A jegybankok mellett a kormányok is fontos szerepet játszanak majd a 2023-as makrogazdasági kilátások alakításában. Amint azt 2022-ben a brit költségvetési irányvonal és a politikai bizonytalanság okozta piaci kilengésekből láthattuk, a monetáris szigorítás és a rosszul megítélt költségvetési döntések kombinációi pénzügyi stabilitási kockázatokká fajulhatnak. Valójában az Egyesült Királyság nem az egyetlen olyan gazdaság, amely egyszerre néz szembe fiskális és monetáris politikai kihívásokkal, így lehet, hogy a szigetország csupán a szénbányába vitt és a gázmérgezésre időben figyelmeztető kanári szerepét töltötte most be.

„Figyelni fogjuk, hogy a Fed és más nagyobb jegybankok felismerik-e ezt az eshetőséget és az egyéb kockázatokat, és adott esetben enyhítik-e a szigorítást, mindaddig, amíg világosabbá nem válik a korábbi megszorítások hatása. Mindenesetre az infláció valószínűleg mérséklődni fog, de várakozásaink szerint csak apránként. Tény, hogy a dekarbonizációhoz, a deglobalizációhoz és a magas adósságszintek kezelésének folyamatához hasonló strukturális trendek az elkövetkező években valószínűleg fenntartják majd az inflációs nyomást”- teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Emiatt a jegybankok csak korlátozott mértékben lesznek képesek monetáris ösztönzőkkel támogatni a növekedést, ami rendszerváltozást jelent a nagy pénzügyi válság utáni dezinflációs korszakhoz képest, amikor a reálkamatlábakat (az inflációval korrigált kamatlábakat) a növekedés támogatása érdekében folyamatosan egyre negatívabb tartományba szorították. Az Egyesült Királyság kormányának közelmúltbeli költségvetési expanziós terveire adott piaci reakciók jól mutatják, hogy a politikai döntéshozóknak világszerte milyen nehézségekkel kell szembenézniük, amikor egyszerre próbálják támogatni a növekedést és visszaszorítani az inflációt.