3. A lakossági finanszírozás torz szerkezetét le kell bontani

Nem tartható fenn az a modell, amelyben az állam rendkívül magas lakossági állampapír-prémiumokkal szívja ki a forrást a bankrendszerből, miközben a megtakarítók többségének vagy nincs érdemi megtakarítása, vagy a konstrukciókhoz csak korlátozottan kapcsolódik. A Blochamps korábbi becslése szerint a lakossági állampapír-vagyon döntő része, mintegy 60 százaléka a vagyonos felső rétegeknél koncentrálódik, vagyis az extra hozam jelentős része nem a középréteget támogatja, hanem a már eleve jelentős pénzügyi vagyonnal rendelkezőket. Ha az állam olcsóbb belföldi finanszírozást akar, akkor nem a lakossági direkt értékesítési prémiumok további pumpálása a megoldás, hanem az, hogy az intézményi oldalon képződjön több hosszú pénz. Ez egyszerre csökkentené az állam finanszírozási költségét és helyreállítaná a banki versenyt a megtakarítási piacon.

4. A 10 ezer milliárd feletti „parkoló pénz” öngondoskodásra ösztönzése legyen kormányzati cél

A magyar gazdaság egyik legnagyobb pazarlása, hogy a háztartások hatalmas, alacsony hatékonysággal tartott pénzállományon ülnek. Rekordszinten van a 7.400 milliárd forintos készpénzállomány, a lakossági látra szóló- és folyószámlabetét-állomány, mely február végére 10.891,6 milliárd forintos csúcsra nőtt, ami 16,36 százalékos éves emelkedés.

A következő kormányzatnak célzott programokkal kellene érdekeltté tennie a bankokat abban, hogy a rövid, 1–6 hónapos lekötések, az automatikus megtakarítási programok és az egyszerű, alacsony belépési küszöbű konstrukciók tömegesen elérhetők legyenek. Első lépésben ilyen intézkedések, illetve az intézményi állampapír-állomány növekedése lehetne feltétele a bankadó és az extraprofitadó fokozatos csökkentésének. A jegybanki likviditáslekötő eszközök szerepének finomhangolásával – különösen a kvótás és célzott eszközök erősítésével – az MNB képes lehet a bankrendszer többletlikviditását nagyobb arányban a piaci közvetítés irányába terelni. Ez nem az alapvető jegybanki eszközök korlátozását jelenti, hanem azok szerkezetének olyan átalakítását, amely a hitelezést és a megtakarítások közvetítését ösztönzi.