Az árszabályozás szűkebb értelemben az állami árpolitika azon része, amely az árak alakítására, befolyásolására irányuló állami szabályozó eszközöket foglalja magában. Körébe tartoznak mindazon intézkedések, amelyekkel az állam befolyásolja az egyes árak, az árarányok és általános árszínvonal alakítását.
Árszabályozás alatt a piaci árak állami befolyásolását, vagy meghatározását értjük. Az árszabályozás piacgazdasági körülmények között rendszerint olyan piacokon alkalmazott eszköz, ahol a keresleti és a kínálati oldal közül valamelyik jelentős erőfölényre tesz szert, ekkor ugyanis nem valósul meg szabad verseny. A monopóliumok esetében fordul elő a leggyakrabban az erőfölény. Az árszabályozásnak két módszere is kialakult. Egyik esetében közvetlenül az árakra irányul a szabályozás, mint például a vasút esetében. A másik módszer esetében az adott vállalat profitjára irányul a szabályozás, amely csak közvetetten van hatással az árakra (például a víz- és csatornaszolgáltatás esetében).
A rendszerváltás előtt többé-kevésbé korlátozva volt a szabad piaci verseny, így tulajdonképpen az árak felfoghatóak hatóságilag szabályozott árnak is. Ma az árszabályozásról az 1990. évi LXXXVII. törvény rendelkezik.
A Tesla “rezsicsökkentése” 3500 dollárba, vagyis 953 ezer forintba kerül és forradalmasítja a megújuló energiák használatát: a Tesla Energy akkuja háztartások, irodák és a garázsban álló autók ellátására is alkalmas, s segít leválni a központi hálózatról. Itt olvashat róla bővebben.
A piacgazdaságban az árszabályozás célja általában az, hogy egy hipotetikus versenypiac árait (a határköltséggel egyező árat) hozzanak létre. Ilyenkor a fogyasztók jóléte olyan, mintha az eladók versenyben volnának a vásárlóerejükért. Az árszabályozás lehet közvetlenül az árakra irányuló (például árplafon-szabályozás) vagy az erőfölényes cégek profitjára, és így közvetetten az árakra irányuló (például tőkemegtérülés maximálása). Magyarországon a hírközlési és pályavasúti szolgáltatások esetében az előbbi, az energetika, víz- és csatornaszolgáltatások esetében az utóbbi modell terjedt el.
Még mindig indokolt?
Az Európai Unió energiapolitikájával szemben 2014 őszén az árszabályozás kérdését érintve úgy érvelt a rezsicsökkentés mellett az energiatanács ülésén Kovács Pál ,a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, hogy jelen helyzetben Magyarország indokoltnak tartja az árszabályozás fenntartását – írja a bruxinfo.hu.
Kovács Pál a nyilvános vitán elhangzott rövid felszólalásában hangsúlyozta, hogy a belső energiapiac nem vezetett automatikusan a fogyasztói árak csökkenéséhez, annak hatásai csak hosszabb távon, ráadásul tagállamonként eltérő módon jelentkezhetnek. A magyar kormány képviselője szerint ebből az következik, hogy a további piaci liberalizációnak a tagállami sajátosságoktól kell függenie. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon az uniós szabályokkal összhangban végrehajtott piacnyitás dacára növekedett a villamos energia és a földgáz kiskereskedelmi ára, és ezért a kormánynak – indoklása szerint – egyetemes szolgáltatási rendszert kellett létrehoznia, az árszabályozás eszközéhez nyúlva.
A kkv-k esetében a piaci intézi inkább a rezsicsökkentést.
Miért fontos?
Az árszabályozás elve nem társadalompolitikai korrekciók érvényesítése az áruviszonyokkal szemben, inkább a monopolhelyzetekkel való visszaélés megelőzésére irányul. A hálózatos szolgáltatások körében a díjmegállapítás problémái jóval túlmutatnak a piacon általános monopóliumos dömpingárak kérdéskörén. A díjban el kell ismerni a költségeket, beleértve a rendes felújítást valamint az elismert nyereséghányadot. A modernebb ármegállapítási technikák mozgásteret hagynak a szolgáltatónak és különböző belső ösztönzési mechanizmusokat működtetnek, ami a vállalkozót, valamint a fogyasztót egyaránt az ésszerű takarékosságra és gazdaságos energia-felhasználásra ösztönzi. Az önkényesen alacsony vagy kedvezményes díj a szolgáltatás összeomlásához vezet, már akár középtávon is. A diktáltan magas ár pedig a kiszolgáltatott fogyasztókat lehetetleníti el.
