Nem tartható fenn, hogy az állam rendkívül magas lakossági állampapír-prémiumokkal szívja ki a forrást a bankrendszerből
A következő kormány komoly kihívások előtt áll, ha teljesíteni akarja vállalásait, ezeknek ugyanis jelentős költségvetési terhe lesz. A Blochamps Capital szerint ugyanakkor Magyarországon nem forráshiány van, hanem közvetítési hiba.
Mit jelentenek az adózási és szabályozási változások a befektetők számára?
Merre tart az állampapírpiac?
Hogyan érdemes gondolkodni a hosszú távú megtakarításokról és az ingatlanbefektetésekről?
Klasszis Befektetői Klub
2026. szeptember 24., Budapest
A piacvezető privátbanki elemzőcég szerint ezért a következő kormánynak az alábbi pontok mentén kellene újragondolnia, milyen irányba akarja mozgatni a pénzügyi közvetítőrendszert, és milyen mederbe terelné a megtakarítási, hitelezési politikát.
1. A vagyonadó átgondolása
A Blochamps korábbi közleményeiben jelezte, hogy az 1 milliárd forintos értékhatárnál meghúzott vagyonadó több kárt okozhat a gazdaságnak, mint amennyi bevételt hoz, miközben a célzott hatást csak korlátozottan érné el – ráadásul az elmúlt másfél évtizedben a NER rendszerében extra jövedelemre szert tett új elitet a vártnál kevésbé érintené. A vagyonadó hosszútávon várt bevételi eredményei számos országban elmaradtak, miközben a vállalkozói szándékot jelentősen csökkentette, és az állami végrehajtói szervek költségvonzatát aránytalan mértékben növelte. Érdemes lenne más kárán okulnunk. A vagyonadó helyett hasznosabb lenne a tőkejövedelmek oldaláról megközelíteni a társadalmi adópolitikai kérdést. Átmeneti, 3–5 éves időtávon például indokolt lehetne egy olyan többlet-osztalékadó, amely az előző évi eredményt érdemben meghaladó osztalékkivonást terhelné. Ezt egészíthetné ki egy sávos örökösödési és ajándékozási adó, amely a vagyonátadást célzottabban érné el, mint egy nominális értékhatárhoz kötött vagyonadó.
2. Kiegyezés a bankrendszerrel: a pénzintézet újra közvetítsen, ne csak túléljen
A bankrendszert vissza kell engedni a saját szerepébe: ne az állam legyen egyszerre a legnagyobb forrás elszívó, a legnagyobb versenytárs a megtakarítási piacon és a hitelezés irányítója is egyúttal. Az önmagában kiindulópont, hogy egyetlen versenyorientált szektor, így a bankrendszer sem élhet az ösztönzött állami szereplőszám korlátozás Damoklész kardja alatt. A tranzakciós illetéket, az extraprofitadót és minden olyan terhet, amely a banki aktivitást, a kockázatvállalást és a versenyt gyengíti, rövid, előre kijelölt menetrend szerint ki kell vezetni. Már csak azért is, mert ezeket a terheket a bankrendszer végső soron áthárítja, vagyis jelenleg végül a lakosság és a vállalatok fizetik meg.
