretnénk vállalkozni!
Szép dolog az anyagi függetlenség, önmagunk főnökének lenni, a szabadság, hogy mi oszthatjuk be az időnket, a kreatív önkifejezés izgalma, a tágabb közösség segítése egy vállalkozás révén. Az átállás, a cégvezetés kezdeti fázisai azonban rengeteg nehézséget és csapdát tartogatnak. Ha nem veszítjük szem elől, mi a motivációnk, könnyebb átvészelni ezt az időszakot.
Kötelezzük el magunkat az álmunk mellett!
A vágy, hogy valami olyasvalamibe kezdjünk, ami működik, és elkötelezni magunkat amellett, hogy vállalkozzunk, nem ugyanaz. Ha egyszer elhatározzuk magunkat, ahhoz a döntéshez ragaszkodnunk kell, nincs visszaút, addig kell igyekeznünk cégünk sikerre vitelén, míg azt meg nem valósítjuk. Ez akár évekbe telhet. Ha nehézségek jönnek, nem lehet csak úgy kilépni.
Teszteljük az ötletet!
Mielőtt vállalkozni kezdünk, győződjünk meg róla, hogy ötletünk valóban piacképes-e és valóban létezik-e az a piaci rés, aminek betöltését tervezzük. Keressük meg leendő célközönségünket, teszteljük körükben az ötletet. Lehet, hogy a visszajelzésekből rájövünk, hogy módosítani kell az elképzeléseinket.
Aki vállalkozni kezd, számíthat rá, hogy legalább heti 40 órát kell a cége építésére szánnia és egy ideig nem igazán jut ideje majd a magánéletére. Érdemes legalább éves szinten kidolgozni, hova akarjuk felfejleszteni cégünket, azaz hol szeretnénk tartani egy év múlva, két év múlva, stb. Céljaink írjuk le egy lapra és tegyük el, hogy visszakereshessük az adott időpontban. Minél részletesebben fejtjük ki, mit akarunk elérni, hova akarunk eljutni (kik az ügyfeleink, mit nyújtunk nekik, egy nap mely teendőkkel mennyi időt töltünk), annál jobb, mert a következő évben segíthet irányban maradnunk.
Megy is, marad is?
Saját vállalkozásba fogni komoly rizikó, és ne ringassuk magunkat illúziókba: nem biztos, hogy bejön. Ezért nem szabad minden hidat felégetni magunk mögött. Ha meg tudunk állapodni a munkaadónkkal úgy, hogy részidős megoldásban továbbra is dolgozzunk neki, ideiglenesen talán ez lehet a legbiztonságosabb megoldás. Mielőtt cégalapításba kezdenénk, tanulmányozzuk át a munkaszerződésünket, hogy abban milyen kitételek szerepelnek a munkaadónkkal való rivalizálásról, vagy a szenzitív, titkos céges információk kezeléséről. Annál nincs kellemetlenebb, ha egy feldühödött ex-főnök beperel minket. Ha megtartjuk régi állásunk egy darabig, az lehetővé teszi, hogy míg abból megélünk, megtakarított pénzünket saját vállalkozásba fektessük, anélkül, hogy kölcsönt vennénk fel. (Az sem mellékes, hogy jó tudni előre, mennyi pénz is kell egy induló vállalkozáshoz.)
Teljes munkaidőben sem kis munka céget gründolni, hát még mellékállásban. Nagy segítség, ha találunk egy társalapítót, akivel együtt építhetjük cégünket - már csak azért is, mert nem mindenki erős a cégvezetés minden részében. Ha a két cégalapító képességei kiegészítik egymást, az a legjobb kombináció. Az egyik jó a marketingben és a személyes kapcsolattartásban, a másik a stratégiai gondolkodásban erős és a rendszerben való gondolkodásban. Ha az ember tisztában van erősségeivel és gyengeségeivel, s ezeket pontokba szedi, rögtön jobban látható, milyen a képességű üzlettársra van szüksége.
Találjunk mentorokat!
Angolul "mastermind groupnak" hívják a mentorok azon körét, akiket maga köré gyűjt az ember, hogy átsegítsék a nehézségeken, akár személyes konzultációval, akár telefonon vagy online. Ők arra is ráfognak, hogy elszámoljunk azzal, mit valósítottunk meg és mit nem. Amerikában sokan a Meetup.com oldalon találnak hasonló szakmai érdeklődésű kezdő vállalkozókat.
Találjunk alkalmazottakat!
Már a korai fázisban is érdemes pénzt fektetni abba, hogy levegyünk bizonyos terheket a vállunkról. Szabadúszókban bővelkedik a világ, bizonyos dolgokat érdemes velük elvégeztetni már a kezdet kezdetén. Amerikában a Freelancer, az Upwork, az Elance olyan platformok, ahol szabadúszók keresnek és találnak munkát.
Vállalkozni lehetetlen úgy, hogy ne tanuljunk folyton valamilyen új dolgot, ne sajátítsunk el új ismereteket. Befizetni hasznos kurzusokra, eljárni konferenciákra, ez mind kötelessége a lelkiismeretes vállalkozónak, aki képben akar maradni a rohamosan fejlődő piaci környezetben és a világban. Mások - idő hiányában - a munkahelyre menet autóban hallgatnak hangoskönyveket vagy online podcastokat, hogy magukba gyűjtsenek információkat. Vannak, akik coachot alkalmaznak, aki fejleszti a cégvezetői képességeiket. Minél inkább szakértővé képzi magát az ember egy adott területen, annál kompetensebben és magabiztosan tud döntéseket hozni.
Pozitívan álljunk hozzá a munkanapunkhoz!
Olyan ez, mint egy mantra. Minden nap tudatosítsuk magunkban és mondjuk is ki - akár némán, a fejünkben -, hogy ezt, vagy azt az aspektusát nagyon élvezzük a munkánknak. Lehet ez valami apróság is. Ennek (f)elismerése segít kellően pozitív tudatállapotban tartani minket, hogy a nehezebb feladatoknak is újult erővel veselkedhessünk neki. A negatív gondolatok megcsapolják az ember tettrekészségét és dinamizmusát.
Szabjuk meg minden napra céljainkat!
A siker titka a lépésenként, fontolva haladás. Komplex projekteket is apró részfeladatokra lebontva -és alkalmazottaknak kiszignálva- lehet megvalósítani. Jönnek majd olyan hetek -sőt hónapok-, amikor úgy tűnik, semmilyen előrelépést nem sikerül tenni. De következetesen hajtsunk végre minden teendőt -még ha unalmas is- és előbb-utóbb célba érünk. Ahogy kezdjük látni, hogy beérnek a cselekedeteink és kezdenek mutatkozni az eredmények, úgy nő bennünk az önbizalom és annak érzése, hogy érdemes volt belekezdeni a vállalkozásba.
