„Azok a befektetők, akik egy nagyobb piaci esés után ijedtükben kiszállnak a magas kockázatú portfólióból, és átváltanak alacsony kockázatúba, szinte soha nem fogják visszanyerni az elszenvedett veszteségüket.”

Ezzel szemben Pekár Dávid úgy látja, hogy a vagyonkezelési szektorban igenis nőtt a kockázati étvágy az elmúlt években. Az online vagyonkezelési platformokon is a kockázatosabb portfóliók irányába mozdultak el az ügyfelek. A Hold Alapkezelő szakembere szerint ugyanakkor ennek a trendnek az igazi próbája majd az lesz, ha érkezik egy komolyabb korrekció (esés) a piacokon.

Pintér András árnyalta a képet: a Raiffeisennél jelenleg az abszolút hozamú és a vegyes alapok a legkeresettebbek, a tisztán részvényalapoktól még tartanak a befektetők. A kockázati étvágy növekedését ő részben a mögöttünk hagyott erős tőkepiaci időszaknak tulajdonítja, részben pedig egy generációs váltásnak: felnőtt egy olyan korosztály, amely a telefonját nyomkodva, sokszor hatalmas kockázatokat vállalva fektet be. A piac így gyakorlatilag kettészakadt a hagyományos és az applikációalapú befektetők között.

A tbsz és a nyugdíjcélú passzív jövedelem

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hosszabb távú befektetési szemléletet nagyban formálják az állami ösztönzők, de a lakossági vagyon megoszlása még mindig felemás.

A klasszikus befektetési alapoknál a tartós befektetési számla (tbsz) miatt az 5 év (pontosabban az 5+1 év) vált a tipikusan hosszabb időtávúvá. Pintér András szerint a tbsz sokat segített a tervezhetőségben, ám a számlánkénti átlagos egyenleg 15 millió forint körül alakul, ami azt mutatja, hogy a kisebb megtakarítással rendelkezők egyelőre nem igazán veszik igénybe ezt a konstrukciót. Eközben hatalmas anomália látszik a piacon: miközben az elmúlt időszakban mintegy 13 ezer milliárd forint áramlott állampapírokba, ugyanennyi pénzt tart a lakosság nulla kamatozású lakossági folyószámlákon.