A hazai vállalkozások exportjának segítésére hivatott két intézmény, a Magyar Export-Import Bank (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) május elején - húsz évvel a hazai piaci alapú exportfinanszírozás létrehozása után - újra a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alá került, miután a parlament 218 igen és 47 nem szavazattal elfogadta az erről rendelkező törvénymódosításokat. Korábban a két intézmény többségi tulajdonosa az ugyancsak állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt, és a pénzintézet gyakorolta a magyar állam tulajdonosi jogait is. Nyíri Iván, az exportfinanszírozás szakértője, a két intézmény volt vezérigazgatója szerint ez a „vissza-származtatás" perspektivikus, nagyon fontos lépés, és most már a minisztériumon áll, hogy az Eximbank és a Mehib valóban hasznos legyen a külgazdasági szféra, főleg a kis- és közepes vállalkozások számára.
- Miért tartja rossz megoldásnak azt, hogy az exporthitel-biztosító és az Eximbank az MFB fennhatósága alatt működött, hiszen korábban is és most is az állam a tulajdonos?
Fotó: PP/Fényes Gábor
- Súlyos hiba volt, ilyen exportfinanszírozási megoldás a világon sehol nincs. Van, ahol a kongresszus alá tartozik, mint Amerikában, van, ahol a pénzügyminisztérium alá, mint Ausztriában, és jó az a megoldás is, ami Magyarországon működött a kilencvenes években, amikor az intézménypáros a jegybank, a külgazdaságért felelős miniszter és a Pénzügyminisztérium közös felügyelete alá tartozott. Az viszont megöli az exportfinanszírozást, ha egy másik pénzintézet alá tolják be, amellyel szemben ráadásul még profitelvárások is vannak.
- Egy állami pénzintézet, mint amilyen az Eximbank és a Mehib, miért ne működne piaci elvek alapján, mint a kereskedelmi bankok?
- Az eximbankok és az exporthitel-biztosítók nem profitorientált intézmények. Az exportfinanszírozás ugyanis speciális, a politika és az üzlet határvonalán húzódó tevékenység. Az exporthitel-intézmények - ez lehet export-import bank, exporthitel-biztosító, exportgarancia intézet - vezetőivel szemben az az elsődleges elvárás, hogy bizonyos határok között és előre megfontolt, szabályozott pénzügyi áldozatok árán - mert mindennek van költsége - hassanak oda, hogy az ország exportja évente megfelelő százalékkal növekedjen, és az intézmények pénzügyi ereje a kivitel minél nagyobb részét fedje le. Ha egy exporthitel-intézet jelentősebb nyereséget mutat ki, akkor ott komoly vizsgálatot kell lefolytatni, mert nem tölti be a feladatát. Persze a hitel itt is úgy működik, hogy a bank kihelyezi, majd visszakapja a pénzét. De az exporthoz kapcsolódóan. Ezeknek az intézményeknek az a feladata, hogy működjön az export, lefedjék a kockázatokat, kedvező beruházási hiteleket nyújtsanak exportkapacitások létrehozására, meg kedvező kamatozású, a gyártási időszakra szóló forgóeszközhitelt, emellett a vevőknek - vagy a vevői bankoknak - megfelelő árazású vevőhiteleket biztosítsanak, hogy azok a magyar árukat meg tudják vásárolni. A kereskedelmi bankoknak nem feladata kedvező kamatú finanszírozás nyújtása, sem az exporthoz kapcsolódó kockázatok bevállalása, az ő feladatuk a betétesek pénzének a megfelelő kezelése, vagyis a profittermelés.
a kkv-kat kell segítenie,
ők a célcsoport.
- Van-e célcsoportja az állami exportfinanszírozásnak, van-e esélyük a kis és közepes cégeknek, hogy beszálljanak a forrásokért folyó versenybe?
