Vannak, akik úgy vélik: a rendszer alapjaiban tökéletlen, Európa vezető gazdaságait leszámítva a közös fizetőeszköz bevezetése ártott a gazdaságoknak. (Londoni pénzügyi elemzők prognózisa szerint "99 százalék", hogy a valutaunió előbb-utóbb szétesik, és a folyamat nagy valószínűséggel az idén megkezdődik.) Dr. Artner Annamária szerint az egyes országokban az árak és bérek konvergenciája a várakozások ellenére sem valósult meg, a perifériák felzárkózása sem következett be, sőt a felzárkózók növekedési üteme is megtorpant. A közös fizetőeszköz reálértéke az egyes országokban mind jobban eltért egymástól, és a gyengébb gazdaságú országokban az alacsony reálkamatok az állampolgárok jelentős eladósodásához vezettek. Ha nincs a közös pénz, a bajba jutott állomok minden felelőtlenségükkel együtt sem lennének ma ennyire rossz helyzetben - mondta a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a Budapesti Gazdasági Főiskolán (BGF) tartott pódiumbeszélgetésen.
Róna Péter is úgy látja, az euró bevezetése elhamarkodott lépés volt, hiányzott a politikai szervezet, amely a tagállamok konvergenciájához vezetett volna. Az euró nélkülözi azt a jogi talapzatot, amely egy valuta fennmaradását biztosítja, szögezte le előadásában a közgazdász. Szerinte az 1999 óta zajló gazdasági folyamatok azt mutatják, hogy eltérő fejlettségű országokat nem lehet optimális valutaövezetben integrálni, többek között azért sem, mivel nem lehet ideális ugyanaz az alapkamat a lassuló vagy a dinamikusan fejlődő országokban.
Dr. Szemlér Tamás is úgy látja, hogy a gondok már az euró bevezetésének pillanatában kódolva voltak, ráadásul még a korlátokon belül meglévő lehetőségeket sem használták ki a halmozódásuk elkerülésére. A 2000-es évek elejét nagyfokú rugalmasság jellemezte, 2005 márciusában pedig intézményesültek az engedmények. A 2008-as válságot követően 2010-ben már mindenki számára világos, hogy az adósságválság működésképtelenné teszi a valutaövezetet. Az egyetlen megoldás a gazdasági kormányzás lehet. Valójában ugyanez volt a dilemma az induláskor is - mutatott rá az ICEG tudományos főmunkatársa.
A 2011. december 9-én elfogadott paktum jó irányba tereli az eurózónát, még ha a rendszer tökéletlenségén nem is változtat. Azt azonban nem tudni, hogy sikerül-e a közös fizetőeszköz hitelességét hosszabb távon biztosítani. Ráadásul a gazdasági mellett pszichológiai és politikai dimenziója is van a problémának. Nagy-Britannia, úgy tűnik, nem írja alá a paktumot, így az kormányközi megállapodásként és nem közös jogként léphet életbe. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottságnak nem lesz joga eljárni a szabályokat be nem tartókkal szemben, csak figyelmeztethet. Ennek ellenére Rácz Margit szerint elindulhat a fiskális mélyülés, amely a bérek, adók és kötvényhozamok összehangolását eredményezheti hosszabb távon.
