Százaból egy új Nógrádban
Az új lakások iránti csekély igény finoman jelzi, ha a gazdaságfejlesztés elmaradása, vagy a fejlesztési centrumoktól való túl nagy távolság szinte feloldhatatlan problémákat okoz. Nógrádot, ahol száz lakott lakásból mindössze egy épült 2010 után, mindkét említett ok sújtja. Csak kevéssel jobb a helyzet Békésben (1,4 százalék) és Borsodban (1,5 százalék). Ugyancsak nem éri el a megújulási ráta még a 2 százalékot sem Jász-Nagykun-Szolnokban (1,7 százalék), amely, mint Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője emlékeztet, ott van két nagy fejlesztési központ, Budapest és Debrecen között, de egyaránt távol mindkettőtől. Tolna (1,8 százalék) ugyancsak kiesik a gazdasági vérkeringésből, ennek ellensúlyozására nem elegendő egyetlen meghatározó ipari létesítmény, a Paksi Atomerőmű sem.
Ha Budapestet nem vesszük számításba, az összeírás akkor is azt mutatja, hogy 2010 után elsősorban városi lakásokat (72 százalék) kerestek az újba költözők. Ám az egyes vármegyék abban is számottevő különbségeket mutatnak, hogy milyen település típusokra volt jellemző az új otthonok építése. E szempontból az egyik végletet Nógrád vármegye jelenti, ahol – egyedüliként – az új lakások többsége (59,9 százalék) községekben épült. Ezt az arányt legjobban Győr-Moson-Sopron (44,8 százalék), Zala (39,8 százalék) és Fejér (39,4 százalék) közelítette meg, míg a sort Békés (8,1 százalék) zárta, ahol a lakásállomány megújulása szinte csak a városokra szűkült. Valkó Dávid szerint több tényező alakíthatta ezeket a tendenciákat. A településszerkezeti adottságok mellett felismerhető például a csok-kedvezmények hatása, de ezen felül az is hathatott, hogy az ország keleti részében, a kevésbé prosperáló területeken inkább a városba költözés ígér bővebb lehetőségeket a munkavállalók számára. A nyugati, jól fejlődő régiókban erőteljesebben megjelent az agglomerációs kiköltözés, aminek lehet oka a városi lakásárak túlzott elszaladása, de akár a nyugodtabb, egészségesebb lakókörnyezet keresése is.
