A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint március 29-én mutatják be a 2019. januári keresetekre vonatkozó adatokat. Az újdonság nem csak az lesz, hogy a januári minimálbér-emelés hatásait most először láthatjuk a munkajövedelmek emelkedésében, hanem a korábbihoz képest új módszertan alapján készülnek el az átlagjövedelmi adatok.
2019-től már nem a bértömegből és a foglalkoztatottak számából számítják ki az átlagkeresetet, hanem közvetlenül a NAV számára beküldött havi egyéni bevallásokból. Ez az adatbázis pedig már tartalmazza az összes legális munkajövedelemmel rendelkező adatát, és nem csak az 5 fős és afeletti cégeknél dolgozókét.
Ez utóbbi a legfontosabb változás, hiszen olyan alkalmazottak is bekerülnek a „látómezőbe”, akikről eddig volt, de nem közölt adatot az állam. Érdemes megnézni, hogy kik ők.
A KSH adatközlése 2018-ban 2,8 millió alkalmazottra vonatkozott. Ennyien voltak, akik a közszférában vagy az 5 és afeletti létszámú vállalkozásoknál dolgoztak teljes munkaidőben. Ez a kör a 4,47 millió foglalkoztatottnak mindösszesen csupán a 63 százalékát jelenti.
Ebből a 2,8 millió alkalmazottból 1,9 millióan dolgoztak vállalkozásnál, mégpedig az 5 és nagyobb létszámú, összesen 95 ezer regisztrált gazdasági szervezetnél. Emellett azonban van további 1 millió 324 ezer (!) gazdasági szervezet, ahol legalább egy, de maximum négy alkalmazott van.
A KSH szerint 2018 decemberében az átlagkereset egy teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott esetében bruttó 360 ezer forint volt. Ez azonban csupán 2,8 millió foglalkoztatottra vonatkozott és nem – ahogy fentiekben levezettük – a 4,47 millió foglalkoztatottra (akik közül 4,25 millió mondja, hogy teljes munkaidőben dolgozik).
A kettő között tehát van mintegy 1,5 millió dolgozó (az összehasonlíthatóság kedvéért azokat vizsgáljuk, akik teljes munkaidőben dolgoznak). Ők abban a munkáltatói rétegben dolgoznak (mikrovállalkozások), ahol a legnagyobb a szürkefoglalkoztatás veszélye (fizetésük egy részét „zsebbe kapják”), ezáltal alacsonyabbak a bejelentett jövedelmek. Ebből következően ez a kör biztosan „lehúzza” az átlagjövedelmi adatokat.
Ebből az következik, hogy a KSH új adatközlése alapján már nem lesz igaz, hogy 2018 decemberében bruttó 360 ezer forint volt az átlagjövedelem, hanem ettől lényegesen kisebb. Ennek mértékét csak becsülni lehet.
A 2017-es adóbevallás alapján a munkaviszony utáni bérjövedelemmel rendelkezők száma 4 millió 260 ezer ember volt, akik havi átlagban bruttó 225 ezer forintot kerestek. Ebbe a körbe nemcsak a nyolc órában dolgozók számítottak bele, hanem mindenki, aki legalább egy forintot is kapott az év során munkaviszonya után.
A KSH szerint 2017-ben a közszférában, a nonprofit szektorban, valamint az 5 és afölötti létszámú vállalkozásokban dolgozóknál 282 ezer forint volt a havi átlagos bruttó jövedelem (nemcsak a teljes munkaidőben dolgozókat vettük ide, hanem a részmunkaidőben dolgozókat is). Ez az összeg 25 százalékkal magasabb, mint a NAV-adóbevallásból származó adat.
Fentiek alapján, feltételezésünk szerint tehát az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében nem bruttó 360 ezer forint lehetett, hanem csupán bruttó 290-300 ezer forint. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, kb. 220-228 ezer forint.
Március 29-én a KSH tehát adatokat fog közölni, és akkor azzal fogunk szembesülni, hogy a decemberi bruttó 360 ezer forintos átlagjövedelemhez képest kisebb lesz a januári átlagbér.Ez a módszertani váltás megmutatja majd, hogy amikor arról beszélünk, hogy mennyit keres egy magyar dolgozó, akkor eddig csak egy szűkebb körnek a jövedelmi viszonyait ismertük meg. Ez pedig tényszerűen jobban nézett ki, mint a teljes dolgozói társadalmat érintő „valóság”. Ennek a különbségnek az elmagyarázása megítélésünk szerint politikai feladat a kormánypártok és az ellenzék számára is.