5. 2026 után nem lehet tovább halogatni a nyugdíjrendszer átgondolását

Elképzelhetetlen, hogy 2026 után ne kezdődjön el nyílt beszéd a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságáról. Ennek egyik legkézenfekvőbb eszköze az öngondoskodás újra beemelése a kedvezményes cafeteria-elemek közé. A munkáltatói befizetések kedvezményes adózása egyszerre szolgálná a dolgozói lojalitás erősítését, a hosszú távú pénzügyi öngondoskodást és a jövőbeni állami teher csökkentését. Ez nemcsak társadalompolitikai, hanem finanszírozási kérdés is: ha az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári szektor intézményi forrásoldala nő, akkor ezek az intézmények egyre nagyobb arányban jelenhetnek meg a hosszú futamidejű állampapírok piacán. Mivel számukra hosszú távú befektetésről van szó, az államnak nem kell megfizetnie a direkt lakossági értékesítés magasabb kamatprémiumát. Vagyis az öngondoskodás ösztönzése olcsóbbá teheti az államadósság hazai finanszírozását és kiegyensúlyozottabb (hosszabb) lejárati szerkezetet biztosítana.

6. A növekedési fordulat kulcsa: több forrás a valódi vállalati gazdaságba

A pénzügyi rendszer csak akkor tölti be a szerepét, ha a megtakarításból beruházás, a betétből hitel, a pénzből termelékenység lesz. A vállalati oldalon ehhez van bázis: 2026 februárjában a nem pénzügyi vállalatok hitel/betét aránya 78,6 százalék volt, a kkv-hitelállomány pedig 2025 végén 6.926,8 milliárd forintot tett ki. Ennek megoszlása is beszédes: 2.502 milliárd a középvállalatoknál, 2.239 milliárd a kisvállalatoknál és 2.186 milliárd a mikrocégeknél.