Az Obama-adminisztráció egykori kulcsfigurája, a magyar származású Peter Orszag (aki a Költségvetési Hivatal vezetői tisztét töltötte be) és Jason Furman közös tanulmányukban azt állítják, hogy egyes vállalatok tízszer annyira nyereségesek, mint az iparági átlag, míg a '90-es években még az volt kirívó példa, ha egy vállalat háromszor jobban teljesített, mint a konkurencia nagy része. A vagyoni egyenlőtlenségeket is tovább élezi az egyre nagyobb és nagyobb vállalatok létrejötte, mert mind nagyobb profitok összpontosulnak kevesebb szereplő kezében. A két közgazdász a University of South California professzoraiként jelentették meg tanulmányukat, melyben azt állítják, 2013-ban az amerikai iparágak egyharmadában kevés szereplős erőkoncentráció valósult meg, míg 1996-ban csak a szektorok negyedéről lehetett ezt elmondani, állítja a The Wall Street Journal.
(fotó: freeimages.com)
Amerika hagyományosan érzékeny a monopóliumok kialakulására, a trösztellenes-törvények már évtizedekkel ezelőtt is lecsaptak a mogulok egy-egy iparágon belüli egyeduralmi törekvéseire. Orszag és Furman úgy látják, az elmúlt években a washingtoni szabályozó szervezetek túl sok fúziót hagytak jóvá, főleg a republikánus kormányok és a politikai spektrumon konzervatív elkötelezettségűként ismert bírók.
Ahol kevés a versenytárs, a piacvezető cégek könnyen emelhetik áraikat, anélkül, hogy ezzel elriasztanák a fogyasztókat, mert azoknak nincs sok alternatívájuk, nem tudnak hová menni. Arról nem is beszélve, hogy a kartellezés, az árak vagy a termelési mennyiség közös lefixálása is könnyebb, ha kevesebb nagy piaci szereplő van a porondon. A beszállítók sarokba szorítása, kedvezőtlen feltételek diktálása szintén könnyebb, ha nyeregben van egy nagyvállalat és nem fenyegeti pozícióját egy hasonló erejű rivális, mely elhappolhatja a szerződéses partnereket.
A startupok is szenvednek ettől
Az óriáscégek dominanciája megnehezíti a start-upok belépését egy-egy ágazatba, vagy szektorba. Erre utal az az adat, hogy az 1970-es évek óta folyamatosan csökken az új alapítású cégek száma. 2013-ban csak 10,2 százalékkal bővült a cégek listája, míg 1977-ben ez az arány 17,1 % volt. A szerzőpáros azt szeretné látni, ha a szabályozószervek nemcsak azt mérlegelnék, egy-egy fúzió esélyt adhat arra, hogy a nagyobbá váló cég könnyebben emelhesse az árait, retorziók nélkül, hanem azt is megvizsgálná, vajon az egyesülés tágabb értelemben is árt vagy használ-e közérdeknek.
Konfúzió: 1 + 1 = -1?
Szinte minden fúzió bírósági perek lavináját vonja magával: 2014-ben például a cégegyesülések 95 százaléka eredményezett jogi keresetet. 2015-ben viszont változás állt be, derült ki Matthew D. Cain, az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) munkatársának statisztikáiból. Egy delaware-i bíróság elkezdte agresszíven elutasítani a fúziókat övező kereseteket.
Delaware-ben 2010-ben limitálni kezdték a sok-régiós ügyek számát. A cégek az alapító okirat-módosításba belefoglalták, hol kell tárgyaltatniuk a peres ügyeiket, s delaware-i tárgyalást tettek kötelezővé. Közel 1000 társaságról van szó, írta a The New York Times. (Megjegyzendő: Delaware azért fontos állam, mert voltaképpen Amerikán belüli adóparadicsom. Sok multi ezért ide teszi saját és leányvállalatai székhelyét. Az amerikai cégek mintegy fele(!) itt van bejegyezve, de főhadiszállásuk másutt van.)
Ez behatárolta a felperesek mozgásterét, hogy azzal trükközhessenek, a sok illetékes bíró közül melyik és hol ad helyt kérelmeiknek. Ezután már könnyű volt a delaware-i bíróságoknak szigorúan visszautasítgatni a keresetek nagy hányadát. A sok-régiós ügyletek 2014-ben már csak a fúziós keresetek 23,4 százalékát tették ki, ami fele a 2012-es mennyiségnek.
