Win to win felállás jött létre, ami fehér holló szintű ritkaság a teljesen elbürokratizálódott magyar közigazgatásban. Jól jár a nyugdíjas, mert nem kell megfizetnie a 18,5 százalékos tb-járulékot, jól jár a foglalkoztató is, mert mentesül a nyugdíjas keresete után keletkező 13 százalékos szociális hozzájárulási adó alól és jól jár az állam, mert csökkennek a munkaerőhiányból következő feszültségek, a növekvő fogyasztás következtében pedig több áfa érkezik a költségvetésbe. És mégsem működik a rendszer tökéletesen.

A KSH 2023. áprilisi foglalkoztatottsági gyorstájékoztatója alapján számítva a kétmillió öregségi nyugdíjas közül a 65-74 éves korosztályból 129 ezren dolgoztak, vagyis a nyugdíjasok mindössze 6,5 százaléka vállal munkát a nyugdíja mellett. Mindazonáltal valami elmozdulás történt az új rendszer bevezetését követően. Persze kérdés, hogy nyugdíjas éveinket pihenéssel, vagy inkább aktívan kell-e, érdemes-e töltenünk.

A szakemberek úgy látják, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatásának mikéntje egyszerűen nem szervesült a gazdaságban. A multiknál még mindig gyakorlat, bár törvénytelen, hogy kor szerint diszkriminálnak. Az 50 év feletti jelentkező egyszerűen nem ember és a magas korúak önéletrajza automatikusan, nagy ívben repül olvasatlanul a szemétkosárba.

A magas infláció miatt a magyar keresetek vásárlóereje és reálértéke is jelentősen visszaesett. Erre mutat rá a Publicus Intézet szeptemberi reprezentatív közvélemény-kutatása is: a foglalkoztatottak 38 százalékánál semmilyen bérrendezés nem volt az elmúlt 12 hónapban, ami azt jelenti, hogy az elkölthető reáljövedelmük egy év alatt 15-20 százalékkal zuhant. Az infláció bérekre gyakorolt hatását a cégek több különböző módon kénytelenek ellensúlyozni: egyes vállalatoknál még mindig érdemi a szakemberhiány, ők még bővítenének, ezzel ellentétben vannak, akik inkább a megtartásra fókuszálnak, és ezért létszámstopot vezetnek be, a legnehezebb helyzetben lévők pedig a leépítés mellett döntenek. Akármelyik megoldást is választják a vállalkozók, az atipikus foglalkoztatás egyre inkább előtérbe kerül. Ahol a létszámleépítés vagy létszámstop gátolja a megrendelések teljesítését, ott sok esetben diák és nyugdíjas munkatársakkal pótolják a kieső munkaerőt, hiszen a szövetkezeti foglalkoztatás egy sokkal rugalmasabb és kedvezőbb adózású megoldást kínál számukra. Ezen felül gyakran munkaerő-kölcsönzéssel növelik a kapacitást, így sem a cég saját létszáma, sem a bérjellegű kiadása nem nő, és rövid határidővel megoldja a létszámgondokat akár nagy munkaerőigény esetén is. Megéri-e nyugdíjasként újra munkába állni, egyáltalán milyen a mai magyar nyugdíjasmunka-piac? Könnyű-e a szépkorúaknak munkát találni?

Újra jelentkezik a Nyugdíjszerviz! A téma legjobb szakértőivel Önök is beszélgethetnek telefonon és írásban. Dr. Farkas András nyugdíjszakértő és Karácsony Mihály, a nyugdíjas parlament elnöke november 13-án hétfőn 15 óra 30 perctől élőben válaszol.

Előzetesen telefonon és írásban is eljuttathatják kérdéseiket, véleményüket a 06 30 940 1772-es telefonszámon vagy az [email protected] e-mail címen.

A részvétel ingyenes, jelentkezzen most! >>>>

Tervezett további témák:

• Hiba volt-e a nyugdíjcélú megtakarítások esetében a munkáltatói hozzájárulások adókedvezményének megvonása? Ez nagyban hozzájárult a taglétszám és a befizetések csökkenéséhez. Mindeközben a nyugdíjpénztár nyugdíjmegtakarítói intézmény helyett adómegtakarító intézménnyé vált, de miért támogassa az állam azoknak a megtakarításait, akik amúgy is meglehetősen sok megtakarítással rendelkeznek?
• Európa sereghajtói közé tartozunk a nyugdíjcélra felhalmozott megtakarítások mennyiségét illetően: az EU-átlag GDP-arányosan 38 százalékra tehető, míg hazánkban ugyanez alig 5 százalék. A lemaradásunk fő oka, hogy gyakorlatilag hiányzik a nyugdíjrendszerünkből a második pillér, mindössze az első pillér (folyó finanszírozású állami nyugdíj) és a harmadik pillér (önkéntes megtakarítások) léteznek. Kérdés, hogy a 2011-es magánnyugdíjpénztári átalakítás után van-e reális lehetőség arra, hogy ismét létrejöjjön egy államilag szervezett, a foglalkoztatókra is alapozó második nyugdíjpénztári pillér?
• Miért jó, ha a munkaadók is részt vesznek a munkavállalók nyugdíjmegtakarításainak segítésében, tervezésében, finanszírozásában és miért baj, ha nem?
• A világ legnagyobb befektetői a nyugdíjbiztosítók. Mit jelent egy országnak, ha nincs ilyen befektetője?
• Létezhet-e polgári társadalom örökölhető nyugdíjmegtakarítások nélkül?