- Ma Magyarországon az exportteljesítmény több mint 80 százalékát
a multik és vegyes vállalatok adják. Ez azt jelenti, hogy a magyar tulajdonú cégek által előállított export 10-15 milliárd euró körül van. Ez ma a magyar exportfinanszírozás piaca. A kilencvenes évek végén a két intézmény a magyar export három-három és fél százalékát fedte le, ma ez a mutató körülbelül egy százalék. Ez rendkívül alacsony arány. A sikeres működéshez ugyanis jó struktúra és megfelelő tőkeellátottság is kell, és sajnos, ma már azok a szakemberek is hiányoznak, akik még láttak valóban jól működő exportfinanszírozást, amikor nem a profit gyártása volt a cél, hanem a profit gyártatása az exportőrökkel. Ha Magyarországon nem ügyfél-, hanem ügyletfinanszírozás működne, akkor jelentős növekedést lehetne elérni, és ki lehetne csalogatni a nemzetgazdaságban benne rejlő úgynevezett látens exportot, ami ma körülbelül 30-35 milliárd euró lehet. Az Eximbanknak és az exporthitel-biztosítónak a kkv-kat kell segítenie, ők a célcsoport. A nagy cégek hozzá tudnak jutni olyan finanszírozáshoz a kereskedelmi banki szférában, amilyenre a kkv-knak esélyük sincs. De a nagy cég sem tud ilyet kapni, ha kockázatos piacokra exportál. Tehát neki is szüksége lehet az exporthitel-biztosító biztosítási hátterére vagy az Eximbank garanciahátterére.
- A kisebb cégek mely piacokat célozhatják meg siker reményében?
- Az elsődleges célpiacok a szomszédos országok, mert itt lehet a leggyorsabban és a leghatékonyabban biztosítani a normális megtérülést, és a leghatékonyabban működtetni az intézmények eszközeit. Kelet-Közép-Európában a magyar termékeket még ismerik, a komparatív előnyöket is itt tudjuk a legjobban kihasználni. Intézményi oldalról a HITA tud segíteni. Nagyon jó megoldás, hogy ez a szervezet is a nemzetgazdasági tárcához tartozik, és az is nagyon jó, hogy mindez benne van a külgazdasági stratégiában.
- Mi lesz a szerepük a kereskedőházaknak, amelyeknek szintén fontos feladatot szán a stratégia, és mi várható tőlük?
- A kkv-k nem ismerik más országok jogrendjét, a kereskedelmi szokásokat, az ottani bankokat, nincs naprakész, megbízható információjuk a külpiaci vevőkről, így nem is tudnak sikeres exportőrök lenni. A kereskedőház - mint régen a külkereskedelmi vállalatok - össze tudja gyűjteni azokat a kis- és középvállalkozókat, akik egy iparágat képviselnek, és így sokkal sikeresebben képes fellépni a külső piacokon. Kedvezőbb árakat tud elérni, ezáltal a profitot is növelni tudja. Emellett, ha ott az állami kontrollt a kereskedőházak mögött, akkor a mezőgazdaságból ismert anomáliák - hogy a termelőnél minimális a haszon, a nagy profit pedig a kereskedőknél csapódik le, ami lépésről lépésre tönkreteszi a termelőket - elkerülhetők. Egy ország exportteljesítményében nem feltétlenül jó, ha csak a farkastörvények érvényesülnek. De ahogyan az exportfinanszírozás megújításától, a kereskedőházaktól sem szabad gyors eredményeket várni. Majd három-négy év múlva lehet az első reális értékeléseket elkészíteni.
- A hazai kkv-k ma a talpon maradásért küzdenek, fogytán az erejük. Érdemes-e ilyen körülmények között megpróbálkozniuk az exporttal?
- Ha belül nem tudunk piacot növelni, akkor csak a külpiac marad. És hogyan tudunk oda jutni? Jó külpiaci struktúrát kell fölállítani: jól működő exportfinanszírozás kell megfelelő tőkeellátottsággal, kereskedőházak, amelyek összegyűjtik a kis- és közepes vállalkozások termékeit, és kiviszik a külpiacra, ahol hatékonyabban tudják képviselni a kkv-kat. Emellett persze kell megfelelő árfolyam, megfelelő adózási és finanszírozási rendszer, hogy a súly ne a kereskedelmi bankokon legyen, amelyeknek nem feladatuk az olcsó finanszírozás, a támogatás, a biztosítás, a garancia - ez nem az ő ügyük. Ez állami ügy.
