Adódik az első kérdés: hogyan lehet egy alap változó piaci környezetben tartósan sikeres, tudja immár nyolcadszorra is meggyőzni a szakmát, hogy ő a legjobb?
Azt hiszem, az különböztet meg minket a többi hazai alapkezelőtől, hogy nálunk van egy dedikált csapat a nyersanyagokra, azokat ugyanolyan eszközosztályként kezeljük, mint például a részvényeket vagy a kötvényeket. A munkámat egy nyersanyagpiaci elemző is segíti, akinek köszönhetően valamennyi nyersanyagban – még a legkisebbekben is – naprakészek tudunk lenni. Mind rövid-, mind hosszútávra van egy elképzelésünk az adott piacról, miközben természetesen folyamatosan figyeljük az árfolyammozgást is, ez utóbbit illetően technikai szempontból is teljesen felkészültek vagyunk. Ez teszi lehetővé, hogy aktívan és gyorsan tudjunk reagálni a nyersanyagpiaci változásokra.
Az orosz-ukrán háború kitörésénél is sikerült hamar lépniük?
Azt lehet mondani, hogy igen. Néhány óra leforgása alatt, vagyis, mire a befektetők többsége felébredt, mi már úgymond háborús üzemmódba állítottuk át az alapot. Természetesen az azt megelőző napokban már készültünk erre, noha mi is abban bíztunk, hogy elkerülhető lesz a katonai konfliktus. Pontosan tudtuk, melyek azok a nyersanyagok, amelyek a legérzékenyebben reagálhatnak a háború kitörésére, melyek azok, amelyekbe gyorsan át kell pozicionálni magunkat, illetve melyek azok, amelyek rövid-, vagy középtávon a leginkább kitettek lehetnek a harcoknak.
Mondana példákat?
Az olajpiac már a háború előtt is meglehetősen nagy emelkedésen esett át, s mivel – mint említettem – arra számítottunk, hogy elkerülhető a konfliktus, nem volt vételi kitettségünk. Ezért amikor mégis kitört a háború, azonnal, már február 24-én hajnalban vételi megbízásokat adtunk.
Ugyanígy tettünk a palládiummal, melyben egyáltalán nem volt pozíciónk. Ennek a fémnek kicsi a piaca, nagyon sokat tud mozogni, az egyik leginkább Oroszországtól vezérelt szegmens, hiszen a palládiumtermelés legnagyobb része oda koncentrálódik. Emiatt azt feltételeztük, hogy e fém árfolyama nagyot ugorhat. Ez így is történt, még ha érdekes módon nem is az első napokban indult meg az emelkedés, csak később, igaz, akkor már robbanásszerűen.
De a többi nemesfémben, jelesül az aranyban és az ezüstben, valamint a rézben és a földgázban is alulpozicionáltak voltunk a háború kitörésekor, ezeket is azonnal venni kezdtük.
Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a háború tulajdonképpen csak ráerősített az aktuális folyamatokra. Sok nyersanyagból, nemcsak az előbb említettekből, hanem például az alumíniumból most strukturális szűkösség alakult ki, magyarul, a keresletet nem elégítette ki a kínálat. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagok piacán nem voltak igazán hosszútávú projektek, befektetések, ez már a Covid utáni fellendülésben is látszott. Ezen a helyzeten csak tovább rontott a háború, s a kínálatszűke miatt mehetett végbe ekkora árfolyamemelkedés.
S mit hozhat a jövő?
A mostani helyzet sajátossága, hogy sok nyersanyag ára – nemcsak az olajé, hanem a mezőgazdasági terményeké is – már a háború előtti szinteken van. Ennek fő oka, hogy egyrészt a nyersanyagellátásban csak átmeneti kiesések voltak egyelőre, másrészt pedig a háború hatására globális szinten tovább emelkedett az infláció, ami természetesen a nyersanyagpiacokon is éreztette a hatását. A magas árak láttán elkezdett csökkenni a kereslet, amire csak ráerősített, hogy a jegybankok egyre erőteljesebb szigorításba fogtak, az ugyanis fékezi a gazdasági növekedést. Mindez végső soron a nyersanyagárak mérséklődéséhez vezetett.
Emiatt most meglehetősen bonyolult a helyzet. Külön-külön kell értékelni az egyes eszközöket, mivel szinte mindegyikre mások a várakozások.
Akkor arra kérem, tegyük ezt meg most együtt! Olaj?
Ami az olajpiacot illeti, hiába jöttünk vissza a háború előtti szintekre, a következő hónapok megint erősek lehetnek. Ezt mindenekelőtt az támogatja, hogy az EU Oroszországgal szembeni embargója decemberben élesedik. Ez azt jelenti, hogy akkor körülbelül 2 millió hordónyi orosz olaj tűnhet el a piacról, ami jelentős mennyiség, a globális kereslet mintegy két százaléka. Ugyanakkor azok után, hogy már az év eddig eltelt részében is nagyon dinamikusan nőtt a kereslet, az OPEC és más szakmai szervezetek is további jelentős bővülést jeleznek előre. Márpedig, ha ez így lesz, akkor az árak tartósan magas szinten maradhatnak, már csak azért is, mert a kitermelési kapacitások nagyon beszűkültek. Hiába növelte az OPEC folyamatosan a kitermelését az elmúlt hónapokban, most már ezt nem tudja folytatni, mivel elfogytak a tartalékkapacitásai, miközben Oroszország várhatóan csökkenteni kényszerül az értékesítését. Vagyis az év vége felé egy gyérülő kínálat fog találkozni egy nagyon erős kereslettel. Ezen csak az változtathatna, ha nagyon erős recesszió következne be, mivel az jelentősen visszavetné az olajfogyasztást.
Végül, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a viszonylag magas jelenlegi olajárszint nem kis mértékben az OPEC+ országok Covidot követő összehangolt tevékenységének köszönhető és várhatóan nem fogják hagyni, hogy a munkájuk kárba vesszen.
