A tavalyi évet a gazdasági fundamentumokat tekintve viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott időszaknak könyvelhetjük el Magyarországról nézve, annak ellenére, hogy 2018-ban számos, előre nem látott fordulat történt. Ugyanakkor több olyan régóta velünk lévő tényező is változóban van, aminek köszönhetően jól teljesített a világgazdaság az elmúlt években – véli Barlai Róbert, az OTP Treasury regionális igazgatója legújabb LinkedIn bejegyzésében.
Kezd meginogni az amerikai és az európai gazdaság várható teljesítményébe vetett bizalom, érezhetően magas szintre emelkedtek a dollárhozamok, miközben a jegybankok 2019-re várhatóan véget vetnek a globális likviditás egy évtizedes bővülésének. Emiatt a részvénypiacokon érezhető volt egyfajta elbizonytalanodás, és a több éve tartó tőzsdei emelkedés átváltott egy volatilis, de alapvetően oldalazó jellegű mozgásba, sőt, a nagyobb tőzsdeindexek érdemi veszteséggel zárták a 2018-as évet.
Jelentősen lassult az eurózóna gazdasága, a GDP éves bővülése 2,5-2,7 százalékról 1,5-2 százalékra, ha pedig a
A fejlett országok növekedése várhatóan lassul, de jelentősek a negatív kockázatok, így nem lehet kizárni a lehetőségét egy nagyobb részvénypiaci korrekciónak sem a fejlett piacokon, sem a hazai parketten. Mindenesetre a növekvés megtorpanása olyan új tendencia, ami az idei évre is számos kérdőjelet vetít előre. Ráadásul több olyan jelentős világgazdasági kockázat is jelen van, melyek realizálódása teljesen felülírhatja a korábbi elképzeléseket.
Fékezőben az amerikai és az európai gazdasági növekedés
Az Egyesült Államok gazdasága közel tíz éve folyamatosan bővül, ez az ország gazdaságtörténetének eddigi leghosszabb növekedési szakasza, azonban az elemzők szerint a növekedési ciklus lassan a végéhez közeledik. Abban a kevéssé valószínű esetben, amennyiben az amerikai gazdaság már idén recesszióba süllyed, az Egyesült Államok különösen nehéz gazdasági helyzetben találná magát. Többek között amiatt a 2018-as adócsökkentés miatt, amely ugyan pillanatnyi lökést adott a gazdaságnak, de a költségvetési hiányt mostanra jócskán megnövelte. Az amerikai gazdaság esetleges recessziója mindenképpen az év fő kockázati tényezőjét jelenti – noha 2019 második felénél előbb nem várható a realizálódása, még valószínűbb, hogy csak 2020-ban következik be.
A kiváló 2017-es év után 2018-ban az első félévben kissé, a másodikban erősen befékezett az európai és
Olasz válság kilátásban
Egyszerre többféle kockázatot is magában hordoz az olasz gazdaság. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a GDP 132 százalékára rúgó államadósság, a tetemes költségvetési hiány és mindemellett a meglehetősen euroszkeptikus új kormányzat együttes jelenléte miatt az elemzők többsége egyre inkább tart attól, hogy az olasz helyzetből egy új, a görögországinál is nagyobb válság alakulhat ki. Nagy kérdés, hogy a kötvényhozamok esetleges gyors emelkedése esetén az olasz államkincstár fizetőképes marad-e, s amennyiben nem, közbelép-e az Európai Központi Bank. A felek közötti viszony feszült, miután az olasz kormány költségvetési hiány megoldására tett javaslatát az Európai Bizottság túl kockázatosnak értékelte, és első ízben történt meg, hogy egy uniós tagállam költségvetését elutasította. Ugyan azóta megállapodás született, és így a problémát elnapolták, hosszú távon azonban komoly kockázatot jelent az olasz gazdaság fenntarthatatlan működése, a lassú növekedés és a meglehetősen törékeny bankrendszer.
A török gazdaság recessziója
A 2018-as év recessziója és devizaválsága után egyfajta stabilizálódás látszik a török pénzpiacokon. A reálgazdaságban azonban csak most indul a recesszió, aminek az első jele a kiskereskedelmi forgalom (–7,5%), az építési engedélyek (–75%) és az autóeladások (–60/80%) gyors és jelentős zuhanása. Kérdés, hogy mekkora lesz a végén a recesszió, és hogyan állja majd a sarat a török költségvetés és a bankrendszer. Az első sokk elültével lecsillapodtak a kedélyek, és gyengült a török folyamatok hatása a hazai pénzpiacra, de a líra esetleges újabb gyengülése eladási nyomást helyezhet a forintra is. Mivel Törökország geopolitikailag is jelentős szereplő, a török gazdaság sorsának alakulása több területen hatással lehet a kelet-európai régió országaiban, például az építőiparban vagy a kereskedelemben.
Kínai hitelkockázat és a kereskedelmi háború
A kínai gazdasági modell fenntarthatósága az elemzők szerint régóta kérdéses. A bankrendszer és az
Brexit, vagy nem Brexit
Továbbra sem látható tisztán, hogy milyen formában fog végbemenni az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból. Mindenesetre az elemzők globális szinten nem tartják végzetesnek a piaci következményeket, tehát – legalábbis a világgazdaság egészét tekintve – 2019-ben a brit helyzet nem tartozik a legjelentősebb kockázatok körébe. Érdemes azonban nyitva tartani a szemünket, és figyelemmel kísérni az elkövetkező napok, hetek eseményeit.
Európai parlamenti választások
A májusban esedékes európai parlamenti választások tétje az európai politika jövőbeli irányainak kijelölése. A fő kérdés, hogy az integrációszkeptikus, unióellenes szárny erősödik-e meg, vagy pedig megmarad a mélyebb integráció híveinek ideológiai túlsúlya. A választások okozhatnak meglepetéseket, már csak azért is, mert gyakran a regnáló kormányzatokkal szembeni protestszavazatok határozzák meg az egyes tagállamok képviselői összetételét.
Kiderülnek az új uniós költségvetési ciklus számai
Az európai döntéshozóknak idén kell meghozni a döntést a 2020-szal kezdődő újabb hétéves európai uniós költségvetésről, ami inkább hosszú távú kihatásai miatt lesz fontos. Az uniós források számos tagországban, köztük Magyarországon is fontos szerepet játszanak a gazdasági növekedés alakulásában. Éppen ezért az érintett tagországok számára kritikus kérdés lehet, hogy miként alakul majd a felhasználható pénzek nagysága. Magyarország két okból is az eddiginél kevesebb forrásra számíthat. Egyrészt a magyar GDP szintje közelít az európai átlaghoz, ami automatikusan a támogatások mértékének csökkenését vonja maga után. Másrészt, amennyiben a brit kilépés realizálódik, a teljes uniós költségvetés összege ennek megfelelően csökkenni fog. Végül a magyar kormány és az unió jelenlegi viszonya is a korábbinál rosszabb alkupozíciót feltételez.