Nem voltak optimisták a Portfolió Hitelezés konferenciáján versenyképesség témában felszólaló szakértők. Bár Samu János, a Concorde Értékpapír vezető elemzője szerint valóban van egy folyamatos javulás a magyar gazdaság növekedésében, ez elsősorban az uniós forrásoknak köszönhető. A jó adatok pedig elfednek olyan hosszú távon befolyásoló, érzékeny területeket, amelyek a néhány évtized múlva esedékes növekedésünkre lennének hatással.
Békés Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet és a CEU tudományos munkatársa egyetértett vele abban, hogy a ciklikus hatások elfednek hosszabb távúakat. Nem lát esélyt a felzárkózásra, mert ahhoz olyan területen kéne fejlődni, amik a következő húsz évben lesznek fontosak – mint az oktatás, vagy a digitális fejlesztés, robotika. Ezekben viszont Magyarország nem áll jól, és nem fejleszt. Az uniós források most segítenek, de hosszú távon elszoktatják a vállalatokat attól, hogy a piacon próbáljanak megélni. (korábban Nagy Márton az MNB alelnöke is azt mondta a piaci finanszírozás a normális, nem az uniós pénz) Ráadásul nagyon nagy a korrupciós kockázatuk.
Húsz évig az volt a gond, hogy nincs tőke a magyar gazdaságban. Most van, ekkora forrásbőség sosem volt, most kiderült, hogy nem tudunk vele élni – mondta a szakember, aki szerint ha van tőke, más képességek válnak fontosabbá: a menedzsment képesség, a vállalkozóképesség, a megfelelő ötletek megléte. Úgy tűnik, ezek hiánya miatt Magyarország nem tudja kihasználni a lehetőségeket. Tehát elsősorban az oktatásra és a menedzsment képességek fejlesztésére kéne koncentrálni, hogy később potenciális vállalkozók tömegei érkezzenek.
Samu János szerint emellett az is fontos lenne, hogy tőke fronton is legyen fejlesztés. Rövid távú forrásokban valóban jól állunk, de hosszabb távú tőkebefektetésekben szükség lenne változásra, itt szűk a keresztmetszet.
A közönség megkérdezése alapján elsősorban az üzleti környezet javítására – stabilitás növelése, különadók kivezetése – (43%) és az oktatásba és egészségügybe való befektetésre (29%) lenne szükség ahhoz, hogy a magyar versenyképesség érdemben javuljon. Samu János ebben a kérdésben úgy vélekedett, hogy addig jó a versenyképesség javulása, amíg az érdemben szolgálja a termelékenységet, növeli az elkölthető jövedelmet a gazdaságban. Az, hogy mi ezt a külpiacra való nagy ráutaltságban valósítsuk meg, adottság, de akkor van hatása, ha a Magyarországra beruházó vállalatok szervesen be is épülnek a magyar gazdaságba. Ha a cégek klaszterben egymástól tanulva, fejlesztve, innoválva tudnak hatékonnyá válni, akkor lesz eredmény hosszú távon. Ha ez sikerül, akkor javulhat az ország termelékenysége is. Ennek egyik záloga, hogy akik idejönnek, ne csak összeszerelő üzemként tekintsenek ránk, hanem hozzáadott értéket várjanak. A hozzáadott érték többsége pedig az oktatásból és szellemi kapacitásból fakad, nem abból, hogy ki tud olcsón többet dolgozni – fogalmazott.
A versenyképesség növeléséhez strukturális problémákkal is szembe kell nézni – tette hozzá. Az, hogy összesen nagyjából 600 olyan cég van a magyar üzleti szektorban, amely nem kkv, vagyis legalább 15 milliárd forintos (50 millió eurós) árbevételt ér el azt jelenti, hogy kevés cég képes világszinten versenyezni. Az elaprózódott vállalatszerkezet az elemző szerint a nyitott gazdaságban problémát jelent. A tőkebevonás problémái miatt pedig, ha egy magyar cég elér egy bizonyos méretet sokszor inkább eladja magát, mert nem látja a lehetőséget a következő szinthez elegendő tőkebevonásra.
