Ha más pozitív hozadéka nem lesz a gazdasági válságnak, csak az adóparadicsomok ellehetetlenülése, ami megakadályozza, hogy néhányan óriási összegeket lopjanak ki a nemzetgazdaságokból, hosszútávon már akkor megérte végigszenvedni az elmúlt éveket. Mint azt korábban megírtuk, a Tax Justice Network tavalyi felmérése, amely 139 ország offshore-ba kimentett vagyonát vizsgálta, hazánk érintettségét mintegy 240 milliárd dollárra becsüli. Magyarország ezzel az előkelő második helyet szerezte meg a kisíbolt vagyonok európai toplistáján (Oroszország mögött), míg világszerte a szintén nem lebecsülendő 13. helyezést, pedig olyan mezőnyben indultunk, amelyben ott szerepelt Nigéria, ahonnan olajmilliárdokat lopott ki a politikai elit, vagy Líbia, ahol a Kadhafi család szerzett óriási vagyont. A hazánkból kilopott összegnek csak a tizede is elég lenne, hogy sohasem látott fejlődést indítson el a magyar gazdaságban.
Most azonban talán változás lesz. Szorul ugyanis a hurok az adóelkerülők közül, a jelenlegi trendek szerint egy évtizeden belül már csak rossz emlék lesz az adóparadicsomok létezése. Európában mindenesetre komoly változások zajlanak: legutóbb a renitens Lichtenstein adta be a derekát, azaz hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a banktitok feloldásáról. Korábban már a többi renitens, Ausztria, és Svájc is jelezte, hogy kész tárgyalni az Unió hatóságaival. Luxembourg tovább is ment, 2015-től feloldja a külföldi számlákra vonatkozó banktitkot a nagyhercegség. Algirdas Semeta adóügyi biztos a még hezitáló Andorrát, Monaco-t, Monte Carlo-t és San Marino-t is felszólította csatlakozzanak a tárgyalásokhoz.
Sem a gazdasági helyzet, sem a hazai adózási szabályok nem befolyásolták érdemben a magyar cégek offshore országok iránti érdeklődését, az folyamatosan nő. Az offshore sokak számára jelenthet lehetőséget, de fontos mindig tudni a határt az adóelkerülés és az adótervezés között!
A gazdasági válság hatására megindult az adóparadicsomok felszámolására irányuló folyamatot az Offshore-leaks botrány kipattanása meggyorsította. Egy nemzetközi újságíró-szervezet által megszerzett adatok elképesztően hatékony hálózatot lepleztek le, amely 170 országra terjed ki. Olyan gazdag diktátorcsaládok, vállalkozók, pénzemberek, politikusok magánakcióit fedi fel, amelyek segítségével a gazdagok – óvatos becslések szerint – 21 ezer milliárd dollárt (mintegy 4,4 ezer billió forintnak megfelelő összeget) vontak ki az adóhatóságok figyelő tekintetei elől adóparadicsomnak számító országokba.
Részben a botrány hatására – amellyel kapcsolatban már több nyomozás is indult – Nagy-Britannia is kemény lépésre szánta el magát saját tengerentúli területeivel kapcsolatban. George Osborne pénzügyminiszter néhány hete jelezte, hogy a jövőben a legendás brit adóparadicsomok, a Csatorna-szigetek, a Kajmán-szigetek, vagy a Bermudák is automatikusan megosztják a bankszámlák adatait Nagy-Britannia, és Londonon keresztül az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kanada adóhatóságaival.
Mellettük szól, hogy az adóelkerülés elleni küzdelem nem csak Európában zajlik. A G20 országok legutóbbi, áprilisi csúcstalálkozóján az állam és kormányfők megerősítették, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel fokozzák a nyomást az adóparadicsomokon. Hosszú távon így egyetlen ország sem kerülheti majd el, hogy átláthatóvá tegye pénzügyi szektorát. A G20-ak komoly szankciókat lengettek meg, amelyek – egyelőre – csak az informális fenyegetés szintjén maradtak: ilyen a különböző nemzetközi szervezetekben való tagság felfüggesztése, vagy különféle kereskedelmi illetve financiális szankciók életbe léptetése. Az ötlet nem új keletű, már 2011-ben kimondták, hogy az adóparadicsomoknak változtatniuk kell, mert a renitenseket „ki fogja vetni a nemzetközi közösség.”
A becslések szerint az adóelkerülés uniós szintje meghaladja az évi 1000 milliárd eurót, ami nagyságrendileg tízszerese a magyar GDP-nek. A gazdasági válság miatt egyre nagyobb érdek fűződik az adóbevételek növeléséhez, így most az Unió is egy komplex javaslatcsomaggal állt elő a probléma kezelésére.
