Az IMF mozgósítható készleteinek emelése vált a Londonhoz közeli Horsham kisvárosban rendezett értekezlet egyik fő napirendi pontjává, miután már a találkozó előtt világossá vált, hogy a másik fő kérdésről, a költségvetési gazdaságélénkítő programok mértékéről és összehangolásáról most nem várható közös álláspont. Az Európai Unió tagjai - elsősorban is a maastrichti stabilitási előírások által kötött euróövezeti tagállamok - nem kívánják ugyanis olyan mértékűre felduzzasztani államháztartási hiányaikat, mint például a további jelentős központi serkentő programokat szorgalmazó Egyesült Államok. Nagy londoni elemző házak súlyos deficiteket jósolnak az amerikai és a brit költségvetésben egyaránt.
Angela Merkel német kancellár, aki a G20-értekezlettel egy időben tett rövid látogatást Londonban Gordon Brown brit kormányfőnél, a szombati tárgyalás után tartott közös sajtóértekezleten cáfolta, hogy Németország nem hajlandó gazdaságélénkítő lépésekre. Merkel kiemelte: a német kormány 2009-2010-re a hazai össztermék-érték (GDP) összesen 4,2 százalékának megfelelő serkentő programokat hagyott jóvá. A szociális ellátás különbségei miatt nem is hasonlíthatók feltétlenül össze az amerikai és az európai élénkítő programok számai.
Brown a Downing Street-i sajtóértekezleten kijelentette: a történelemben példátlan az a gazdaságösztönző intézkedéscsomag, amelye a világ országai eddig életbe léptettek.
750 milliárd dollár
A G20-szakminiszterek szombati értekezletéről kiszivárgott, egyelőre részletek nélküli értesülések szerint abban viszont sikerült közös álláspontra jutni, hogy "komoly mértékben" növelni kell az IMF pénztartalékát. Tim Geithner amerikai pénzügyminiszter azzal a javaslattal érkezett a horshami értekezletre, hogy háromszorozzák meg, vagyis emeljék 750 milliárd dollárra a valutaalap folyósítható készleteit. Az EU eredetileg 500 milliárd dolláros IMF-keretet támogatott, amelyhez - Japánhoz hasonlóan - 100 milliárd dolláros kölcsönnel lenne hajlandó hozzájárulni.
A súlyos recesszióba került fejlett ipari térség ugyanakkor jelentős hozzájárulást várna a nagy tartalékokkal bíró feltörekvő országoktól, elsősorban is a négy legnagyobbtól, az angol rövidítéssel BRIC-csoportnak nevezett Brazíliától, Oroszországtól, Indiától és Kínától. A négy ország szakminiszterei a horshami értekezlet előtt külön megbeszélést tartottak, amely után közölték: a Négyek, mielőtt megnyitnák pénztárcáikat, először az IMF-en belüli szavazati jogok átrendezését, vagyis a nagy feltörekvő gazdaságok befolyásának növelését szeretnék látni.
